DNS-ünk gyönyörű ékszerekbe zárva – Interjú Péter-Dakó Ágival és Balda Gabival, az anyatej ékszer készítés hazai nagymestereivel

Hallottatok már az anyatejből készült ékszerekről? Nem? Hát néhány héttel ezelőttig én sem, pedig Amerikában és Izlandon ez már lassan ugyanolyan őrület, mint nálunk az unikornisok.

Mi nők – és főleg anyukák – mindenfélét gyűjtünk. Ha csak a mostani életszakaszra gondolok nálunk, akkor az összes rajz, napi gyártott papírfecni, bármi mütyür, mind-mind kerül bele az erre fenntartott dobozomba.

Ha a korábbi életszakaszokat nézem, akkor az anyukák előszeretettel gyűjtik mindenből az elsőt. Az első rugi, amiben hazahoztuk a kórházból, első cipő, amiben a gyerek megtanult járni, az első levágott haj, a kiesett tejfogak, bármi lehet a gyűjteményünk darabja.

A szoptatás az anya és gyermek közötti legbizalmasabb kapcsolat. Van, akinek sajnálatos módon meg sem adatik és van olyan is, aki hosszú évekig szoptat. De még két gyerek szoptatása is teljesen különbözhet egy anyukánál is, ahogy nálunk is így volt.

Bevallom, első hallásra kicsit idegenkedve fogadtam, mikor barátnőm mesélte, hogy anyatejből fog ékszert készíttetni. Nem tudtam elképzelni, hogy ez hogy lehetséges? Meg hogy nem fog akkor az megromlani, ha ott lötykölődik, mondjuk egy kicsi üvegcsében a nyakán? Hogy is van ez? Bár nem tudom, miért lepődtem meg, mert van, aki az epeköveiből készíttet ékszert (én is elkértem őket anno műtét után bizonyítéknak és emléknek a szenvedésért, bár a nyakamban nem hordanám őket… 😀 ).

Aztán megismerkedtem Ági és Gabi ékszereivel és teljesen ledöbbentem és rácsodálkoztam az ékszerekről készült képekre, hogy ezek gyönyörűek és egyáltalán nem hasonlítanak a kiindulási anyagra! Abszolút nem mondaná meg szerintem róluk senki, hogy anyatejből vannak, hanem gyöngyök, kristályok inkább.

Elkezdtünk beszélgetni és egy igazi baráti csevej lett belőle. Nem leszünk rövidek, előre szólok! Szó lesz itt kezdeti nehézségekről, tervekről, tapasztalatokról, életről-halálról.

Bea: – Honnan jött az ötlet? Ki mikortól foglalkozik az anyatej ékszer készítéssel? Miért pont az anyatej ékszer? 

Ági: – Még nagyon pici volt a nagylányom, mikor rátaláltam egy képre egy külföldi oldalon. De annyira messze volt a készítő és olyan drágán árulta (30e Ft-csillagos ég), hogy elkezdtem kacérkodni a gondolattal, hogy készítek magamnak.
Nagyon szerettem/szeretek szoptatni, egyszerűen kellett, hogy örökre megmaradjon belőle egy csepp! A férjem és pár volt kollégám, plusz a történelem tanulmányaim voltak segítségemre. Sok kísérletezés után még mindig nem volt tökéletes a módszer. Egy volt anyatejékszer készítő, aki súlyos allergia miatt nem folytatta, viszont szerette volna tovább adni, nagyot lökött a dolgon.
Most már a 10. generációnál tartok, folyamatosan tökéletesítem a technikát és növelem a technikai feltételeket. Tavaly márciusban kezdtem el készíteni másnak is ékszert.

