Rengeteg tapasztalatom gyűlt össze már az első perctől kezdve. Nem csak azzal kapcsolatban, hogy hogyan is élhetnénk műanyagmentesebben és azért csak mentesebben, mert egyik napról a másikra nem tudom kiiktatni az életemből, hiába akarnám, hanem az emberek hozzáállását is bőven tapasztalom a témához. Jó, tudom, a csapból is ez folyik és most én is ráteszek egy lapáttal és megosztom a szerzett tapasztalataimat. Egyben jó kis termékteszt az egész hónap.

Megosztó lett a #műanyagmentesjúlius és nem csodálom az érzéseket.
Az első dolog, ami rögtön feltűnt és sokszor találkoztam vele, hogy vagy rögtön csatlakoztak a kezdeményezéshez a népek és születnek a trendibbnél trendibb insta képek vagy nem is csatlakoztak, mert hát úgysem tud teljesen műanyagmentesen élni, akkor meg minek is álljon neki? Mind a két elhatározás téves!

Először is a kezdeményezés nem erről szól! Arról szól, hogy próbáljunk változtatni! Sok kicsi igenis sokra megy! A honlapon a jelentkezésnél meg kellett adni, hogy melyik szegmensbe tartozol, hogy még csak próbálkozol a műanyag kiváltásával, vagy rögtön belecsapsz a lecsóba és teljesen kiiktatod az életedből.
És azért egy hónap, mert ennyi idő alatt már fel lehet venni új szokásokat, amik utána már rutinná válnak.

Születnek folyamatosan pro és kontra írások. Az olyanoktól falnak megyek, akik lehurrogják a sok követőt, hogy csak álszentség, amit csinálnak, mert hiába veszik a bambusz szívószálat, ha közben háromhavonta ülnek repülőre. Emellett a kedves posztoló egy nyikkot nem szól arról, hogy ő mit is csinál, csak kritizálni tud.

A hozzám közelebb álló észrevétel az, hogy igenis próbáljunk változtatni a szokásainkon, de vegyük észre a manipulációt, hogy a zöld létre rögtön egy új iparág épült rá  hirtelen és van, aki ezt a kampányt öncélúan használja fel reklámcélra. Ráadásul belénkszugerálva, hogy amíg nem vagyunk tök zöldek, addig mélyre ássuk el magunkat! Jobb, ha most rögtön kidobunk mindent, amit eddig használtunk és műanyag és váltsunk pamutvászonra, fémszívószálra, de persze csak arra, amit ő ajánl! Na, ennek sem szabad bedőlni! (Én is kaptam már insta képem alá fémszívószál ajánlót.)
A témában egyébként számomra eddig legelfogadhatóbb és legmegfogadhatóbb írás a Mom With Five bloggerétől született. Ő is arra hívja fel a figyelmet, hogy ne dőljünk be a marketingnek, a bűntudatkeltésnek és inkább törekedjünk a meglévő tárgyaink minél tovább hasznosítására, újrahasznosítására, ne rögtön dobjunk el mindent és „zöldüljünk” úgy, ahogy mások ezt elvárják, főleg akik a pénztárcánk tartalmára blazíroznak.

Belevágtam én is, mármint, hogy jobban odafigyelek. Hónapok óta egyébként is tovább zöldítettem az életünket, háztartásunkat, nem most kezdtem és nem is az elmúlt pár hónapban. Eddig is komposztáltunk, szelektíven gyűjtöttünk, kertészkedtünk és próbáltuk megtermelni a zöldségeink egy részét. Szóval ez nem újkeletű. A gyerekeknek már egész évben varrt uzsonnástáskájuk és szalvétájuk volt a tízóraihoz, az ebédhez fém ételhordót szereztem be és nem azért, mert hogy zöld, hanem mert muszáj, hogy melegen maradjon a kaja több órán keresztül, ha már nincs a gyerek befizetve ebédre és 3-ig bent dekkol az iskolában.
Hónapok óta függönymaradékból varrt hálóban veszem a zöldséget-gyümölcsöt. Múltkor a Lildben a pénztáros hölgy meg is kérdezte, hogy nem hiányzik-e egy, mert találtak és félre tették, bár rajtam kívül más is jár ilyenekkel, szerencsére. 🙂

Szóval lássuk, nekem hogy sikerült.

