Kilátók a Balaton körül: Balatonföldvári Hajózástörténeti Látogatóközpont
(2026-os frissítés a poszt végén. Az elmúlt 10 év tapasztalatai a balatonföldvári kilátóról, élmények, képek, friss belépő árak.)
Múlt pénteken, 2016. július 1-én nyílt meg a BALATON LEGÚJABB kilátója, ami egyben hajózástörténeti kiállítás is.
Jót és rosszat is lehetett hallani az épülő kilátóról, hogy minek ekkora, pláne oda és hogy fölösleges és hogy hogy néz ki… Saját szemünkkel akartunk megbizonyosodni róla, hogy mi is a helyzet és bevallom, nagyon pozitívan csalódtam, sőt! Mondhatom azt, hogy kötelező látnivaló annak, aki arra jár és több órás elfoglaltságra számítson mindenki, pláne, ha gyerekkel megy.
Délután 1-kor nyitott a kilátó, sajnos a nagy forgalom miatt csak fél 2-re értünk le, így a hivatalos megnyitóról lemaradtunk, de kárpótolt minket az épület minden része.
A kilátó oldalánál található Bujtor Istvánról egy emléktábla, valamint a Skála nevű hajója. Aki nem hajós közegben mozgott, annak a Pogány Madonnából lehet ismerős, ennek a tőkesúlyában volt elrejtve a szobor.
A felnőtt belépő 1000,- Ft, a gyerekjegy (3-14 éves korig) 500,- Ft. A jegy megváltása és az elektromos jegykezelő-kapu varázsa után leragadtunk a játszószobában. Hajós fa kirakós várja a kicsiket, a nagyokat pedig a hajózásban használatos zászlók és ahhoz egy nagy játéktábla, amire tépőzárral lehet a helyes válasz zászlóit ráragasztani. A szobát hajó-motívumos párnák teszik otthonossá.
Ha végre sikerül a gyerekeket beterelni a kiállítási részbe, nagyon sok izgalmas dologgal találhatják szembe magukat és itt is le tudnak ragadni. A hajómakettek is érdekesek voltak és a Balaton térképe is, de az igazi buli a szélgép. Fel kell állni egy dobogóra, szemből fújják ránk a szelet, amit lehet váltogatni, hogy első- vagy másodfokú viharjelzés legyen.
A másik nagy kedvenc a kis vitorlás szimulátor, amibe bele kellett ülni, egyik kézzel a kormányt fogni, másik kézzel nyomni a gombot (amivel haladtunk előre). Szemben a nagy tévén látjuk a kis hajónkat, amit így lehetett navigálni a tavon, sőt, az ügyesebbek még ki is kötöttek vele!
Egy szinttel feljebb, a másik kiállítóreremben a gyerekeknek a legizgalmasabb a hatalmas terepasztal, amin szintén lehet állítani a szélerősséget, ami forgatja a Balatonon a vitorlásokat. A vonatot is lehet ki-be kapcsolni, ami körbemegy a tó körül. Sajnos az éppen nem működött rendesen, mert kisiklott az egyik kereke, így csak egyhelyben pörögtek.
A másik nagyon érdekes dolog itt a kapitánynak öltözött bábu, mögötte az egyik balatoni kikötő képe. Itt lehet fotózkodni és az így készített képet rögtön elküldeni az e-mail címünkre.
Van itt még tekerhető hajókormány, függőágyak, amikbe beleülhetünk (a gyerekek fekhetnek), kötelek, amik felett ott van, hogy milyen csomót lehet belőlük kötni, szóval lehet gyakorolni. Régi képeslapokból kiállítás, Balatonföldvár története, valamint a Pajtás hajó 1954-es szerencsétlenségéről mesélnek egy videóban túlélők és megmentők. Ezen lehet bőgni egy sort az érzékenyebbeknek, mint amilyen én is vagyok. Balatonfüreden szobor őrzi a tragédia emlékét a Tagore sétányon.
Ezen a szinten egy másik teremben van a mozi, ami elméletileg 3D-t is tud, de általában hajózástörténeti kisfilmeket vetítenek.
A következő szint a kávézó, ahol normális áron lehet enni-inni, a süteményeik pedig kifejezetten nagyon finomak voltak (főleg a mignonok). Hogy mennyire kultúrak az árak, az szerintem kiderül abból, hogy 1900,- Ft-ot fizettem 3 süteményért, 1 kávéért és 3 üdítőért. Mindezek mellé kaptunk egy kávézó bérletet is, amivel elméletileg ingyen mehetünk be legközelebb, illetve 10 alkalommal, a feltétel annyi, hogy fent fogyasszunk valamit. Rögtön mondtuk, hogy ez nem fog nehezünkre esni, igazán jó kis program este naplementét nézni a kávézó teraszáról, lábunk és szemünk előtt a Balatonnal. Mindezt csak a nyári időszakban tehetjük meg, mert csak augusztus 31-ig van este 10-ig nyitva az épület, szeptember 1-től este 6-ig.
