Önismereti szakaszunk kapcsán az én Uram, gyermekeim apja, azt találta mondani, hogy egy kicsit szárazra sikeredet, hiányzik belőle a játékosság. Én pedig hallgatok a Zuramra, úgyhogy, bár továbbra is komoly a téma, lazítsunk a stíluson!
Egy párkapcsolatban szerintem a legfontosabb… Ja, most nem az én jól megalapozott és természetesen megkérdőjelezhetetlen véleményemre vagyunk kíváncsiak, hanem a Tiétekre!
Maradjunk az előzőekben már kipróbált módszernél, és kíséreljünk meg egy fontossági sorrendet felállítani az alábbi „hozzávalókból”!
– Hűség ( Flört-még belefér? – Megnézte a cicijét, hát hová vezet ez?! – „Csak szex volt, nekem az semmit nem jelent, szívem!” – Amit nem tud, az nem fáj neki… )
– Barátság (Mindent megbeszélünk. – Fontos a véleménye, de… – Lehetnek titkaink? – „Áááá, bizonyos dolgokat úgysem tud megérteni, hiszen férfiból/nőből van!”)
– Egyenlőség (- Ki hordja a nadrágot? Kell „nadrág” egyáltalán? – Nekem ugyan nem dirigál senki! – Hát mégiscsak ő keresi a többet/ő az okosabb/idősebb…)
– Pénzügyi önállóság (Ez egy igen érzékeny kérdés, fontos meghatároznunk, hogy anyagi kérdésekben mekkora közösséget vállalunk a párunkkal. Ha a közös élet-közös pénztárcát is jelent, de az anyagi biztonság ettől függetlenül is nagyon fontos számunkra, akkor a prioritás magas. Ha a közös kassza ellenére, vagy épp azért a „majd csak lesz valahogy” filozófia jön be nekünk, akkor a prioritás alacsony. Ha mindenáron ragaszkodunk a saját kasszához, akár már a házasságban, együttélésben is, akkor természetesen a fontossági listánkban is előre kerül ez a pont.)
– Romantika ( virágok, gyertyafényes vacsora, szerenád, legalább hetente egyszer! – Már az is elég, ha nem felejti el a névnapomat… – Folyamatos Facebook-posztok közös képekkel, én vagyok a világon a legnagyobb mázlista felirattal. – A meghitt pillanatok legyenek gyöngédek, önzetlenek, kedvesek, a külvilág felé ez nem olyan fontos.) A romantika kapcsán azért kicsit érdemes elgondolkodni azon, hogy amit a filmvásznon nagyon meghatónak, romantikusnak tartunk, nem feltétlenül ugyanolyan a való életben. Próbáljuk magunkat beleképzelni egy ilyen szituba, belepasszírozva abba rokonainkat/ismerőseinket is, akik esetleg szem- és fültanúi lennének egy ilyen eseménynek. Ha teszem azt, valamelyik rokonunk/ismerősünk harsány vihogásba törne ki, vagy hangos cuppogással követelne csókot, kissé rombolná az illúziót, nem? Vagy ha idegenkedünk a szerepléstől, akkor az étteremben letérdeplős lánykérés a gyakorlatban nagyon cikisként élhetjük meg…
– Szex (hetente-naponta-évente? – Minőség vagy mennyiség? – Alapvető szükséglet, amit mindenáron ki kell elégíteni?- Elég, ha csak egyikünknek jó?)
– Bizalom (Feltétlenül?- Azt ki kell kérem érdemelni! – Megbízom benne, de nő ügyekben, háááát…)
– Önzetlenség (Na, olyan nincs!Mindenki akar valamit valamiért! – És ha kihasznál? – Adok-kapok! – Feltétlenül, a szeretet nem vár cserébe semmit!)
– Szeretet
– Tisztelet (Veszekedések alkalmával sem emlegetjük a másik felmenőit méltatlan helyzetben…- Ha otthon nem böföghetek/f@nghatok szabadon, akkor hol??? – Mások előtt kézcsókpuszinyuszi, otthon meg bármi megengedett, a lényeg, hogy mit gondolnak rólunk! Ami a négy fal között történik, csak ránk tartozik.)
– Őszinteség (Természetesen, akkor is, ha fáj!- Hát, amit nem tud, az nem fáj…. – Igen is – nem is…(például azt, hogy abban a nadrágban túl nagy a feneke, na azt, semmiképpen!)
