Már kétszer láttam, de még biztosan többször fogom.

Megosztó darab, állítólag. Szerintem nem, és akikkel eddig megnéztem, mindenkinek tetszett. Teltházzal megy, bár második alkalommal, mikor voltunk, előlünk a két szék megüresedett a második felvonásra. Lehet későn eszméltek rá, hogy asztalfoglalásuk van és nem érnek oda, ha megvárják a darab végét, mert az még kétszer ennyi idő. Bizony, 3,5 órás a darab, két szünettel.
A végén vastaps, bőven megérdemelten.
Nosztalgikus érzéseket kelt bennem, mert utoljára gimnazista koromban láttam ilyen (jó) darabokat az Örkény Színházban.

Az alapja 1882-ből való, Csiky Gergely tollából. Vagy a Mohácsi testvérek feldolgozásának köszönhető vagy a témának, de ma is aktuális. Lecsúszó családok a hazárdjáték miatt, egymásra oda nem figyelő házaspárok, akik évtizedeket leélnek úgy, hogy a másikról fogalmuk sincs. Léha gyerekek, vásárlás-mániás anyuka, politikai korrupció, félrekacsintgatás. Ahol a nemeseknek már csak a nevük az érték, pénze pedig csak a modortalan újgazdagoknak van. Ezek mind-mind egy-egy buborék, amik bármikor elpukkanhatnak és minden dőlhet, mint egy kártyavár. Akár életek is, romokba.

Kedvenc szereplőm nincs, mindenki kitűnő a szerepében. Mégis ki kell emeljem Schneider Zoltánt és nem csak a „Mi Pankotán szilvát főzünk, na ez nem az!” mondatáért, ami visszatérő momentum. 🙂 Idén Ő nyerte a Kaszás Attila-díjat, amihez utólag is gratulálunk!

A darab alatt fel-felcsendül egy kis kamarazenekar, akik tökéletes zenei aláfestéssel szolgálnak. Ők is szereplők fent a színpadon.

Ajánlom mindenkinek, aki szeretne egy jó darabot látni, szeretne jól szórakozni. Azoknak is ajánlom, akik az olyan darabokat is szeretik, amin utána még jó sokáig gondolkodhatnak, mert nem csak szórakoztat, de tanulsága is van. Meglepő, mulatságos, szívfacsaró, tragikomikus.