Valaki ellopta a pingpong labdát, Rákosi elvtárs telefonál és olasz újságíró jön. Csoda korban élünk! – A Thália Színház új bohózatát láttuk

Valaki ellopta a pingpong labdát, Rákosi elvtárs telefonál és olasz újságíró jön. Csoda korban élünk! – A Thália Színház új bohózatát láttuk

Láttuk és fogtuk a hasunkat a nevetéstől, folyt a könnyünk. Pedig a bohózatnak nem kevés a valóságalapja, soha nem lehetett tudni, hogy kiért jönnek és mit mondanak, miben vétkes. Itt csak válogathatnak a szereplőink, hogy éppen kinek vallják majd magukat.

„Az előadás a Rákosi-korszakba, 1953-ba repíti vissza a nézőket. A szigligeti alkotóházba pillanthatunk be, ahová inspirálódni és írni vonulnak el a magyar irodalom nagyjai és feltörekvő fiataljai, de ehelyett inkább egymás megfigyelésével, jelentések írásával, pozíciójuk féltésével vannak elfoglalva. Rákosi elvtárs kedvencét, Sass Tibort felterjeszti Sztálin-díjra, a költővel egy odalátogató olasz riporter készít interjút. Mindennek terv szerint kellene mennie, csakhogy ellopták a kapucsengőt, rossz helyre kézbesítették a besúgójelentést, az államvédelmi kísérő elkallódott útközben és Sass Tibor halott.”

A szigligeti régi kastély málladozó, hideg falai között négy író „tevékenykedik.” Hogy

„Ki mit izél és ki kivel izél…”

… azt a mindenes Malacsik István (Nagy Viktor) tudja is jól. Készül itt dráma a Traktorista lányról az ünnepelt Lukics Mária (Shell Judit) tollából, besúgó jelentés memoárnak álcázva Geréb álnéven, amit a feltörekvő író Tarló János (Mózes András) küldözget. Valamint eposz esetleg Sass Tibortól és az eltűnt dolgokról is lista, mint például a pingpong labda, a rádiógomb vagy éppen a kapucsengő. Ezt a listát Darányi Pál (Szervét Tibor) vezeti, aki volt pedellusból lett itt gondnok és mindig azzal fenyegetőzik, hogy majd jól nyugdíjba megy és akkor megnézhetik magukat a tisztelt írók! Valamint itt pihenget és ihletet keres a rég letűnt kor írója, Boncz Kálmán (Tamási Zoltán), aki szunyókálásnak álcázva jól keveri a szálakat és a leveleket össze.

A kastélylakók életét nem csak az éjszakai „sikoltozó női kísértet” borzolja, hanem az olasz újságíró Pippolo Luigi (Vida Péter) megjelenése is, aki a híres Sass Tiborral (szintén Nagy Viktor) készül interjút készíteni. Viszont Sass Tibor először eltűnik, majd előkerül, szívrohamot kap és meghal. Na de olyan nincs, hogy ne legyen interjú! Így Malacsikot öltöztetik be.

„Mikor pedellus voltam és jött a tanfelügyelő, ha létszámhiányom volt, kartonpapírból vágtam ki az embereket. Ezt itt egy hús-vér ember, kész luxus!”

Kezdődik a teljes káosz, mert a létszámnak ugye stimmelnie kell, így lesz – majdnem – mindenki más, mint saját maga. Innentől pedig egyenes út vezet szereplőink sanyargatott helyzetéhez, nekünk pedig a felhőtlen szórakozáshoz.

Ehhez már csak hab a tortán, hogy betoppan Lukics elvtársnő féltékeny férje, a nagy kritikus Furák Tamás (Pindroch Csaba) akihez „véletlenül” eljutott a jelentés és előkerül az elkallódott államvédelmi kísérő is, Szabó Vera (Szabó Erika) és az állampolgári bejelentéseket kivizsgáló rendőr hadnagy (Domokos László). És lehet, hogy Sass Tibor mégsem halott?