Gabi: – A nagymamám tavaly augusztusban halt meg. Azon a napon keresett meg egy kismama barátnőm – aki mellesleg ugyanazon a napon született, mint a nagymamám, persze sokkal később -hogy tudnék-e folyadékot tenni az ékszerekbe, amiket készítek. Sokféle anyagból készültek akkoriban a műveim. Kerámiából, fából, bőrből, betonból és gyantából is. Gondoltam megér egy próbát, mert olyan őrült ötletnek tűnt, hogy nem hagyhattam ki! Furcsa volt az egybeesés is. Valamiféle égi jelet sejtettem. Mivel elég makacs vagyok, egyedül álltam neki a kísérletezésnek. Azt gondolom, a munka akkor értékes, ha az ember saját maga izzadja ki. Segítséget nem kaptam, nem is kértem senkitől. A tartósítási eljárás nálam is sokadik fázisban tart. Képtelenség abbahagyni.

Bea: – Ági neked mi az eredeti foglalkozásod?
Az ékszerkészítés honnan jött nektek? Tanultátok valahol, vagy teljesen magatoktól?
Ági te is az árat mondod, hogy azért kezdtél gyártani, mert a kinti árak a magyar pénztárcának kissé magasak. Úgy érzitek, hogy ti közelebb álltok az itthoni megfizethető árhoz? Én is ahogy néztem az amerikai oldalakat, $185 egy gyűrű, én is kissé sokallottam. Hogy működik a folyamat? Gondolok itt az anyatej hozzátok való eljutásán át a kész ékszer átadásáig mindenre. Mit kell tudnia egy anyukának, ha szeretne saját ékszert rendelni?

Ági: – Történelem tanár, gazdasági informatikus vagyok. Betti kolléganőm biológus.
Szofi érkezése előtt egy főiskolán és gimnáziumban dolgoztam. Az anyatej ékszerek előtt is szerettem a kézműves tevékenységeket, varrtam és a műgyantával is találkoztam már előtte. Szeretem a különlegességeket, szeretek problémákat megoldani és csak végső esetben adom fel. Ezért ez a szakma nekem való, imádok kísérletezni, erővel töltenek el az AHA-érzések és nem utolsó sorban kiszakít a mindennapokból. Ez azért jelentős stresszforrás is a család, a munka és a szabadidő tekintetében.
A világon már 200 körül jár az anyatej ékszer készítők száma. Először én is a legdrágábba botlottam bele, de mind arany és ezüst ékszerekkel van a piacon, így teljesen reális az áruk, de első látásra tényleg drágának tűnik. Maga a készítés elég költséges, így itthon is magas az ára a költségek miatt. Egyszerűen képtelenség legálisan működve ennél olcsóbban készíteni, így nemzetközi szinten is helyt állunk az árainkkal, mivel szinte mindent külföldről kell beszereznünk.
Ez a műfaj az egyediségről szól, az árakat ez is befolyásolja, hogy nem tudunk sorozatot gyártani. Így a rendelés is egyedi. Általában privát üzenetben egyeztetünk az Édesanyákkal. Leírja, mit szeretne és közelitünk egymáshoz, mit lehet az ötletből kihozni.

Bea: – Mint ahogy Ági írtad, kint arany-ezüst alapokkal dolgoznak. Ti milyen típusú fémekkel dolgoztok? Az olyan fém allergiás, mint én, aki arany-ezüst ékszert tud csak hordani, ő is tud rendelni?

Ági: – Mindenféle fémmel dolgozunk, az arany, az ezüst sem ritka, de az abszolút favorit az acél. Megfizethető, még ha egyedit is készítünk belőle, nem korrodálódik és kevés az arra allergiás. Aki még arra is érzékeny – bár ilyen megrendelővel egyszer találkoztam – annak selyem, paracord vagy bőr ékszert tudunk készíteni.

Bea: – Most épp volt apák napja…. Gondolom a fő megrendelőitek anyukák. Volt, hogy apukák, vagy esetleg nagyszülők rendeltek ékszert?

Ági: – Inkább Anyák rendelnek, de Apa és Nagymama is volt már és barátnő, tejtestvér is.

Bea: – Pont ezen gondolkodtam egyébként tegnap este… ha korábban indítjátok ezt itthon (mondjuk 9 éve 😊), akkor már nagylányomnál is rendeltem volna biztosan, ugyanis 4 tejtestvére volt. Nagyon rossz volt a tejem, nagyon vizes, barátnőimnek pedig sok és mindegyiktől kaptam mindig lefagyasztva. Ráadásul egyik barátnőm sajnos azóta már nem él, így még szebb lenne így őrizni az emlékét.

