Többnyire tisztában vagyunk azzal, hogy például melyik szín áll jól nekünk, vagy milyen fajta cipő illik egy-egy alkalomra, vagy szeretjük-e az ázsiai konyhát, vagy sem. Ezek az ismeretek tapasztalatainkon alapulnak, gyakorlatban jól, láthatóan, ízlelhetően hasznosíthatóak.

Értékrendünkkel más helyzet. Ritkán van olyan, hogy konkréten meg kell fogalmaznunk, netalántán pontokba szedve sorrendbe kellene állítanunk  a számunkra fontos fogalmakat.

Most pontosan ezt fogjuk tenni! Azt gondolom, hogy a minket, jellemünket, hozzáállásunkat, elvárásainkat meghatározó elvek közül vannak olyan alapvetőek, amelyek mindannyiunk értékrendjében szerepelniük kell.

Véletlenszerű sorrendben:

• Becsület
• Hűség
• Család
• Munka
• Egyenlőség
• Tisztelet
• Őszinteség
• Anyagi biztonság
• Szex
• Szeretet

Önismereti hullámvasútunk első állomásaként tegyük ezt a 10 fogalmat általánosságban a  magunk „ízlésének” megfelelő sorrendbe, kezdve a legfontosabbal! Próbáljuk ezt most abszolút értékben megközelíteni, vagyis ne a mostani életszakaszunkban éppen megvalósuló prioritásokat meghatározni, hanem egy általános érvényű, ideális helyzetben általunk követendő sorrend legyen! Fontos szempont az is, hogy ne próbáljunk most senkinek sem megfelelni, ne gondolkodjunk azon, hogy mit szólna a sorrendünkhöz a párunk/anyánk/ szomszédunk, most csak magunkra, a benső hangunkra koncentráljunk, hogy a sorrend minél igazabb legyen!

Ha ezzel megvagyunk és úgy gondoljuk, hogy igazán képviseli a megalkotott lista a mi alapvető értékrendünket, akkor jöjjön a következő állomás!

Most pedig tegyük a fogalmakat a jelenlegi élethelyzetünkben élő prioritások szerinti sorrendbe! Legyünk megint csak önmagunkhoz kegyetlenül őszinték, hiszen nem kéri tőlünk most számon senki, hogy miért pont így, meg hát lássuk be, máshogy nincs is sok értelme ennek a játéknak!

Van-e különbség az első, és a második listánk között? Ha nincs, feltételezve, hogy őszinték voltunk, akkor nagyszerű,  az életünk éppen a megfelelő mederben csobog. Ha találtunk különbséget, annak érdemes vizsgálni az okát, gondolkodni rajta, mit tehetünk az ideális sorrend visszaállításáért, átmeneti-e a különbség, kell-e esetleg hozzá segítség. Szóval, ha van differencia, van mit csinálnunk!

Ebbe a játékba bevonhatunk egy-egy olyan személyt is, akiről azt gondoljuk, hogy minket jól ismer, akiben megbízunk és elfogadjuk a véleményét. Önmagunk megismerése nem könnyű folyamat, nem is mindig túl kellemes, szakadhatnak sebek, felszínre kerülhetnek rég eltemetett sérelmek, szembesülhetünk rejtett hibákkal, alulértékelt erényekkel, de ezt az utat végigjárni korántsem haszontalan, további életünket jelentősen megkönnyíti, ha ismerjük magunkat, erősségeinket és gyengeségeinket.

A fenti lista egyszerűnek tűnik, általánosan nem nagy dolog valamilyen idealisztikus sorrendbe állítani őket, de…

Most a lényeg az, hogy ne a társadalom által diktált, sugallt, valamiféle elvont fogalmakként gondoljunk ezekre, hanem aszerint, amit nekünk jelentenek a hétköznapi életünkben!

Valahogy így:

– Becsület: – hazudunk, nem, mikor/kinek/miben/lopunk? (gemkapocs a melóhelyről…), Kiállunk magunkért? (többet számolt a pénztáros a közértben…)

– Hűség – flört? (amit nem tud, az nem fáj neki…), Lojalitás? (a barátunk háta mögött elmondjuk-e, szídjuk-e a főnököt?)

– Család – ki az első? (te/barátok/ők)

– Munka – csak a pénzért? – odatesszük magunkat? – Zavar, ha a másik kevesebbet dolgozik/átpislogunk-e munkatársunk íróasztalára?, Mindegy mit, csak legyen valami, hisz kell a pénz? – vagy nem mindegy, hogy mit, csak ami megéri, hiszen majd csak lesz valahogy?

– Egyenlőség – ki viseli a nadrágot? Mindig a főnöknek van igaza? Elvárjuk-e minden helyzetben, hogy partnerként kezeljenek?

– Tisztelet – Jár-e alanyi jogon a szüleinknek/időseknek/feljebbvalóinknak/bárkinek? Tisztelettel beszélünk szeretteinkkel, igényeljük-e ezt fordítva is? Az udvariasság ugyanaz, vagy legalábbis hasonló?

– Őszinteség – Kimondjuk-e, amit gondolunk ? Mindig/mindenről/mindenkinek? Ki kell mondani? Mondjuk, de nem csináljuk?

– Anyagi biztonság – A mi dolgunk ennek biztosítása? Kinek van beleszólása a pénzügyeinkbe? Közös kassza, vagy nem? Anyagi érdekből bármi megengedett?

– Szex – Csak szerelemből? Érzelmek nélkül? Ha nem jó a szex, tovább lépünk? Csak egy ösztön, aminek ugye a férfiak köztudottan nem képesek parancsolni? Élvezetből? Kényszerből?

– Szeretet – Mindenki iránt? Csak a szeretteink felé? Csak azt, aki minket is szeret? Ha jól viselkedik…?

Javaslom, hogy gördíts vissza, és állítsd fel újra a sorrendet! 🙂