Szeretni vagy félni?

Sokaknak nem jelent semmit sem a holnap. Sokan dühösek a Valentin-napra. Talán nem véletlenül bukkantam épp ma erre a 2016. áprilisában megjelent cikkre Luminita D. Saviuc tollából, és nem hagyhattam megosztatlanul.

 

“Ha nincs bennünk szeretet, lassan, de biztosan darabokra hullunk.”

(Marianne Williamson: A Return to Love)

 

Mi a Szeretet?

Akárhányszor felteszem magamnak a kérdést, mindig csak ugyanaz a válasz jut az eszembe:

Mi vagyunk a szeretet, mind szeretetből vagyunk.

 

De ez mit is jelent?

 

Azt, hogy mindannyian szeretetből vagyunk, szeretetből születtünk, szeretni születtünk, és ha nem szeretünk, nem vagyunk önmagunk. Messzire kerülünk az igazi természetünktől. Végül hamis szerepet kezdünk játszani, másnak adjuk ki magunkat, és végül nem önmagunkban, hanem önmagunkon kívül próbáljunk meg meghatározni, mit és mennyit is érünk.

 

És megkezdődik a küzdelem. A legtöbbünk ilyenkor elkezdi sokkal kevesebbel beérni, mint amit valójában ér, és ez kiváló kifogás arra, miért nem jutunk előre az életben, szomorú, magányos, boldogtalan és középszerű életet kezdünk el élni.

 

Mit gondoltok, miért van ennyi erőszak a világban? Miért él ennyi ember szegénységben? Miért él ennyi pár egészségtelen, sőt káros párkapcsolatban? Miért van annyi nőnek és férfinek olyan munkája, aminek nincs értéke, és számukra sem jelent semmit? Mit gondoltok, miért élnek annyian félelemben, mindig a legrosszabbra számítva? Miért csak bánatról és fájdalomról tudnak beszélni, mikor az életben annyi az öröm és az áldás?

Mert messzire kerültünk az igazi természetünktől, távol a szeretettől. És ha eltávolodunk a szeretet tüzétől, úrrá lesz rajtunk a félelem, elszakadunk a forrástól, elveszetté, magányossá válunk, csupa küzdelem lesz a élet.

 

“Két alapvető motivációs tényező létezik: félelem és szeretet. Ha félünk, eltávolodunk az élettől. Mikor szeretünk, nyitottak vagyunk mindarra, amit az élet adni tud: szenvedélyt, izgalmat, elfogadást. Előbb meg kell tanulnunk magunkat szeretni, minden jó és rossz tulajdonságunkat is. Ha nem vagyunk képesek önmagunkat szeretni, akkor nem leszünk képesek másokat sem szeretni, vagy alkotni sem. A fejlődés és egy jobb világ reménye a félelem nélküli életben és a nyílt szívű emberekben életigenlésében lakozik.”

(John Lennon)

 

Szeretetből születtél, szeretetre születtél és amikor nincs szeretet a szívedben, elzárod magad a világtól, elszigeteltnek fogod érezni magad, mintha hiányozna valami az életedből. És ami hiányzik ilyenkor, az nem más, mint te magad. Fogalmad sincs róla, ki is vagy valójában, mivé lehetnél, mire lehetnél képes. Hiányzik a Szeretet belőled.

 

Visszatérés a Szeretetbe

 

“Jó dolog elveszettnek érezni magad… mert ez arra bizonyíték, hogy már sejted, merre van az Otthonod. Tudod milyen érzés otthon lenni, milyen magadra találni. Talán ahol most vagy, nem az a hely, de Halleluja! Ez a leküzdhetetlen, nyughatatlan elveszettség-érzés fog hazavezetni téged. “

(Erika Harris)

 

Mindegy meddig vándorolsz, érzed magad elveszettnek, céltalannak és zavarodottnak, miközben magadon kívül keresed a dolgokat, amelyek hiányoznak belőled, ha vissza akarsz találni önmagadhoz, ha vissza akarsz találni a Szeretethez, akkor képes vagy rá.  A Szeretet mindig is várt rád, és mindig várni fog, szeretettel.

 

A Szeretet sosem hagyott el, soha nem is fog.