Gabi: – Még az előző kérdésre: keramikus szakoktató, óvodapedagógus, rajz szakos tanár vagyok. Mindhárom területen dolgoztam, főleg hátrányos helyzetű gyerekekkel. A munkám a művészetoktatás mellett segítő szerepet is rótt rám, amit szívesen végeztem, teljes erőbedobással. Valószínűleg ezért is érzem 24 év után, hogy most kell leállnom a tanítással. Elfáradtam. Vicces egyébként, hogy a segítés, olykor lelki segély a Facebook csoportomban is jelen van. Sok nehéz történettel találkozom. A művészet, mióta az eszemet tudom a mindennapjaim része. Ettől élek, ez pihentet. 44 évesen végre abból élek, ami igazán szeretek.
Főállású vállalkozóként készítem az ékszereket. Ha kiszámolnám a megfizetendő járulékokat, postaköltséget, az alapanyagokat, kellékeket, a maradékot elosztanám az egy-egy ékszerre fordított idővel…szerintem mindenki jól szórakozna, és megkérdezné: elment-e az eszem.
…hogy ilyen óradíjjal dolgozom.
Nem beszélve arról a rengeteg időről, amit az egyeztetéssel töltök! Ági! Neked mennyi volt a leghosszabb?

Ági: – Nagyon sajnálom! 😢Csoda, hogy ilyen kis időkapszulákat készíthet az ember, nagyon sokat ad nekem, hogy ennyi ember életének egy fontos időszakát megörökíthetem. Beleborzongok és abba a gondolatba is, amiről fentebb írtál.
Van, akivel napok óta egyeztetek, a harmadik mintát készítem éppen most. A rendes egyeztetés fél-egy óra, sokaknál 2-3, de 4 plusz is lehet belőle…

Gabi: – Az egyik volt kolléganőm, barátnőm halott anyukájának tincséből készítettem gyöngyöt. Az egy csöndes munka volt, akkor este.

Ági…hogy találtál meg?😁💗

Ági: – Kidobta a facebook az oldalad egyik vevőmnél és valami megérzés miatt rákattintottam. Pont azon gondolkodtam előtte, kellene még idehaza készítő, mert nem fogom -bírni szusszal, mert szülési szabin voltam és egyre szaporodott a várólistámon az ember.

Gabi: – Én meg pont előző nap találtalak meg. Maximális tisztelettel voltam és vagyok Ági felé, mert egymás között is mondom neki mindig, ő a technikai Főguru a témában, és az ország első készítője. Soha nem kérdeztem technikai dolgokról, a hogyanokról, a beszerzési lehetőségeiről. Tisztességtelen dolognak tartom. Szerintem, ha valaki nem préseli ki önállóan magából a munkáját, mások kínlódását kikunyerálja, nem járja végig a saját fejlődését, annak a munkája értéktelen marad.

Ági: -Technikailag nem érezlek gyengébbnek 😉💗 sőt!

Gabi: – No…arról nem beszéltünk, hogyan jut ide a tej…vagy hogy is van ez az egész…

Bea: – Akkor mondhatjuk azt, hogy Ti olyanok vagytok, mint a Jin Jang? Kiegészítitek egymást a szakmában, nem egymás ellen dolgoztok, de nem is csak úgy egymás mellett. 🙂

Gabi: -Az a nagyon jó, hogy bár van sok azonos termékünk, más-más irányvonalat képviselünk. Én próbálom a minimál stílust erőltetni az anyukákra. 😊 Ági a finom, nőies, romantikus anyukáknak készít…azt gondolom.
Soha nem dolgoztunk egymás ellen. Szerintem ez köszönhető az Ági személyiségének, és a bennem lévő szakmai alázatnak felé. Te mit gondolsz Ági?

