Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy Karácsonyi Könyvfesztivál Pomázon🎄
Most hétvégén volt az első Karácsonyi Könyvfesztivál Pomázon, a Komfort Könyvklub szervezésében, de remélem, hogy ebből egy szép karácsonyi szokás lesz, mert nagyon jól éreztem magam és szeretném minden évben így kezdeni az adventet.
Tényleg, mint a mesében. Kis kastélyban pasztellszínek, szép könyvek, mesélők, jó muzsika. Ráadásul még jó ügyet is szolgáltunk, mert a Karácsonyi Könyvfesztivál belépőinek ára teljes egészében a Kistarcsai Flór Ferenc Kórház PIC II, Gyermek Horizont Alapítványához került, a koraszülöttek, újszölöttek megsegítésére.👶📚
Én alapból nem szeretem a tömeget, ezért a nagy könyvfesztiválok nem igazán az én terepem. Itt viszont családias légkör fogadott, amit belengett a könyvek szeretete és a karácsonyvárás hangulata. Közelebb érezhetted magadat az írókhoz, könnyebben belefeledkezhettél a történetek hallgatásába.
Sokáig vacilláltam, hogy menjek-e, mert estére jegyem volt Érdre (Bibók Bea Ellopott gyermekkor előadására), de úgy döntöttem, hogy akkor ez a nap teljes mértékben a könyveké lesz. És milyen jól tettem! Hatalmas feltöltődés volt!
Rengeteg programot szerveztek, jó lett volna, ha Hermione időnyerőjével rendelkezem, mert akadt olyan pontja a napnak, hogy egyszerre három helyen is szívesen lettem volna.
Téli ablakok – hangjáték két felvonásban
Két fontos kitűzött célom volt, amin biztosan ott szerettem volna lenni: a Téli ablakok hangjáték mindkét etapjánál, mert mások voltak a felolvasók, és késő délután Michala Ries-sel való beszélgetésen. Természetesen mindkét helyen dedikáltatni is.
A Téli ablakok egy adventi könyv, minden napra egy történettel, amihez a lapok perforációjának széttépésével juthatunk csak hozzá. Így nem leskelődhetünk a következőre vagy a végére (tudom, hogy vannak olyanok😉). A szerzők olvastak fel a sajátjukat, de egy-egy novellát nem csak az, aki írta, hanem kiosztották a szerepeket egymás között. Volt itt viccesebb, komolyabb, sőt egészen mély depressziót is leíró, de akadt benne szerelmes darab is. Természetesen nem maradhatott el az aktuális író bemutatása sem a műve előtt. Így sok-sok új névre figyeltem fel, utánuk is fogok olvasni.
A dedikálás után a KNW kiadótól Nádasi Krisztina meg is kért minket, hogy mondjunk majd a könyv olvasása után véleményt, hogy melyik történet tetszett és hogy milyen legyen a következő könyv (mert már tervezik, nagyon jó hír!). Maradjon a 26 napos verzió vagy legyen inkább csak 24. Én már most a 26-ra szavazok, mindig is zavart, hogy az adventi naptárak miért érnek véget 24-én, amikor 25–26 is karácsony.
A felolvasások alapján eddig a „Diszpécser” tetszett a legjobban, de még sok novella vár rám, majd meglátjuk, ez megváltozik-e.
Egyetlen megjegyzésem lenne a jövőre nézve esetleg:
Ha lesz még itt ilyen (és nagyon remélem), vagy ha máshol is olvasnának ugyanígy fel a szerzők, akkor tessenek kicsit hangosabban, magabiztosabban előadni, jobban beleélni magukat! Nagyon jókat írtak, higgyék el, hogy másnak is tetszik és még inkább meghoznák a kedvet az olvasásukhoz. Az biztos, hogy az ismert részeket már kötni fogom a hangokhoz. 😊
Kovács Dominik és Viktor – időutazás Égetthalomra
Ezután Kovács Dominikkal és Viktorral – ismertebb nevükön a Kovács Ikrekkel – beszélgetett szerkesztőjük a regényükről, a Lesz majd mindenről.
Őket hallgatva nem csodálom, hogy ennyi minden mesélnivalójuk van és ilyen szépen. Ízes beszédjüket hallgatva szülőföldjükről, az ősökről, a tőlük hallott történetekről szinte irigyli őket az ember a gyerekkorukért, ahogyan felnőttek, amilyen közösség körbevette őket. Most is elrepítettek minket 100 évet vissza az időben a regényrészlettel, bemutava az akkori kor problémáinak egy szeletét.
Nekem is voltak vidéki dédszüleim, de tőlük, róluk sosem hallottam történeteket. Ahogy ezen elgondolkodtam, még inkább értékelni tudtam, amit ők képviselnek.
