Nem könnyű kint hagyni az ajtón túl a mindennapi életünket, minket befolyásoló gondolatokat, érzelmeinket, előítéleteinket. Erről is szól ez a darab. A 12 dühös ember a Kultúrbrigád előadásában, fantasztikus szereposztással a RaM-ArT Színházban látható még tavaszig.

A film, ami Reginald Rose azonos című tévéjátékán alapszik, már az is több, mint 60 éves, viszont még mai napig igen aktuális. Az emberi jellem ugyanis nem változik. Az amerikai igazságszolgáltatásban a tárgyalásoknál 12 ember kezében van a vádlott élete. Itt szó szerint, mert halálbüntetés a tét. Szemet szemért?

Az igazság ára sorozatot darálom éppen, ott az 1. évad 5. részében volt szó az esküdtkiválasztásról.

„- Az esküdteket véletlenszerűen választják ki az egész megyéből. Hogy sokszínű legyen a merítés. Legalábbis elméletben.
– És a valóságban?
– A valóságban teljesen mindegy, honnan jönnek. Szinte egyikük sem akar ott lenni. De a per mégis rajtuk múlik.”
” – Nem pártatlan esküdteket akarok, hanem elfogultakat. Az én javamra. 12 leminget egy dobozban. És az ügyész is pontosan ezt akarja. Ezért én elutasítom az ő lemingjeit, ő pedig az enyémeket. Ez az esküdtszék.”

Gyanítom ez 60 évvel ezelőtt is így működött, ezért is lehet itt modoros, szabó által varrott öltönyös úriember, keleteurópából lett amerikai fiatal, kisnyugdíjas, marketing szakember, kétkezi munkás… És ezért is lehet legalább 1 esküdt, akiben jogos kételyek merülnek fel a vádlott bűnösségét illetően. Viszont manapság már nem csak férfiakból állna ez a 12 ember, itt ez is hatalmas konfliktusforrás és ezért is szabadulhatnak el úgy az indulatok, hogy a tettlegesség határát súrolják.

Adott egy színesbőrű, 16 éves fiú, akit azzal vádolnak, hogy megölte az apját, konkrétan szíven szúrta egy rugós késsel. Vannak szemtanúk, megvan a kés, 6 napja megy már a bizonyítás, hogy a fiú bűnös, rá is zárják a 12 esküdtre az ajtót, hogy döntsenek. Olyan emberekre, akiken már alapból látszik, hogy tuti nem tudnak mindenben egyetérteni, mert még abban sem sikerül, hogy nyitva vagy csukva legyen a szoba ablaka. De, jó negyed óra elteltével legalább eljutnak odáig, hogy legyen szavazás végre. Elég egy nem bűnös szavazat, hogy meginduljon a lavina. Gyabronka József a nyolcas számú esküdt, akiben kételyek merülnek fel és rázúdul a népharag. Azért is, hogy hogy lehet ennyire hülye, hogy nem veszi észre, hogy ez mennyire egyértelmű eset, vagy hogy biztos valakije a vádlott vagy direkt szórakozik mindenkivel és húzza az időt, mikor rövidre lehetne zárni ezt az egészet és különben is, kezdődik a meccs. De ő nem adja fel, elindul a bizonyítás, ami korunk CSI-on szocializálódott nézőit is meglepheti, mennyire profi. Nem azt akarja bizonyítani, hogy nem a fiú tette, mert ő sincs erről meggyőződve teljesen, de mégsem biztos a vád által felhozott bizonyítékokban, mert mégiscsak egy ember élete itt a tét, ő igenis át akarja ezt gondolni. Bekéri a tárgyi bizonyítékokat, elemez, kérdez, érvel, ezzel megingatva a többiek sziklaszilárdnak hitt véleményét is szép sorban. Pedig kap érte hideget-meleget, mégsem adja fel, még akkor sem, mikor a többiek megingását is rajta vernék el.

Véleménye az pedig majdnem mindenkinek van. Tisztelet ellenben elég kevés egymás iránt pár emberben. Mindenki jellemét, hátterét megismerjük ezalatt a két és fél óra alatt. Mindenkinek fontos szerepe van itt a sztori alakulásában és mindenkiről kiderül valami, amit biztosan nem akartak megosztani a többiekkel. Vannak kiemelkedő, nagyhangú ellenlábasok. Mucsi Zoltán, a hármas esküdt hirtelen haragú, aggresszív, megbántott karaktere félelmetes, nagyon jól fekszik neki a szerep. A tízes esküdt most nem Brasch Bence volt (a Sztárbox miatt gondolom, mivel előző este volt a meccs), helyette Makranczi Zalán adta elő az össze nem téveszthető orgánumán a faék egyszerűségű, megvezetett munkásgyerek migránsellenes monológját, ami nem csak a többi esküdtben keltett ellenszenvet, de a nézőtér is dermedt csendben hallgatta, annyira időszerű most is a #blacklivesmatter korában. Aztán ott vannak a fiatalok, akik nagyhangúak, tiszteletlenek, káromkodnak egyfolytában és baromira nem érdekli őket, hogy itt egy ember életete a tét, csak a saját életük a fontos.

Hiába nem ismertük a sztorit, jól tippeltük meg a végét, bár sokszor meginogtunk mi is a kimenetelt illetően. A darab végig óriási fordulaton pörög, hatalmas erők és egók feszülnek szembe egymással a színpadon. Nézzétek meg, amíg lehet!

 

Kiemelt kép Kultúrbrigád oldaláról, szereposztás saját kép.