1. hét: A kezdetek

Kezdjük ott, hogy hatalmas agyalás volt számomra, hogy bolt vagy piac? Másfél éve költözött egy Aldi hozzánk a sarokra, ami nagyban megkönnyítette már az életünket. Abból is, hogy nem kell nagybevásárlás, ha bármi kell, ki lehet szaladni, nem kell felhalmozni egy csomó mindent itthon. Ami az ételpazarláson is sokat segített, bár ki nem szokásom dobni semmit, kutyák-csirkék sok mindent megesznek. Valamint a pénztárcámnak is jó annyiból, hogy rendszerint abból főzök, ami éppen akciós, 30-50%-os termékekből, max 1500-2000 Ft-ért pazar ételt tudok varázsolni az asztalra az egész családnak. Pont, mint régen a főzős tévéműsorban, hogy „Na lássuk, mi van ma a dobozban?!” én úgy megyek ki a boltba, hogy „Na lássuk, mi van ma akciós?!” 🙂

Úgyhogy előállt a dilemma: veszem a bolti csomagolt húst, tejterméket vagy autóval megyek a piacra és kérem saját edénybe őket. Mivel az időm is számít, így akkor is marad a bolt és az előrecsomagolt áru, ezáltak a szelektív hulladékgyűjtés. Valamint a piaci termékekről sem vagyok meggyőzve, az sem kistermelői áru. Sajnos a termelői piacot nálunk sikeresen felszámolták és csak rövid ideig élt. 🙁 Szóval a csarnokban, a piacon ugyanaz a nagybanis zöldség-gyümölcs van, valamint nem a kapirgálós csirke. A piac sincs messze, de gyalog 20 perc, biciklivel nem megyek, mert nem merem ott lekötni sehová, mert apósom rozoga, ezer éves romját is már megfújták ott. Maradna az autó, de akkor ugye hol vagyok zöld?
A bolt közel van, azalatt a 20 perc alatt, míg gyalog a piacra kiérek, itt kész is vagyok a vásárlással, de akkor már sokat időztem vagy sokan voltak a sorban előttem. Évközben a gyerekekkel a tízóraivásárlást már 5 perc alatt abszolváljuk reggel az iskola felé menet. 🙂

Ami az első hét tanulsága, hogy rájöttem, hogy próbáltam inkább kevesebbszer menni, jobban odafigyelni, hogy milyen csomagolásban van a termék és inkább a nagyobb kiszerelést venni.

Sajnos egy-két dologra ismét rá kellett jönnöm, hogy miért is azt szoktam venni, amit. Tejből szerintem a Kancsós tej jobb ízű, mint a dobozos, de most veszem a dobozost. Aludttejnek viszont a Kancsós a jobb, az tutira megalszik, még sosem volt azzal gond.
A sajt a másik hisztim. Direkt vettem a nagyobb kiszerelést, drágábbat, mivel napi 20 deka nálunk simán elfogy. De nem véletlen, hogy leszoktam a hazai trapistáról egyben! Nyúlik, málik, morzsálódik. Nem lehet sajtkéssel szeletelni, normálisan reszelni, ráadásul 3 nap után penészedik a széle! Valahogy a zacskós reszelt és szeletelt trapista – hiába elméletileg ugyanaz a Tolnatej, ha jól gondolom – jobb minőségű, szárazabb.

Zsepit vehettem volna dobozost is, de az minimum kétszer annyiba kerül, azért az sem mindegy. Húson ezer éve agyalok, hogy mivel tudnák kiváltani az ilyen boltok a műanyagcsomagolást, ráadásul mivel a dobozméret fix, a fele ilyeneknél üres.

Tésztát magam szoktam gyártani, de sajnos spagettit nem tudok, a tésztagépem spagettifeje nagyon nem az igazi, így abból szintén marad a zacskós.