Ági: – Nagyon örültem, amikor láttam, hogy Gabi anyatejes ékszert készít és úgy tűnt, működik a metódusa. Jó volt nem egyedül lenni a piacon, valaki levette azt az iszonyú terhet a vállamról, ami ott volt. Az már csak hab a tortán, hogy nagyon korrekt, kedves és jószívű embernek ismertem meg. Így jól működik a kommunikációnk. Nem konkurenciát látok benne, hanem – bár, ha két külön cég is vagyunk – társat, szövetségest, munkatársat.

Bea: – Hogyan működik a rendelés? Azt már tudom, hogy az ötletelés az lehet hosszadalmasabb is, anyuka függő.

Gabi: Mindkettőnk Facebook csoportjában elérhető a várólista.
Előzetes egyeztetés után iratkoznak föl a megrendelők. Van, akinek egyeztetés nélkül is konkrét elképzelése van, vagy választ a már elkészült ékszerekből.

Ági: – Nálam rendelést a csoportomban található linken lehet leadni. Ha úgy érzem, hosszú a várólista, akkor csak üzenetben lehet linket kérni a várólistára. Nem tudok hosszú várólistát fenntartani, két pici gyerekem van, 3 hónapnál hosszabb várólistát nem szeretek vállalni.

Gabi: – Nálam is több hónapos a várólista. Ez azért ha belegondolsz, fantasztikus elismerése a munkánknak. Olyan, mint az elvakult szerelem: -Ha kell, évekig várok Rád!☺

Bea: – Gabi Te részben ezért hagyod abba a tanítást? Mert, ahogy írtad, elfáradtál? (Azon túl, hogy a mai tanárok helyzete egy másik téma lehetne, ami megérne egy írást, hogy mennyire meríti ki az embert, már, aki szívvel-lélekkel csinálja.) Viszont a kettő egymás mellett már sok?

Gabi: Nekem most könnyebb a helyzetem. A fiaim 18 és 4 évesek, a tanítást végleg abbahagyom idén. Így csak az ékszerekkel foglalkozhatok munkaidőben. Az elmúlt év iszonyatos volt. Tanítás főállásban, család, háztartás, ékszerek, és az összes teendő, ami ezzel jár, alig alvás…
Volt 2 és fél hét táppénz márciusban kimerültség miatt.
De megérte a rengeteg energia. A rendszerről, az oktatás helyzetéről nem szeretnék beszélni. Nagyon durva.

Bea: – A kimerültséget nem csodálom, ennyi mindent nem lehet sokáig „büntetlenül” csinálni. Bírjuk mi nők a terhelést, de nem minden áron.

Mennyire vagytok egyedülállók a piacon? Van-e konkurencia vagy mint most egy Gazdagmamis konferencián nem egy embertől hallottam, hogy az utánzókkal van a probléma?

Ági: – Egyre többen próbálkoznak anyatej ékszer készítéssel. Hogy milyen sikerrel, arra még várunk, pár hónapon belül látszik, hogy sikerül-e konzerválniuk az anyatejet.  Sajnos sokan azt hiszik, egyszerű, tesztelések nélkül belefognak.

Bea: – Otthoni munka és család. Melyik típusba tartoztok? Be tudjátok osztani az időtöket, hogy „ne ússzatok el”? Vagy megvan a szigorú napirend, hogy mikor mire kell, hogy időtök legyen? Vagy inkább a pihenés rovására megy a munka?

Gabi: – Nekem nagyon nehéz volt beosztani az elmúlt hónapokban az időmet. Lelkizni a naggyal, esetleg elmenni egy koncertre vele. A kicsivel homokozni, festeni, kézműveskedni. Iskoli, óvodai programok tömkelege. Bevásárlás, mosás, főzés, takarítás. Teljes állás a suliban. És az ékszerek. Alapanyag kutatás, rendelés, kísérletezés, ékszerkellékvásárlás, logo tervezés, doboz rendelés, postára futás hetente többször, hivatali ügyintézés, számlaírás, egyeztetés, ékszer fotózás, Facebook csoport építése, emailek, Messenger üzenetek, fotók posztolása. Felsorolni sok. És van egy férjem is. 💗  A fiúk nélkül semmi sem sikerült volna. Ugye Ági? 💗 
De augusztustól szigorú napirend lesz. Előtte 1 hónapot pihenek. Nagyon durván!

