Lovemachine működési leírás
- pont : Hogyan válasszuk ki a megfelelőt?
A „tuti recept”
Minden családban van apáról fiúra, Nagyiról-unokára szálló családi recept, legyen szó paprikás krumpliról, vagy linzer karikáról. Kapcsolataink felépítésében, működtetésében sincs ez másképp, a családban fellelhető kapcsolatrendszer működése minta, akár pozitív, akár negatív. Egyes felmérések azt mutatják, hogy mi nők, hajlamosak vagyunk Édesanyánk, vagy az életünkben domináló női rokon kapcsolati mintáját öntudatlanul is „lemásolni”. Az én ismeretségi körömben is van olyan asszony, akinek az élete kísértetiesen hasonlít az édesanyjáéra, már ami a férfiakkal való kapcsolatait, családállítását illeti. Természetesen ez nem törvényszerű, pláne nem tudatos, mindenesetre érdemes a magunk életét, kapcsolatainkat vizsgálva ezt a lehetőséget is figyelembe venni. Persze egyáltalán nem biztos, hogy az otthon látott minta nekünk ugyanúgy működik, vagy nem működik majd (én például 10 tojásból sem tudok ugyanazon recept alapján szép, magas piskótát sütni, míg a nagymamámnak az 3-ból is ment), hiszen hál’istennek, nem vagyunk egyformák. Na jó, de akkor mégis merre induljunk? Ha eddig nem ment, vagy csak döcögősen működött, hol hibáztunk? A következőnél merre induljunk?
Én úgy gondolom, hogy családi recept ide vagy oda, akkor lesz a legfinomabb a paprikás krumpli, ha saját ízlésünknek megfelelően változtatunk rajta. Persze az alap hozzávalók megmaradnak, csak esetleg kerül bele szalonna, vagy nem lesz olyan sós, mint a nagypapáé.
Kapcsolataink alakításánál ugyanezt az elvet kell szem előtt tartanunk. Lehet, hogy például anyuék jól működő házasságában a mi ízlésünknek kicsit sok volt, vagy éppen kevés volt a romantika. De romantika az kell, csak éppen nem ugyanannyi. Vagy éppen az együtt töltött idővel, az egymás iránti tisztelet, szeretet kimutatásával ugyanez a helyzet. Kell, csak nem pont ugyanannyi. Ezen az úton elindulva, íme az én tuti receptem egy élethosszig tartó, boldog kapcsolathoz:
Végy két érző lényt, (nemük, életkoruk, nemzetiségük nem fontos) keverd őket össze jó adag vonzalommal, csordultig szeretettel, őket megillető mennyiségű tisztelettel, fűszerezd meg romantikával, ízesítsd ízlésüknek megfelelő szexszel, bolondítsd meg humorral, játékossággal, adj hozzá bőven megértést, toleranciát, tartósítsd hűséggel, egyenlőséggel. Gyúrd össze az egészet, mígnem egységet nem alkotnak, és csomagold be jó vastagon bizalommal.
Ez a recept garantáltan működik. Hogy miből mennyi kerüljön bele, az bizony „ízlés” dolga, de semmi nem maradhat ki belőle. Ha valami kimarad, az hiányozni fog, és a kapcsolat „tésztája” előbb-utóbb szétesik.
Önmagunk ismerete, az „ízlésünk” ismeret nélkül lehetetlen felállítani a magunk követelményeit, elvárásait társas kapcsolatainkkal szemben.
A gyerekeink egy-egy új ételnél kapásból rávágják, hogy nem szeretik. Ilyenkor meg szoktuk kérdezni tőlük, hogy honnan tudják, ha meg sem kóstolták? Most nem arra bíztatom kedves hölgytársaimat, hogy az eddig még nem tapasztalt összes férfitípust „próbálják ki”, bár…nem vagyok én semmi jónak elrontója, de ez az út csak igen kevés embernek járható, igen sok sebet gyűjthetünk az ilyenfajta „kóstolgatással”. A gyerekeim még nem rendelkeznek megfelelő tapasztalattal ahhoz, hogy egy ételt színe-illata-összetevői alapján ízlésüknek megfelelőnek ítéljenek, ezért bíztatjuk őket kóstolásra. Felnőtt embereknél feltételezhetően már van egy kialakult értékrend, (ha nincsenek is ennek tudatában, mert még mondjuk soha nem kellett ezt összefoglalniuk) ami alapján már le lehet írni a nekik megfelelő „receptet”.
A következő részben egy egyszerű módszerrel segítünk leírni a saját „receptedet”, ha érdekel, tarts velünk újra!