Szörpkészítésből idén nagyon el vagyok maradva, sőt, semmit nem sikerült még eltennem, így szintén marad a bolti nagy kiszerelés. Sajnos hiába keresem még itt az üvegeset, még Piroskából is a műanyagost hozzák ide. 🙁

Következő nap sem sikerült jobban, bár a paradicsom-paprikához legalább tudtam használni a hálóimat.
Sajnos a Kisebbikem eléggé válogat (hiába, én lányom, én sem voltam gyereknek jobb, de remélem ő is kinövi), így én hiába sütök házi tortillát, nem eszi meg, marad a bolti, mert örülök, hogy valamit hajlandó enni. Hányszor megkaptam már, hogy Debezzegnálammindentmegenneazakurvakölök, meg Miazhogyválogategyeamiteléraknak, vagy Merabüdöskölkeelvankényeztetvebezzegamiidőnkben. Köszönöm, nem vagyok rá kíváncsi, egyik fülemen be, másikon ki. Régen sem működött, magamból kiindulva tudom, pedig menzás kaján nőttem fel, mert nagymamám konyhásnéni volt. Ettől függetlenül válogattam és sovány voltam, húst nem voltam hajlandó enni és még sorolhatnám. A mai iskolai menzakaját meg hagyjuk, azt is tudom, hogy milyen, nem csodálom, hogy azt a gyerekek nem eszik meg. És én még örülök, mert zöldséget-gyümölcsöt viszont magában is eszik, nem úgy, mint más gyerekek. Ja és a hűtőt is megtalálja, kiszolgálja magát, mert éhen azért nem akar ő sem halni. 🙂 De elkanyarodtam a témától, látszik, hogy erről is tudnék órákat és oldalakat írni…

Szóval a vásárlás kielemzése tovább. A tejföl szintén nagyobb kiszerelésben jött inkább haza és fel is szoktuk a műanyag dobozt utána is használni ételtárolásra.

Fagyiból konkrétan kb. ez az egyfajta volt, le volt fosztva a fagyasztó, valamint akkor sem fogom megtagadni a gyerekeimtől a darabonként csomagolt fagyit, ha egyszer azt szeretik. Van itthon fagyigép, iszonyat macerás és nem sok jön ki belőle, de szezononként párszor előszedem (idén még nem volt rá időm és hajlandóságom).

A bacon és a sonka szintén műanyagba van csomagolva, úgyhogy más lehetőség nincs. Még nem mertem saját csirkemellsonkát gyártani, bár Csigó Zita könyvében megvan a recept, neki fogom durálni magam.

Melegszendvics gyártáshoz pedig még mindig ez a leggyorsabb kenyér. Külön kell keresnem majd melegszendvicsnek való kenyérreceptet, ha végre újra nekiállok kovászos kenyeret sütni, mert bárki bármit mond, az amcsi toastkenyér az igazi hozzá!

Pékáru papírban. Nem hinném, hogy ki fogják valaha váltani sima, teljes papírtasakra, mert ugye akkor nem látszik, hogy mi van benne, a magyar ember meg ugye fifikás… Gyanítom azért meg plusz embert nem éri meg fizetni, aki adogatná az árut és cimkézné, hogy mi van benne. 🙁

A mai odafigyelés a kefír és a gyümölcsjoghurt volt. Kefírből inkább a dobozos jött haza, igaz ez kaukázusi, sima kefír nincs dobozban, csak műanyagban. 🙁 Kapok majd kaukázusi kefírgombát, úgyhogy hamarosan ki fogom tudni váltani, igaz akkor tényleg muszáj lesz legalább kéthetente házi tejért kimenni a piacra. De az az egy, amiből azért van egy tuti helyem, amelyikben nem csalódtam (mert volt már arra is példa, sajnos). Nagyon-nagyon jó lenne, ha itt nálunk is jönne házhoz tejes autó, nem csak, vidéken! Simán lenne itt a Fővárosban is igény rá! Már rákerestem pár hónapja, de nem jártam sikerrel. 🙁 A „szóljanyádnakhozzonpénzt” persze minden héten jön!

Joghurtból kíváncsi voltam a Cserpes gyümölcsjoghurtjaira, ráadásul üvegesek, akciósak, hurrá, jöjjenek! Bevallom, nem nem lettek a kedvenceim, sőt. 🙁 Nem jött be az íze. Nem tudom, hogy miért, bár gyanítom az édesítőszer miatt, mert stevia-s. Egyáltalán nem vagyok meggyőzve arról, hogy az édesítőszerek jók lennének a szervezetnek. Maradok inkább a sima joghurt és gyümölcs turmixolásánál.