-Külcsín/belbecs (Na, ez megint egy nagyon érzékeny kérdés! A „széplelkűek – és általában csúnyák… najó, csak vicceltem!- szerint a belbecs sokkal fontosabb, mint a külcsín! Bizonyos mértékig természetesen igazuk is van, de… Szerintem nagyon fontos, hogy a párunknak ne csak a belsejét (és most nem a vázszerkeztére-érrendszerére gondolok), hanem a külső megjelenését is vonzónak találjuk. Szó sincs róla, hogy mindenkinek magazin-szépségűnek kellene lennie, de legyenek ebben is elvárásaink, amikből nem engedünk! Nem fogja ellensúlyozni választottunk szuper humora az ápolatlan hajat, vagy a minket taszító-zavaró egyéb külsőséget! Próbáljuk aszerint besorolni ezt a fogalmat, amennyire fontosnak tartjuk a külsőt!)
Egy pici magyarázat/segítség a fogalmak mögé sorolt mondatkáimhoz:
A felsorolt „kapaszkodók” közül ha olyat találunk szimpatikusnak, ránk igaznak, ami inkább a mi érdekeinket képviseli, vagyis minél inkább az „én” dominál benne a „mi” helyett (magyarul minél inkább „önző dögök” vagyunk!), az adott fogalom az értékrendünkben annál alacsonyabb prioritást élvez. És fordítva! Tehát, ha volt már olyan esetünk (jó, mondjuk csak elméletben!), amikor is magyarázatképpen a „Csak szex volt drágám, nekem nem jelentett semmit!” mondat hangozhatott (volna) el, akkor a hűséget nyugodtan soroljuk a listánk végére!
Szeretném hangsúlyozni, hogy nincsen jó, vagy rossz sorrend! Itt és most nem ítélkezik rajtunk senki, nem kell megfelelnünk senkinek! Őszintén, önmagadhoz hűen csináld, csak úgy van értelme!
Ha sikerült a sorrendet felállítanunk, érdemes összevetni az eddig felállított listáinkkal.
Tapasztalunk eltérést?
Egészen biztosan!
Mindenképpen kell, hogy legyenek különbségek az általános értékrendünk és a párkapcsolati között, hiszen nem kerülhetünk mindenkivel bizalmas, őszinte viszonyba, de ez párkapcsolatunkban elengedhetetlen, és még sorolhatnám. De vigyázat! Ha azonban az egyik listánk elejéről a másik listánkban egy fogalom az utolsó helyek valamelyikére került, akkor valami nem frankó!
Dr. House szerint mindenki hazudik. Hát lehet, hogy így van, de legalább magunkat ne akarjuk becsapni! Gondoljuk újra! Valamelyik lista biztosan minket tükröz, de a másik… Az bizony valamilyen elvárásnak akar megfeleltetni minket! Lehet, hogy a Nagyi mondta egyszer, hogy a férfinek kell viselnie a nadrágot, vagy egyik exünk, vagy valakinek az exe állított valamit, ami most szépen becsusszant a tudatalattinkba, észrevétlenül befolyásolva az ítéletünket! Igyekezzünk „levetni a más ingét”, és újra átgondolni. Ha nem sikerül a listáinkat többé-kevésbé összehangolni (őszintén, nem csak úúúúúgy!), akkor ezek az ellentmondások mindig meg fogják nehezíteni a döntéseinket. Ha sikerül a végére járni, hogy honnan erednek, kinek a tudattalan befolyása ennyire erős rajtunk, akkor megszabadulni is sokkal könnyebb lesz tőle, és higgyétek el, a felesleges ballasztot kidobni hihetetlen élmény, ennél felszabadítóbb érzés kevés van!
Ja, és ha úgy érezzük, hogy ez egyedül nem megy, túl sok, esetleg túl fájdalmas, vagy túl közelről nézzük, így számunkra láthatatlan, kérjünk segítséget! Barát-szülő, társ-bárki, akiben megbízunk, segítségünkre lehet! Ez az út nem biztos, hogy könnyű, lehet benne móka-kacagás és sok sírás-rívás. De ha a végére érünk, minden érthetővé válik, a kétségek elmúlnak, a megoldások maguktól előkerülnek és lehetőség nyílik egy olyan életre, amilyet mindig is elképzeltél magadnak!
