DVD ajánló: A Kezdő (The Intern)
A Kezdő (The Intern) 2015-ös film, itthon is játszották a mozik, akkor mégis kimaradt az életemből. Pedig Robert De Niro nagy kedvencem és ebben a filmben is nagyot alakít. Most pótoltam a mulasztást.
Korunk igazán jó társadalmi tükre, kész szociológiai tanulmány, sztereotípiák halmaza. Lehetne egy sablonos és elcsépelt forgatókönyv is, de egy pohár borral a kézben esti mozinak igazán kiváló választás.
Robert De Niro most egy 70 éves özvegyembert játszik. Hirtelen ötlettől vezérelve jelentkezik egy feltörekvő online divatcéghez senior gyakornoknak, hogy újra hasznosnak érezhesse magát. Úgy, hogy fogalma sincs arról, hogy mi az az avi vagy MPEG és akinek az unokája magyarázza el, hogy mit kell csinálni az USB csatlakozóval. Az általa formált Ben Whittaker korunk kiveszőben lévő gentleman-je. Minden nap öltönyben, nyakkendőben jár munkába, zsebkendővel a zakózsebben, hogy a még utolsó lovagias cselekedetek egyikeként a bajban lévő hölgynek ajánlhassa fel. Kezében 50 éves, gyönyörű, bőr aktatáskával, amiben katonás rend uralkodik.
Vele szemben éles kontrasztként tűnnek ki a jelen – mondhatjuk így – pasijai. Akik a borotválatlanságot, kócos hajat és nulla eleganciát hiszik menőnek a rakás kütyüjükkel együtt. Akik 30 évesen még a szüleikkel élnek és tőlük várják a reggeli ébresztést is. Lehetne ez konfliktusforrás, generációs ellentét is, de Ben egy olyan ember, aki mindenkivel megtalálja a hangot, gyanítom ez a több évtizedes alelnöki múltjának is köszönhető.
A dolog pikantériája, hogy Ben-t a főnökhöz osztják be gyakornoknak, hogy az jó példát mutathasson az alkalmazottainak. A főnök – Jules Ostin – szerepében Anne Hathaway. Most az Ördög prádát visel után az íróasztal másik végén ül és nem olyan gonosz, bár ugyanolyan sikeres. Másfél év alatt a nappalijából hozott össze egy hatalmas, immár több mint 200 főt foglalkoztató céget, ami viszont a befektetők szerint vezérigazgatót igényelne, mert hogy úgy látják, Jules kevés a szerepre, túlnőtt rajta, hiába dolgozik napi 12-14 órát.
A másik oldalon Jules családja, ahol szintén nem működnek jól a dolgok a túlhajszoltság miatt. A tündéri kislányt és a háztartást a férj látja el, aki hiába volt kiváló marketing szakember, feladta a karrierjét, mikor az üzlet beindult. Így bepillantást nyerhetünk a háztartásbeli apák világába és a dolgozó nőket kritizáló „szuperanyák” közösségébe is.
Hadd emeljek ki még egy szereplőt, ő pedig Rene Russo. Egy elvált, hatvanas nőt játszik, masszőr a cégnél és szemet vet Ben-re. Bizony, mondhatni sokként ért, hogy ő sem fiatal már, mert emlékeimben még mindig az a talpraesett, karakán csaj, aki a Csupasz pisztoly filmekben szétrúgta a bűnözők hátsóját. Igen ám, de az 20 évvel ezelőtt volt! Az természetes, hogy mi képesek vagyunk bármikor huszadszorra is végignézni azokat a filmeket, de a bennük lévő szereplők azóta korosodtak. Ettől függetlenül Rene Russo ugyanolyan vonzó nő és fantasztikus színész, mint régen volt.
A két órás mozi arról szól, hogy miként látják egymást az abszolút különböző generációk, miként tudnak együtt dolgozni, összecsiszolódni és most is beigazolódik, hogy „jó az öreg az háznál”. Nancy Meyers ismét kiváló rendezéssel örvendeztetett meg minket, aki nálam a Mi kell a nőnek?-kel már korábban bizonyította tehetségét.
És hogy mi a tanulság? Uraim! Mindig legyen nálatok zsebkendő! 🙂