2. hét: A folytatás még nehezebb…

És nem azért, mert nem akarok odafigyelni. A hétre 4 gyerekem volt, mert még mindig azt vallom, hogy a nyári szünet haverokkal a legjobb és nem vagyok azzal egyedül (sőt, eddig csak ilyen megerősítést kaptam mástól is), hogy bandában sokkal inkább elvannak, mint simán ketten, magukban a tesók. Persze azért itt is van féltékenykedés, meg a tesók ugyanúgy ölik egymást, de sokkal inkább tudnak közösen játszani és anya inkább kajaellátó személyzet, mint programfelelős.

A hét eleji Lidl-s nagybevásárlást nem fotóztam, mert sok volt, ha lett volna eszem, még a bevásárlókocsiban fotózom egyben.
Majdnem teljes bukta. WC-papír nylonban (bár pont utána találtam rá, hogy a Crepto piacra dobta a 36 db-os dobozos verzióját, úgyhogy azért irány majd az Auchan, mert ott kapható). Öblítőt muszáj vagyok venni, mert hiába ecetezek, meg használtam a Souldrops-ot, annak nem marad meg az illata annyira (és mellékesen azok is műanyagban vannak), marad a felesben Coccolino és ecet.
Bevásároltam a szezon grillszószait is és azok is műanyag flakonban vannak sajnos, pedig nagyon szívesen vennék belőlük üvegeset. De múltkor már a Heinz kethup is műanyag flakonban volt, pedig régen azt is üvegben lehetett kapni. 🙁

Újabb napi bevásárlásnál muszáj voltam kaprot az Aldiban venni, mert hiába tudtam, hogy a Lidl-ben műanyag nélkül vehetem, de nem volt. 🙁

Rizs sincs már papír tasakban, pedig emlékeim szerint régen az is volt. Bár kritikán aluliak némely rizsek, ez éppen finom lett, megfőtt rendesen, sőt, ezt sajnos szottyosra is lehet főzni, szóval oda kell figyelni.

Mozzarella sincs sajnos műanyag nélkül és az előző heti trapista fiaskó után inkább vettem osztrák goudát. Állagra és ízre is jobb, szelhetőbb, reszelhetőbb. Én meg szomorú vagyok, mert venném én a hazait, de így hogy?

Tudom, majonézt gyárthatnék magam, pláne, mert van házi tojás, de nem mindig ér rá az ember, az idő is fontos tényező, pláne épp 4 gyerek mellett.

A csicseriborsókrémem pedig féláron volt, elcsábultam. Bár ez volt az utolsó alkalom, ugyanis az elmúlt pár hónap alatt szépen felkúszott az ára, már 50%-on is majdnem 400 Ft, úgyhogy ebből tényleg nekiállok majd gyártani sajátot, ha lesz épp akciós konzerv sima csicseri, mert főzni nem vagyok hajlandó még azt is.

Ez egy egész sikeres bevásárlás volt.

A sajt még mindig műanyagos, nem tudom mással kiváltani.

A krémtúró pedig szintén, de ezt hajlandó megenni a gyerekem. Ha valaki tud olyan receptet mondani, amivel ugyanilyen krémtúrót tudok gyártani, nagyon örülnék neki, ha megosztaná velem! Emlékszem, tavaly barátnőm kikísérletezte a Paulát, sikerrel! 🙂

Szerencse, hogy a sör még fémdobozos és az ellen nem megy a harc, az is mehet a szelektívbe.

Az Aldinak még van hová fejlődnie a zöldségek terén, mert a Lidl-hez képest sokkal több minden van náluk műanyagba előre csomagolva és kisebb is a választék. Ezt nagy hátránynak tartom náluk a konkurenciával szemben, remélem erre is figyelnek a jövőben, nem csak arra, hogy a fél literes joghurtos vagy kefíres dobozokról beszüntetik a műanyag tetőket. Hurrá, éljen, lehet tovább haladni a maguknak kijelölt úton!