Régi kedvenc mesém új köntösben: Egerek a Nemzeti Színházban

Gyerekkorom egyik kedvenc meselemeze volt a Minden egér szereti a sajtot.

Mai napig kívülről tudom, ami ki is derült, amikor megnéztük az újragondolt változatát a Nemzetiben. Sok újdonság is volt benne, néhány szám nekem nem volt ismerős, de ez nem vont le a darabból, nem véletlen, hogy Egerek a címe és nem az eredeti.

Zakariás és Jozefina kettősével indul ugye a darab. Zakariás szerepében Gerner Csaba volt, bevallom nekem az piciny csalódás a régi emlékhez képest. Számomra jobban illik egy öregebb, karcosabb hangú emberhez a szerep, de ez csak az én véleményem, ettől ő még nagyon jól játszott.

A díszlet fantasztikus, hatalmas sajtot formáz minden, a közepén egy hatalmas trambulinnal, ami szintén sajtnak van álcázva. Ezen hihetetlen ugrásokat mutatnak be a Baross Imre Artistaképző Szakközépiskola és Szakiskola növendékei és még minden máson is, lógnak kötélen, szaltóznak, cigánykerekeznek, nagyon ügyesek. A gyerekeknek is hallhatóan tetszik a jó 5 perces akrobata bemutató.

A történet ismerős, mindenki nagyon szuper a szerepében, egyedül a hangosítással volt bajom. Fent a karzaton ülve sokszor nem értettem a dalszövegeket, amiket nem ismertem.

A nagy macskamágus jelenetére a padláson két hatalmas macskaszem jelent meg, körülöttem hallottam is a gyerekek moraját, hogy húúúú, de félelmetes. Elhiszem, nagy sárga szemek és még pislog is! A nagy macskamágust számomra szintén meglepő módon, nő játszotta, Nagy Anikó. A varázslásnál boszorkányos magas C-s visítást is hallatott többször is, ami a gyerekeknek nagyon tetszett. 🙂

A vége itt Fruzsina és Soma esküvője, nincsenek kockás egerek, mint a régi mesében. Illetve az, hogy mindenki megdermed, mert jön a sajtműhely tulaja a feleségével (árnyékként felvetítve a falra) és felkiáltanak, hogy „Jaj, egerek a hűtőben!”

Másfél órás a darab, így iskolás korosztálynak való már (9-99 éves korig ajánlják, de a 6-8 éveseknek is már tetszett), kisebbeknek még hosszú lenne. Viszont a felnőtt korosztálynak is nagyon jó nosztalgiázás.
Sajnos az idei évadban nem találom már, pedig szívesen megnéztem volna még párszor.

Egy kis ráadás a végére, az 1981-es eredeti. 🙂