Álmaink megvalósítása mindenáron vagy boldogság? Kis kritika a

Végre eljutottam rá moziba! Viszont lehet pont azért, mert már ennyire rég vártam, hogy lássam, egy kicsit csalódtam benne.

Kezdjük azzal, hogy lehet itt is annalee-nek kellett volna értékelést írnia, mert úgy látszik (kivételesen) én vagyok a kritikusabb a filmmel kapcsolatban. Pedig igazán nekem való lenne, musical, jazz, meg nosztalgikus, romantikus, de valahogy mégsem vett le a lábamról. Lehet, hogy a vége tehet róla… sőt főleg az! Az alternatív befejezést ide nekem, meg a filmnek is!

A Golden Globe-t megérdemelte, azt nem vitatom, de Oscart én sem adtam volna neki. (Arról nem is beszélve, hogy számomra a Legendás állatok lett volna a Legjobb látvány is.) Az elvárásaim Damian Chazelle neve miatt is már nagyok voltak, mert ő írta a Whiplash-t is és az igazán mély érzéseket váltott ki belőlem (és J.K. Simmons is feltűnik egy pár perces szerepben itt is).

Az eleje igazán jól indult. Ahogy vártam, nagy tömegjelenet, országút, közös ének, zene, tánc, minden, ami kell egy jó kis zenés filmhez. Őszintén, ezt a vonalat is vártam volna tőle, hogy mint régen a Mary Poppins-nál, elvarázsolódom, csak modern kiadásban. Aztán valahogy mégsem sikerült ezt az érzést számomra elhozni.

Volt sok jó jelenet, nagyon jó számok, nem vitatom, sőt! A lányok buliba indulós része nagyon tetszett, a buliban a lassított stílus is, majd az A Lovely Night, húúú, igazán hozta számomra a régi filmek érzését, mint mikor nézed az Ének az esőben-t, imádtam! Aztán ott volt még a City of stars… szóval a dalok biztosan felkerülnek a Spotify listámra, ebben biztos vagyok. A Take on me és a beöltözés pedig igazán vicces volt.

A jazz is minden szinten emészthető formában jelenik meg, pedig féltem tőle. Mivel ugye Ryan Gosling karaktere jazzklubbot akar nyitni és újra divatba hozni a rég elfeledett stílust – amit meg is mutat Emma Stone-nak – tartottam tőle, hogy a Jazzy-n esténként hallott – és számomra értelmezhetetlen és már elviselhetetlen – formáját hozza a jazz-nek, de nem.

Sokat agyaltam rajta, hogy Ryan Gosling tényleg így tud-e zongorázni és kiderült, hogy igen. Állítólag először Randy Kerber zongoristával vették fel a jeleneteket, majd Gosling 6 héten keresztül zongoraleckéket vett, így nem volt szükség dublőrre a felvételeknél, úgyhogy le a kalappal előtte! Az énekhangjával azért nem vagyok teljesen kibékülve (lehet megkövezni). Emma Stone is a felvételis számnál (The Fools Who Dream) picit pösze szerintem (most is meg lehet kövezni), ott számomra zavarók voltak a közeliek.

Egy-két jelenet pedig számomra felesleges volt, inkább töltelék, néhol unatkoztam (na most jöhet az újabb kőzápor). A háttérben feltűnő gyönyörű Fiat500 és Polski Fiat látványa kárpótolt pár felesleges képkockáért.

A végére pedig haragszom. Hogy miért? Mert szerintem mindketten feladták egymást és a szerelmet, pedig nem lett volna szerintem ez kötelező, egyikük felfelé ívelő karrierje mellett sem. Egyszerűen hagyták tovább menni az életet és kicsit sem küzdöttek egymásért és ez nem tetszik benne!

Szóval adott egy ilyen trailer, ami igazán felkelti az ember érdeklődését és azt hinnénk, hogy kapunk egy – mondhatni csöpögős – zenés filmet, ami kellene a lelkemnek, igazi happy end-del, de rá kell jönnöm, hogy csak nagyon jól összevágták, néhol nem is időrendben.