Vártam? Nagyon. Csalódtam? Nem. Furcsa? Kicsit.

Mekkora a nyomás rajtad, ha Te vagy Harry Potter fia? Ráadásul a Mardekárba kerülsz? Legjobb barátod apád egykori iskolai ellenségének a fia? Apádhoz képest egy lúzer vagy és még a seprűvel sem boldogulsz?
Ilyenkor van az, hogy az ember bizonyítani akar. Főleg azt, hogy semmi köze az apjához. Hogy jók a döntései és hogy még apja hibáit is helyre tudja hozni.

19 évvel a nagy csata után ugyanott indul a történet, ahol az előző véget ér, a King’s Cross pályaudvaron. Albus Perselus Potter első évére készül a Roxfortban és aggódik, hogy a Teszlek Süveg a Mardekárba osztja be, de apja megnyugtatja, hogy ugye az egyik nevét Mardekáros igazgatóról kapta, igazán nincs mitől tartania.
Unokatestvérével, Rose Greanger-Weasley-vel együtt felszállnak a vonatra helyet keresni. Az első kocsi, ahová bemennek szinte majdnem üres, egyetlen gyerek ül benne. Ő Scorpius Malfoy és mint kiderül, nem csak azért nem akarnak vele mások barátkozni, mert ő Draco Malfoy fia. Az a pletyka járja, hogy ő Voldemort fia. Rose is ellenséges vele és ott is hagyja a fiút, erre agitálja Albust is, aki marad. Itt kezdődik a fiúk barátsága.

ROSE: Azt beszélik, Albus, hogy ő Voldemort fia.
Szörnyen kínos csend.
Biztos hülyeség, mert… neked van orrod.

A felnőtteknél is zajlik az élet: Hermione a Mágiaügyi Miniszter, Harry Potter a Varázsbűn-üldözési Főosztály vezetője, Ron a Weasly Varázsvicc Vállalatot vezeti.

Albus és Harry nagyon nem értik meg egymást és egy rossz pillanatban mindkettő azt mondja a másiknak, hogy bárcsak ne lenne az apja, illetve a fia.
Ez és sok más dolog vezet oda, hogy Albus úgy dönt, helyrehozza apja egyik hibáját és egy időnyerő segítségével megmenti Cedric Diggoryt.

Persze, ha a múltba belekontárkodunk, sosem lesz jó vége. Házasságok maradnak el, gyerekek nem születnek meg.
Azt is megtudhatjuk, hogy milyen lenne az a párhuzamos valóság, ahol Harry Potter nem él, Voldemort győzött és a Halálfalók uralkodnak. Ahol Scorpius a király a suliban és Draco a Varázsbűn-üldözési Főosztály vezetője. Ahol Ron és Hermione bújkál a Dementorok elől, Piton segítségével.

PITON: Néha az életért halállal kell fizetni.
Egymás szemébe néznek, Piton bólint, Hermione visszabólint neki. Piton arcán a csüggedés árnyéka jelenik meg.
Ugye, nem Dumbledore-t idéztem?
HERMIONE (mosolyogva): Nem, biztos, hogy ezt eredeti Perselus Piton volt.

Ezek után kérdés, hogy mi lesz mindennek a vége? Mindent nem árulok el, el kell olvasni. 🙂 A végén még az is kiderül, hogy ki az elátkozott gyermek: Albus, Scorpius vagy esetleg egész más?

Elsőre furcsa a könyv. Azon túl, hogy fele a megszokott HP könyv méreteknek, ugye ez egy színdarab szövegkönyve. Így a környezetleírások a színdarabdíszletek leírásai, a cselekményleírás is csak annyi, amit a színészeknek kell csinálnia és a túlnyomó rész párbeszéd. Viszont ezen gyorsan túl lehet lendülni és pörög az esemény, a leírások alapján simán magunk elé tudjuk képzelni, ami a színpadon történik.

Idén nyáron volt Londonban a bemutatója a darabnak és már jövő év végére sem lehet igazán jegyet kapni, maximum 1-1 darabot foghat ki az ember. Persze jó mélyen a zsebébe kell nyúlnia annak, aki meg szeretné nézni, mert 35.000,- Ft-tól akár 121.000,- Ft is lehet egy jegy ára. Eléggé esélytelen, hogy valaha is eljussak az eredeti darabra, így csak reménykedni tudok abban, hogy egyszer valamikor itthon is színpadra viszik.

Addig is elolvashatjuk a 8. HP részt, ami szerintem méltó lezárása a történetnek. Remélem legalábbis, hogy itt a vége, mert azért valljuk be, nem kellene még több bőrt lehúzni róla. Már ennél is sokan azt mondták, hogy nem ér fel az előzményekhez, de szerintem nincs igazuk. Én örülök, hogy megismerhettem a felnőtt verziójukat a kedvenceimnek, hogy milyen a kapcsolatuk a gyerekeikkel, pláne a Malfoy vonalnak.

Nekem tetszett, de nem fogom újra elolvasni, ettől függetlenül 8/10.