A következő két szint már a kilátó rész, van egy kisebb kör és onnan még mehetünk fel a tetejére, ami már 25 méter magasan van. A magaspart maga 40 méterével együtt majdnem 70 méter magasról nézhetünk le a Balatonra. Bevallom, nekem tériszonyosnak nem volt merszem teljesen közel menni a korláthoz, de szerencsére elég széles körbe a kilátórész, így bőven elférnek fent az emberek. Szelesebb idő esetén még félelmetesebb élmény lehet az ilyen félősnek, mint én.
Viszont azt be kell valljam, hogy a kilátás tényleg gyönyörű, megéri felmenni.
Ezek után lehet a szinteken való nézelődést tovább folytatni. Nekünk 3 órát sikerült úgy eltöltenünk ott, hogy még igazából nem mentek volna haza a gyerekeim.
Még a végén kint az épület előtt is lehet gyönyörködni a panorámában, közben a gyerekek játszhatnak a szuper hajós játszótéren. Kút van a játszón, WC-re pedig be lehet menni az épületbe, úgyhogy kifejezetten gyerekbarát építmény. Még árnyas padot is találunk, bár a mászókák a nyílt terepen vannak, így nem árt naptejjel és sapkával készülni nagy melegben.
Engem egyelőre lenyűgöztek, egyedül, párban, családdal, egyszóval mindenképp érdemes felkeresni ezt a helyet, ha arra jár az ember!
Hogy hogy repül az idő, abból is látszik, hogy eltelt 10 év a megnyitó óta. Legutoljára tavaly ősszel voltam a kilátóban, immár barátnőmmel és az ő lányával, mert az enyémek már kinőttek ebből a korszakból. És hogy mik a tapasztalataim az elmúlt időszakról? Lássuk:
Anno a bérletünket abszolút kihasználtuk, sőt, ha jól emlékszem volt már második is belőle. Jó időben, rossz időben mentem a lányokkal. Sőt, volt, hogy Nagyobbik itt szerette volna megünnepelni egy mingnonnal a szülinapját is.
A vitorlás szimulátor még mindig működik, csak a program frissült, bár oda igazán mehetne inkább újra valami kis balatoni vitorlás, akár egy Optimist, ha már egyszer a gyerekek használják. Ötvös Csöpi is Op-seket edzett, ugye emlékszünk Topolínóra.
A fotózós bábu még megvan, bár már lefokozták matrózzá és már csak a saját telefonunkkal, fényképezőgépünkkel csinálhatunk vele szelfit. Bár nem csodálom, hogy leszerelték a technikát mellőle, mert folyton elromlott, lefagyott.
Ugyanígy eltűnt a terepasztalról a vonat, az sem bírta a gyűrődést az évek folyamán, de ugye már az első naptól kezdve csak a gond volt vele, gyanítom megunták. Így maradt a Balaton domborzata, az is jópofa látvány.
Már nem csak punnyadhatunk a hintaágyakon, hanem meg is dolgoztathatjuk magunkat, mert kerültek be evezőgépek.
Mielőtt kiülünk egy kávéra (sütivel már nem találkoztam) a teraszra, a kisteremben megnézhetjük az épp aktuális kiállítást.
A SKÁLA mellé került egy másik hajó is kint. Ez pedig nem más, mint Méder Áron Carina nevű hajója, amivel megkerülte a Földet.
Volt, hogy csak a játszóra jöttünk ki, vagy csak tollasozni és naplementét nézni. De volt, hogy abból hazarohanás lett, mert megettek a szúnyogok. A kilátás sem olyan jó onnan lentről, mert csak a rozsdás kerítést nézhetjük a padon ülve (pedig szuper lenne a hajós mintával) és mögötte a hatalmas gaz, de gyanítom az az önkormányzat reszortja lenne karban tartani. A játszó viszont még mindig jó, amennyire kívülről épp csak ránéztem.
A jelenlegi belépőárak: felnőtt – 2000 Ft, gyerek – 1500 Ft.
Szerintem ez még mindig egy kötelező elem Balatonföldváron, ha arra jártok. Látogassatok el a balatonföldvári kilátóba!
