Vigyázat! Felnőtt tartalom! Nem csak az erotikus jelenetek miatt. A könyv összetöri a szívet és a lelket, hogy azután újat építsen belőle. Csak olyanoknak ajánlom, akik bírják az ilyen stílusú könyveket és szeretnek együtt megküzdeni a szereplőkkel a – talán – boldog végért.
Brittainy C. Cherry Lebegés című könyve magyarul idén jelent meg a hazai könyvespolcokon, a Librinek köszönhetően. Nem mondom, hogy rögtön a dobogóra került nálam, mint író. Nehéz onnan letaszítani a mostani kedvenceimet, de csak azért, mert tőlük már több könyvet is olvastam, többször bizonyítottak, hogy méltók a pozíciójukra. Ettől függetlenül a TOP 10-es olvasmánylistámban a helye a könyvnek és árgus szemekkel fogom figyelni az írónő további könyveit, ha megjelennek. Van még miből fordítani, a Lebegés az „Az vagy nekem” sorozat első része, bár elméletileg a következő részt 2017. március 14.-re ígéri a Libri. De most lássuk ezt a könyvet.
Egyszer egy regényben olvastam, hogy „akinek lelki társa van, nem távozik egyedül. Kihasít egy darabot a másik feléből és magával viszi.” Gyűlöltem, hogy a szerzőjének igaza van.
Lizzie és Tristan is elvesztették a lelki társukat. Tristan ráadásul nem csak a feleségét, hanem a 8 éves fiát is. Mindketten autóbalesetben.
Mit csinálnék hasonló helyzetben? Valószínű ugyanúgy megőrülnék, mint ahogy Tristan. Ha csak a férjemet veszteném el, de a lányom még ott lenne mellettem? Ugyanolyan félhulla lennék, mint Lizzie. Teljesen át tudtam érezni a helyzetüket, bele tudtam képzelni magam, hogy milyen lenne ha… borzalmas.
A Szépség és a Szörnyeteg meséje? Lehetséges, bár itt a Szépségben is nem kevés démon lakozik. Tristan megdolgozott azért, hogy egy szörnynek tartsák, de Lizzie átlát a burkán. Pontosan azért, mert ő is szenved, ugyanúgy. A két törött szív és sebzett ember pedig érdekes módot talál arra, hogy emlékezzenek, hogy érezzenek. Egymást használják és kihasználják elveszett szerelmeik emlékének megtartására, mintha a másik fél egy másik ember lenne, más érintését éreznék. Kétségbeesett és beteges elgondolás? Lehet. De nem tudom őket elítélni.
A könyv érzelmes, néhol sírós, néhol nevetős. Akad benne nem kevés erotikus jelenet, kitűnően és finoman megírva (és ízlésesen lefordítva) és akad benne nem kevés káromkodás, Lizzie barátnőjének, Faye-nek hála, de nem lehet rá haragudni, a karakteréhez hozzá tartozik a szabadszájúság.
Egyik alkalommal megállt Tristan előtt, és alaposan szemügyre vette – Hé, mister! – szólt hozzá, de a férfi ügyet sem vetett rá. Emma csípőre tette a kezét – Hé, mister! – ismételte meg az előbbinél jóval hangosabban. A mamával töltött egy év szeszélyes miniszörnyé változtatta aprócska hasonmásomat. – Hé! Magához beszélek! – kiáltotta, és toppantott is hozzá. Az idegen végre rápillantott.
– Tudja, mi maga? Egy nagy, kövér, gonosz MADÁR!
Ó, a francba.
Az égieknek meg kellett volna tiltaniuk, hogy szülő legyek. Akkor most nem álltam volna hadilábon a gyerekneveléssel.
Érdekes dolog ez a fordítás. 🙂 H. Prikler Renáta tökéletesen fordított szerintem. Nekem tetszett a Madár, mint becenév, de volt, aki kifogásolta, mert olvasta az eredetit is. Na már most, a Madár onnan jött, hogy Lizzie a lánya előtt leköcsögözte Tristant. De ugye egy anyuka nem mondhat ilyen csúnyát, a gyerek előtt pláne! 🙂 Így hát azt mondja, hogy nem azt mondta, hogy köcsög, hanem, hogy vöcsök. Az meg ugye egy madár.
Hát, szerencsére nem olvastam és nem tudtam, hogy ott Tick volt a becenév (na vajon miből lett ez 😉 ). Ezek után lehet vitatkozni és agyalni, hogy mi is lett volna jó fordítás. Nekem megfelel a Madár.
Egy kicsike részem bánta, hogy odaadtam neki az elemeket, de a másik, nagyobbik részem örült, mert a reakciója azt jelentette, hogy ha lebegve is, de él.
A szeretteink nélküli létben az volt a legnehezebb, hogy néha elveszítettük a lábunk alól a talajt, és sohasem tudhattuk, hogy mikor ér véget ez a súlytalanságban is fájdalmas lebegés.
A vége pedig… el kell olvasni! Olyan fordulatos, hogy csak kapkodtam a fejem, hogy mi van??? Nem véletlenül adtam rá moly.hu-n is 5 csillagot, ami azért nálam ritka.
A végére a fülszöveg:
Óva intettek Tristan Cole-tól. Azt mondták, kegyetlen, jéghideg, durva. Elítélték a múltja miatt. Ha csak ránéztek, egy szörnyeteget láttak, akinek bűnhődnie kell. Én tehetetlennek és dühösnek láttam, mert bennem is hasonló erők dolgoztak. Üresek voltunk. A múlt sebei a földre húztak minket, pedig mi lebegni szerettünk volna. Ő mennydörgés volt, én villámfény – soha nem volt még ilyen tökéletes vihar. Tristan csókja haragos volt, és szomorú. Bocsánatkérő és gyötrelmes. Nyers és valódi. Mint az enyém.
Lizzie és Tristan torokszorító szerelmi története éppúgy szól veszteségről és újrakezdésről, mint a bennünk rejlő démonok legyőzéséről. Brittainy C. Cherry Az vagy nekem sorozata már milliók szívéhez talált utat. Engedd be te is!
Az íróról:
Brittaniny C. Cherry már születésétől fogva szerette a szavakat. Színművészetből és kreatív írásból szerzett diplomát. Szeret részt venni forgatókönyvírásban, színjátszásban és szeret táncolni. Szerinte a három legfontosabb dolog az ember életében a kávé, chai tea és bor. Milwaukee-ban él a családjával és ha nem épp a millió küldetése után fut, vagy nem ír, akkor a háziállataival játszik.