A Szigliget című darab alapjául Michael Frayn Balmoral című műve szolgált, ám a Szigliget legalább annyira különbözik a Balmoraltól, mint a közismert Szigligeti Alkotóház a királyi rezidenciaként is működő Balmorál kastélytól, vagy a magyar humor az angoltól. Frayn a Balmoralban azon elmélkedik, hogy mi lett volna ha az 1917-es forradalom nem Oroszországban, hanem Angliában játszódik le. Hamvai Kornél pedig az ötvenes évekre helyezte a történetet, a Szigligeti Alkotóházba, 1953-ban.
(Forrás: Csiky.hu)

Női Logika a Férfiagyon – Csányi Sándor egyszemélyes előadását néztük meg a Thália Színházban

Női Logika a Férfiagyon – Csányi Sándor egyszemélyes előadását néztük meg a Thália Színházban

Másfél óra férfiakról és nőkről. A valósággal való bármilyen egyezés nem a véletlen műve.

„Férfi és nő. Hogy érthetnék meg egymást? Hisz mind a kettő mást akar – a férfi nőt – a nő férfit.”
Karinthy Frigyes

Már másodszorra néztem meg és még mindig nem unom, sőt! Fergeteges másfél óra és a könnyfakasztó nevetés mellett a mély mondanivaló is megtalálható.

Adott Sándor (a darabban is ez a neve, igen) aki várja a menyasszonya hívását. A nő elhagyta egy időre, de azt ígérte, hogy két hét múlva telefonál. Merthogy Sándorunk azt mondta neki, hogy térre van szüksége (igaz csak olyan térre, ami macskamentes). Erre az asszony válasza az volt, hogy neki akkor időre van szüksége, két hétre. Másfél óra múlva letelik a határidő, addigra viszont Sándorunknak ki kell találnia, hogy mit hiányolt a nő a kapcsolatukból, ami egyébként a macskája neve is. A mi Sanyink utálja a macskát, úgy alapjában véve az összeset és fogalma sincs, hogy mi is lehet a neve. Azt keresi tehát – a segédletünkkel – másfél órán keresztül, hogy „Mit akar a nő?”.

Megtudjuk, hogy Sanyinknak élete során több ismerős férfi is próbált tanácsot adni nőügyekben, ezek a férfiak is megelevenednek. Meg úgy általánosságban bepillantást kaphatunk a férfiak agyába, gondolkodási módjukba – ha eddig nem tudtunk volna – és azt is megtudhatjuk, hogy a férfiak mit gondolnak a mi női agyunkról. Ami/aki egyébként meg is elevenedik, mert Sanyink agyának női fele válaszolgat, kérdéseket tesz fel, visszabeszél.

Hogy magunkra ismerünk-e vagy a közelünkben élőkre? Biztosan, efelől ne legyenek kétségeink.

Ráadásként nézzétek meg Mark Gungor (pszichológus?, pap?, showman?) egyik házassági szeminárium előadásának részletét a női és férfi agyról. Fergeteges előadását megtaláljátok teljes egészében a YouTube-on szinkronosan is, de ezt a részletet muszáj látni, pláne eredeti hanggal. Mark járja Amerikát és előadásokat tart a családról, házasságról – tudhat valamit, mert nemrég ünnepelte 42. házassági évfordulóját feleségével – és remélem, hogy egyszer hozzánk is eljut, biztosan veszek arra az előadásra is jegyet.

Kiemelt kép: Thália Színház

Színdarab ajánló: Boeing, Boeing – Leszállás Párizsban – Thália Színház

Színdarab ajánló: Boeing, Boeing – Leszállás Párizsban – Thália Színház

A minap láttam a tévében a filmet Tony Curtis-szel. Szerintem a mi színházi változatunk sokkal jobb!

Egy férfi és három menyasszony? Ajjaj, ez működhet? Persze, ha a menyasszonyok légiutas-kísérők, ráadásul különböző társaságoknál, más-más menetrenddel. A házvezetőnő mindhárom nő ízlését ismeri és készíti a különböző nemzetközi ételeket, mikor ki jön éppen. Bernardnak pedig nincs más teendője, mint koordinálni, hogy ki mikor érkezik-távozik.
Ebbe csöppen bele a régi osztálytárs, egy igazi lúzer, aki elámul a technikán és irigykedik barátja jó életén.
Viszont mi van akkor, ha változik a menetrend? Káosz és katasztrófa.

