Örömzene – Élménybeszámoló a Cotton Club Singers 20 éves jubileumi nagykoncertjéről
Tavalyi élmény, de örök életre emlékezni fogunk rá. Egy kis nosztalgikus írás következik.
A zenekar húsz évvel ezelőtti megalakulását egy országos turnéval ünnepelte meg. A jubileumi koncertsorozat megkoronázásaként a csapat 2015. január 12-én az Erkel Színházban adott nagykoncertet.
Nagyon vártuk már ezt az estét! Utoljára a Budai Parkszínpadon volt lehetőségünk megnézni Őket élőben, na, az sem tegnap volt!
Fél 8 már elmúlt, az ajtók még nyitva, még mindig szállingóznak az emberek, de mint ahogy már a jegyeladásokból kiderült számunkra aznap délelőtt, teltház lesz. Ez azért is szívmelengető, mert a bevétel egy részét a Heim Pál Gyermekkórház kis betegeinek ajánlották fel.
Megszólal a figyelmeztető csengő, hogy most már mindenki üljön a helyére, utána a szokásos szöveg, hogy kapcsoljuk ki a mobilt és ne fényképezzünk semmivel. Végre elsötétül a nézőtér. Lent a színpadon látjuk, amint bejön a zenekar és leül, majd teljes sötétségbe borul minden, csak a cipők kopogásából lehet tudni, hogy megérkeznek az est főszereplői a helyükre és elindul a show!
5 mini függöny megvilágítva, hogy csak a sziluettek látszódjanak, majd felhúzzák a tüll függönyöket és már teljes megvilágítással láthatjuk az 5 énekest. Igen, 5 énekes, ugyanis az együttesben az elmúlt 20 évben ez az öt ember volt a legmeghatározóbb: László Boldizsár, Kozma Orsi, Zsédenyi Adrienn, Szűcs Gabi és Fehér Gábor.
Kezdenek is és mivel az est címe is 2×2 így lett öt!, mi mással is kezdhetnének, mint a 2×2-vel. Meg is jegyzi Gabi, hogy furcsa itt állni neki és a lányokra nézni maga mellett, mivel duplán lát. 🙂
A koncert első felében főleg Orsi szerepel Gabi mellett, sok számot adnak elő az ABBA JAZZ lemezről, köztük az én nagy kedvencemet a Souper Trouper-t, amit azért szeretek annyira, mert a hangjuk a hangszer is. Boldizsár szokás szerint viccelődik, így az egyik szám előtt megjegyzi, hogy kénytelenek voltak tavaly átírni a szám címét Conchiquitita-ra. 🙂
Fehér Gábor énekel szólót, a Take A Chance On Me-t adja elő, hatalmas taps a jutalma a végén.
Meglepetés vendég is van, aki szintén meglepődik, hogy most kell színpadra lépnie és nem a második felvonás végén, így kicsit csúszik a belépése, hiába konferálják fel. A Hot Jazz Band frontembere, Bényei Tamás így futva érkezik az emeletről, ahonnan nézte a műsort. Egy egyveleget adnak elő közösen, fergeteges tapsot aratva, így muszáj ráadást adniuk.
Gyorsan szalad az idő, eltelt az első másfél óra, jön a 20 perc szünet.
Az énekesek közben átöltöznek (az első felvonásban estélyiben és öltönyben szerepeltek), most lazábbra vették a figurát. A fiúkon is lengébb a zakó, a lányokon dögösebb és fekete a szerkó. És persze mivel is kezdhetnék a második felvonást, mint a Négy gengszterrel! Most Zséda az, aki többet szerepel, de itt Orsi kap szólóra lehetőséget, Björk Oh, so quiet című dalát adja elő magyarul. Hatalmas tapsot arat, amit nem is csodálok, fantasztikus volt! Zséda, Boldizsár és Gabi is énekel egy-egy szólót, mindenkit hatalmas ováció és taps kísér a végén, megérdemelten. Megemlékeznek Hofi Gézáról a Felmegyek hozzáddal, majd az Old man’s-beli koncertjeikre a szokásos dülöngélős előadással kísért New Yorkban hej-jel.
Csak ülünk, ritmusra jár kezünk-lábunk szép csendben, hogy a szomszédot ne zavarjuk és hallgatjuk az örömzenét, amiben már évek óta nem volt személyesen részünk. Egyszerre sajnos vége szakad, észre sem vettük, hogy már este 11 óra. Utolsó szám, taps, zenekar bemutatása, meghajlás. Közben „felkérés keringőre”, hogy lehet fényképet készíteni és lehet posztolni a Facebook oldalukra, nekünk sem kellett kétszer mondani. Készítettünk mi is képet, csak sajnos az erkély első sora már messze volt ahhoz, hogy telefonnal használhatót csináljunk. Utolsó utáni ráadás, Gábor zongorázik, többiek előtte ülnek és énekelnek a színpad szélén.