A Lesz majd minden egy több évtizedet felölelő családregény, szándékosan archaikus elbeszélésben Égetthalomról, a Balogh család tagjairól és azoknak gyarapodási kényszerükről. De a regénybe egy kis mágia is keveredik, ugyanis a halottak napi „kikísérés” (ami engem kicsit a Dia de les Muertos-ra emlékeztet) is része az elbeszélésnek. Itt viszont a holtakat azon a napon vendégül látják, ehetnek-ihatnak, táncolhatnak és beszélhetnek, sőt, nászra is kelhetnek az élőkkel. Igazán kíváncsi vagyok, hova fut ki ez az egész. 🤔
Kapinya Viktória – Hagyaték EXtrákkal
A következő beszélgetést Kapinya Viktóriával hallgattam az új könyvének, a Hagyaték EXtrákkal megjelenésének kapcsán. A programfüzetben a könyv borítója már önmagában megragadott, és milyen jól tettem, hogy Őt választottam!
A beszélgetést Hena vezette, olyan profizmussal és lelkesedéssel, hogy már az alapján kedvet kaptam volna az Írónő könyveihez, de a belőlük felolvasott részletek még inkább megerősítettek abban, hogy szeretni fogom őket. Az külön üdítő a mai kortárs, mondhatni vígjátékos irodalomban, hogy Viktória nem fél az időseket is bevonni a történeteibe, hogy ők is főszerepet kaphassanak.
A Hagyaték EXtrákkalban ráadásként két generáció egymásnak feszüléséből adódó konfliktusoknak lehetünk szemtanúi. A történetnek külön érdekessége, hogy valóságalapja van, az Írónő barátnője az ihletadója ennek a könyvnek, az Ő engedélyével íródott, egyfajta gyászfeldolgozásként.
A beszélgetés során megtudhattuk még, hogy a Panel Boogie-nak készül a folytatása, ami majd Olaszországban fog játszódni. Ez teljesen friss információ volt, az Írónő ott jelentette be. 😍 Ráadásként külön kis exkluzív, karácsonyi sztori is elérhető a Líra oldalán is az első részhez, Karácsonyi kalamajka címmel.
A nap felfedezettje: a Színszörny
Két műsorszám között volt időm kicsit körbenézni a kiállítók és árusok asztalainál, szemrevételezni a portékáikat.
Itt megismerkedtem a Labirintus Kiadóval és (sok remek dolog mellett) a standjukon a Színszörnnyel. Mint megtudtam, Anna Llenas könyvei ovisoknak, kisiskolásoknak készültek, de a figuráit, plüsseit előszeretettel veszik a tinik is, a szörnyek kollekcióját pedig szakemberek is alkalmazzák terápiákon. Számomra most ők lettek a nap váratlan felfedezettjei.
Michala Ries – A nő a tavalyi évi kedvenc olvasmányom mögött
A nap legjobban várt eseménye számomra Michala Ries írónővel való beszélgetés volt. Tavaly év végén négy barátnőmmel együtt mind elolvastuk a 24 nap karácsonyigot, egyikük ajánlására. Mindenkinek tetszett, ilyen szerintem még sosem volt. Az Írónő stílusa, humora, történetmesélése hol hangos nevetésbe, hol szipogásba kergetett, egyszerűen imádtam! Annyira, hogy polcon maradós a könyv és el is kezdtem idén újra. Külön köszönet Barics Veronikának a remek fordításért!
Rég voltam így könyvvel, hogy ennyire megragadott volna. A beszélgetés alatt is kiderült, hogy Michala személyesen is közvetlen, elragadó és fantasztikus. Bár nálunk még csak most van készülőben a második könyvének kidása, aminek Majdnem tökéletes lesz a címe, 19 éve ír és 16 könyve jelent meg 3 nyelven.
Könyveiben erős nők szerepelnek, olyanok, akik kölcsönösen tudják támogatni egymást. Nyíltan beszélt arról, hogy szexuális zaklatás miatt sok éve terápiába jár. Viszont ez segít neki, ez a fájdalom, hogy az érzéseket ilyen mélyen tudja megjeleníteni a könyveiben. Szerinte nagyon fontos, hogy legyen egy olyan barátnő, aki mindig ott van, ha szükségünk van rá, akivel mindent meg lehet beszélni, mellette minden érzésünket megélni.
A Neflixen is láthatjuk majd a könyvét, most indult a szereplőválogatás. 😍
Sajnos nem tudtam végig maradni – mondtam már, hogy kellett volna egy időnyerő? – de így is hatalmas élmény volt!
Ami kimaradt…
Az Európa Könyvkiadó szerkesztője beszélgetett Lovass Ágnessel a Súgókönyvéről, ahol Szabó Győző volt vendég. Csak pár percre tudtam belefülelni, hallgattam volna tovább is a 40 év sztorijait.
Részt vettem volna Zubor Rozi könyvbemutatóján, hallgattam volna Berg Judit, Bosnyák Viktória vagy Pásztohy Panka felolvasását. Készítettem volna bögrepulcsit, nemezeltem volna karácsonyfadíszt vagy festettem volna kávéval. Este pedig beültem volna Szinetár Dóra koncertjére, majd a Söndörgőjére, sőt a Koprive-ra is.
