Ott kezdem, hogy nagyon jót tett a Képzelt riportnak a vérfrissítés. Nagyon jók az új hangok, az új kerettörténet. Ami üt. Olyan gyomrost kapunk… és utána küszködünk a könnyeinkkel. Pont azért, mert nagyon mai, nagyon valóságos és nagyon is létező, nem csak (el)képzelt.
Online musical. Sokat gondolkodtam rajta, hogy mi is lesz ebből. Mitől lesz ez online? A válasz összetett. Először is a díszletek. A szereplőknek ugyanis saját „keretük” van, ami a számítógépük, telefonjuk. Ebben állnak, ülnek, fekszenek, látszanak. És a darab nagy részében ezen át néznek csak ránk, mert nem nézhetnek egymásra. Szóval ez az online világ, az, ami körülvesz minket. A napi életünk, a függőségünk. Van itt kérem mindenki: menő csávó, aki egyszerre több lányt szédít; terhes lány, aki megesett a menő csávótól, de a kommunikáció már csak online zajlik, sejthetjük, hogy és miről; gyerekét kereső anya, aki 17 évesen volt kénytelen szülni és a gyereket árvaházba adni; bimbózó szerelem két vadidegen között; öngyilkossággal fenyegetőző labilis; „szuper” barátnő, aki szintén bevállalna egy kört menőcsávóval, hiába tudja, hogy az „felcsinálta” a barátnőjét. Lényeg a virtuális jelenlét, az észosztás és a lájk! Mindezeket a szereplőket pedig összefogja Facebook-anyu, aki irányít, töröl, ajánl, előbbre tol vagy semmibe vesz, reklámoz és delejez. Kattints!
A KÉPZELT RIPORT, ja csak a XXI. Századról már azt a Világot rajzolja körénk, amelyben a mai fiatalok tévednek el, veszíthetik el önmagukat, szerelmeiket, álmaikat. Aktuális kérdéseket próbálunk felszínre segíteni, érintjük az internetes zaklatás, a személyes kapcsolatok helyett a virtuális tértől való függés veszélyeit. Mindezt körül öleli a jól ismert, és igazán mesteri muzsika, kiváló énekesek, színészek tolmácsolásában csendülnek fel a jól ismert slágerek.
Tartalomra és témára való tekintettel 15 éves kortól ajánljuk. Fontosnak tartjuk, hogy ez a korosztály tisztában legyen az internetes zaklatás veszélyeivel és a világhálón elérhető tartalmak bizonytalan mivoltával, hiszen ezen problémáknak elsősorban Ők az áldozataik, így ez az előadás preventív céllal is fontos lehet számukra.
Középiskolásoknak abszolút kötelezővé tenném a megnézését és a tanárukkal az átbeszélését. Viszont már a 13-14 éves korosztályt is elvinném rá, nem csak 15 éves kortól ajánlanám. Sajnos olyan világban élünk, ahol már jóval korábban érnek a gyerekek. Jöhetek a „bezzeg a mi időnkben” szöveggel, de tényleg így van, hogy amit anno mi 16-17 évesen próbáltunk ki, azt a mai fiatalok már 12-13 évesen, már ha csak akkor. Szülőként előre féltem a gyerekeimet, mert már 10 éves korban szembesülünk az internetes zaklatással és rendőri előadást kell nekik szervezni azért, hogy felhívjuk a figyelmüket az internet veszélyeire (és hogy el is higgyék, mert ugye a szülő hiába papol sokszor). Nem könnyű a téma és káromkodnak is benne, akár 18-as karikás is lehetne a darab ettől, de sajnos a való világ lejjebb tette a korhatár besorolást.
Mindeközben hallhatjuk – és láthatjuk is például jelnyelven a Vinnélek, vinnéleket – a régi slágereket a fantasztikus színészektől. Nekem nem volt kétségem, hogy remek előadás lesz, mert Pásztor Ádámot láttam már a Vámpírok báljában és a SunCityben, Miklós Eponin is szerepel a Vámpírokban, Fejes Szandrát az X-Faktorból ismerjük, Mezei Kitty pedig az Agymenők Pennyjét szinkronizálja (többek között). Minden szereplő kiváló egyébként, remek előadók és remek énekesek.
Egy felvonás, de végig lebilincselve ülünk. Egyetlen észrevétel, amit betudok a premier miatti izgulásnak… Tessék hagyni a közönséget tapsolni az énekszámok után, mert megérdemlitek! Ugyanúgy, mint az állva vastapsot a végén és az ovációt!
Köszönjük az élményt, megyünk máskor is és viszünk másokat is magunkkal!
Az idézet a hivatalos oldalukról való, a fényképek pedig a Facebook oldalról, ahol sok-sok remek képet találhattok még.
Az előadás az NKA támogatásával valósult meg, a PNK Művészeti Stúdió produkciójaként.
Főszereplők:
Fejes Szandra
Pásztor Ádám
Miklós Eponin
Mezei Kitty
Molnár Szilvia
Kádár Szabolcs János
Szaszák Zsolt
Rendező: Pesty-Nagy Kati
Lábjegyzet, 4 nappal később…
Egy színdarab ugye akkor jó igazán, ha napok múlva is kattog rajta az agyad. Hát, nekem bőven kattog és nem csak azért, mert írtam róla. 🙂
Férjemmel persze átrágtuk a darabot, hogy mennyire tetszett és hazafelé rögtön Képzelt riportot hallgattunk az autóban és meg is jegyeztem, hogy bár imádtam pl. Tahi Tóth Lászlót, de mennyivel jobb hangjuk van a mostani fiataloknak. Naná, hogy azóta is ezeket a dalokat dúdolom egész nap.
Az is egyértelmű, hogy a mű csúcspontja Miklós Eponin jelenete. Előtte Fejes Szandra kórházi képsora is szívfacsaró, viszont ami még annál is „megrázóbb” volt, az Molnár Szilvia és Szaszák Zsolt párosa. (És közben arra is rájöttem, hogy láttam már Molnár Szilviát is, mégpedig a My Fair Lady-ben).
Most már viszont tényleg befejezem, menjetek és nézzétek meg! 🙂