 

“Tudom, hogy fáradt vagy, de gyere, erre van az út”

(Rúmi)

 

Hogyan engedjük el a múltat és térjünk vissza a szeretethez? Hogyan ne éljünk tovább félelemben, hanem inkább szeretetben? Hogyan ne legyünk elveszettek és találjunk magunkra? Hogyan szabaduljunk a félelem, kiszolgáltatottság, boldogtalanság érzésétől és helyette hogyan örüljünk az életnek, érezzük újra frissnek és felszabadultnak magunkat?

 

Az első lépés az, hogy tudjuk, vissza akarunk térni a Szeretethez. Ígérjünk meg magunknak, hogy életünk hátralévő részében jó gondját viseljük önmagunknak, szeretni és becsülni fogjuk magunkat.

 

El kell felejtenünk mindazt, amit magunkról tanultunk, az életről, vagy a Szeretetről, az által, hogy a végtelen lehetőségek és választások tárházának világában élünk, a jelenben. Többé már nem a múltban, ahol csak a félelem és a magunk által szabott korlátok várnak ránk.

 

Úgy térhetünk vissza a Szeretethez, hogy megbocsátunk mindent, mindenkinek, önmagunknak is, hogy szeretjük azokat, akik bántottak minket vagy ártottak nekünk életünk során.

 

Kössünk békét a saját démonainkkal, sötét oldalunkkal, félelmeinkkel és bizonytalanságunkkal, töltsük meg szívünket szeretettel, fénnyel és bizalommal. Bízz önmagadban, a szeretetben és az életben magában.

 

Úgy térhetünk vissza a Szeretethez, hogy elfogadod magad olyannak, amilyen ebben a pillanatban vagy, és feltétel nélküli szereted magad, azt, amit teszel, mindazt, aki vagy.

 

Ébredj rá, hogy itt és most, Elég Jó vagy.

 

Szánj időt önmagad megismerésére, önmagad elkényeztetésére, hogy szerethesd önmagad.

 

Úgy térhetünk vissza a Szeretethez, Önmagunkhoz, Igazi természetünkhöz, ha mélyen odafigyelünk, csodáljuk és magunkévá tesszük az élet szépségét.

 

Úgy térhetünk vissza a Szeretethez, ha szeretettel és jóindulattal viseltetünk önmagunk és a világ iránt is. A gondolat, a beszéd és a cselekvés erejével fejezzük ki mindazt, amit meg akarunk tapasztalni, vagy be akarunk vonzani az életünkbe.

 

Rá kell ébredünk, hogy egyek vagyunk mindennel, ami létezik, azokkal akiket szeretünk, és azokkal is, akiket nem. Egyek vagyunk a bőséggel, amire vágyunk de egyszersmind a világban tapasztalható szegénységgel is. Egyek vagyunk azokkal, akik kedvesek és azokkal is, akik nem. Egyek vagyunk a fákkal, növényekkel, a csillagokkal, a Holddal, és magával az Élettel.

 

Úgy térhetünk vissza a Szeretethez,  hogy elfogadjuk, ami van, és bízunk benne, hogy minden úgy történik, ahogyan kell történnie. Talán mindannyiunknak értékes leckéül szolgálhatnak a jó és rossz tapasztalatok is, amelyet más embereknek köszönhetünk.

 

Ki kell fejeznünk a szeretetünket, hálánkat és köszönetünket mindenért, amit kapunk, minden gondolatért, minden egyes emberért, minden eseményért az életben, és ezek segítségével jobb emberré válunk.

 

Úgy térhetünk vissza a Szeretethez, hogy tudjuk, mi vagyunk a szeretet, és minden bennünk van, soha nem is hiányzott, soha nem voltunk kevesebbek.

 

Úgy térhetünk vissza a Szeretethez, hogy megértjük, nincs szükségünk több felesleges dologra, még több barátra, még több pénzre pusztán ahhoz, hogy egésznek, csodásnak, teljesnek érezzük magunkat.

 

Úgy térhetünk vissza a Szeretethez, hogy nem kell többnek lennünk, még többet tennünk… elég boldognak, elégedettnek, békésnek és hálásnak lennünk. Így találjuk meg újra a Szeretetet. Így találhatjuk meg újra önmagunkat.

 

“Ne becsüld le önmagad! Te az eksztatikus mozgásban levő Univerzum vagy.”

(Rúmi)

(Az eredeti cikket itt olvashatjátok el)