A csapodár főhősünk Pindroch Csaba. Viszont abszolút nem ő a főszereplő, hiába róla lenne szó, ő inkább asszisztál a darabban.
Az egészet viszi a hátán a rég látott osztálytárs, Vida Péter és a házvezetőnő Bertha, akit Molnár Piroska játszik. Olyan helyzetkomikumok, olyan poénok vannak, hogy dőlünk a nevetéstől. Persze kell még a három stewi is a teljes képhez, Schell Judit, Gubás Gabi és Tóth Eszter, akik közül én Schell Judit alakítását éreztem a legerősebbnek.

Marc Camoletti darabja még a Guiness Rekordok könyvébe is bekerült, ugyanis a világon legtöbbet játszott francia vígjáték.
140 perc 1 szünettel. És hogy a végén Pindroch Csaba a „három szék közül a pad alá esik-e”? Nem mondom meg, nézzétek meg a darabot! Egy igazán jó vígjáték, remek színészekkel és fergeteges poénokkal.

Színdarabkritika: Brass Cirkusz, avagy Mese a tubatigrisről és a trombitaparipákról

Színdarabkritika: Brass Cirkusz, avagy Mese a tubatigrisről és a trombitaparipákról

brass-cirkusz-original-64693Mi is a Brass Cirkusz?

A mozgás – látható zene.
A zene – mozdulatok hangja.
A mozgás elmuzsikálható.
A zenét láttatni lehet mozdulatok által.

JÁTSSZUNK? – JÁTSSZUNK!

…És elkezdtünk játszani. A zenészek a hangokkal, dallamokkal, a pantomimes a mozdulataival, gesztusaival, képeivel. Aztán megmozdultak a zenészek és zenélni kezdett a pantomimes.
Megszületett egyfajta varázslat…
Mi, hatan magukkal visszük a néző gyereksereget különféle képzeletbeli csodavilágokba: ez alkalommal egy varázscirkuszba.

Zene zendül, harsona harsan, dob dönög – egy lendületes indulóra bevonul a zenekar: öt rézfúvós és egy dobos. A fergeteges belépőt követően kezdődhet a világraszóló előadás.
Méhes Csaba pantomim művész és a Brass in the Five zenekar elővarázsolja a cirkuszvilág felejthetetlen figuráit: bűvészt, illuzionistát, bohócot, állatidomárt, kötéltáncost, cirkuszi lovakat,  félelmetes tigrist… 
Egy órányi  vidám játék, önfeledt móka és nevetés, vérpezsdítő élő brass muzsikával.

Rendezte: Méhes Csaba és Takács Tiborbrass-cirkusz-original-64697

Előadja Méhes Csaba és a Brass in the Five:

Méhes Csaba – pantomim, comedy
Monoki Attila – trombita
Simai László – trombita
Koppányi Béla – harsona
Soós Péter – kürt
Takács Tibor – tuba

A véleményem:

Tavaly láttuk a Thália Színház Mikroszkóp Színpadán.
Méhes Csaba ismerős lehet a nézőknek a tévéből is, mert szerepelt a Hungary’s Got Talent-ben.
Abszolút gyerekeknek való a darab, 6-10 éves korosztálynak. Kisebbeknek nem, én vittem a 4 évest is, de félt, illetve hangos volt neki a zene, az volt a baja.
Beszéd nincs benne semmi, csak imitálva van (mondjuk síppal a szájában „beszél” a bohóc), így a 7 éves lányok folyton kérdezték, hogy most mit mond?
A zeneszámok nagyon jók, én mondjuk szeretem a jazzt és a swinget, így tőlem nem áll távol a fúvószene, viszont a darabot úgy kell nézni, hogy gyerekeknek szól, felnőtteknek ez azért néhol bárgyú. A trombitások öltöznek be lónak, parádéznak ügetésben, lépésben és „nyerítenek” a trombitával. A tubás pedig tigrisbundát húz és morog a hangszerén. Végig szól a muzsika.

Bevonják a gyerekeket is egy-két mozzanatba vagy éppen a tubatigris és „Pampalini” kergeti egymást a sorok között. Amit esetleg hiányolok az az, hogy hátha megismerkednének a gyerekek kicsit a hangszerekkel, így lehetne utána 10-15 perc esetleg, hogy megcsodálhassák a csillogó-villogó hangszereket.

Egyszer jópofa, de nem fogjuk újra megnézni, viszont van nekik egy másik előadásuk is, A rézerdő lakói, arra még elmennénk.