Ági: -Valahogy így. Én nem is tudtam egyedül csinálni. A férjem rengeteget segít, de se éjjelem, se nappalom nem volt. Nemrég dönteni kellett, vagy vége, leállok pár évre, vagy segítség kell és úgy néz ki, jó döntés volt.
No én sem egyedül csináltam, a férjem kiválóan főz, rendre ő vásárol be, a gyerekeket intézi…de nem maradhattam ki mindenből, nem vitt volna rá a lélek. Így jól elfáradtam. De az utamon vagyok végre.

Bea: – Mennyire „bababarát” az ékszer? Persze, nem hagyjuk rágcsálni a gyereknek, de ha véletlen a szájába kerül, akkor sem történik semmi baja, ugye? (bocs, ha hülye kérdés, de tudom, hogy most már minden anyukának ez a legfontosabb, hogy semmi olyan műanyag ne kerüljön a szájába, amiből nyál hatására kioldódik valami, meg hogy minden bio, meg öko).
A másik kérdés a tisztítás. Mivel és milyen gyakran kell tisztítani?

Ági: – Ezek az ékszerek nálam inkább nem food-safe-ek. Többféle gyantám van, van köztük amerikában food-safe-nek nyilvánított, de én mindig szigorúbban ajánlok, semmi esetre se kerüljön a szájába, azt ajánlom mindig.
Amúgy valószínűleg semmi baja nem lenne, a gombok jó része is valamilyen gyanta.

Gabi: – Én épp tárgyalásban vagyok a Fogyasztóvédelem laboratóriumával. Hamarosan vizsgáltatom az ékszereket, alapanyagbiztonság és tartalom szempontjából. Fontos, hogy a kismamák biztosak lehessenek, nem viselnek mérgező anyagot, és a tejük valóban az ékszerben van.

Bea: Mi volt a legérdekesebb, vagy legkülönlegesebb, amit eddig csináltatok? Van-e valamilyen kedves történet, amit megosztanátok? Minden művetek egy-egy történet egy családról. Sokszor megríkatnak a megrendelőitek? Hiszen az általatok készített ékszerrel így hozzájárultok a további történetükhöz.
Apukáknál mennyire elfogadott, hogy bármilyen ilyen emléket hordjanak?

Gabi: – A különleges dolog, amit készítettem…talán a csillag alakú köldökcsonkos emlék talapzattal. Egy csupacsillag szobácskába.

A legmeghatóbb pedig, amikor 3 gyermekes anyuka készíttetett egy karkötőt a gyerekek hajával Apának, aki gyakran van tőlük távol a munkája miatt. Kaptam egy képsorozatot, amin látható, hogy apa megkapja, megnézi, leesik neki, hogy mi az, majd elsírja magát. Visszagondolva, megint gyűlnek a könnyeim. Anya pedig azt mondta, használhatom a csoportban a képeket. Nem tudtak elmenni a poszt mellett a csajok. Nagy érzelemvihar támadt, sokunkban.

Gyakran kapok köszönő leveleket, ahol az anyák leírják, hogy mennyire sokat jelent nekik az ékszer. Nehezen jött nekik a baba, megviselte őket a végső elszakadás, amikor véget ért a szoptatós időszak. Ha belegondolsz, ennek vannak fokozatai. Az anya és a gyerek kapcsolódásainak. Ott a placenta, a köldökzsinór utolsó darabja, a köldökcsonk, aztán a tej. Ez a kapcsolódás utolsó fázisa. A fizikai kontakt utolsó állomása.
Ezért fontos megőrizni.
A haj, a név pedig mágikus jelentéssel bírnak. Ősidőktől.

Ági: – Minden ékszernek külön élete van. A megrendelőim nagyon gyakran megosztják velem a történetüket, az útjukat. Nagyon nagy megtiszteltetés, hogy örök emléket állíthatok ennek az időszaknak és részt vehetek benne. Minden ékszer nagyon fontos számomra és nagyon jól esnek a visszajelzések. Nem sorozatban gyártok, minden egyes ékszer öröm, ezért külön nem emelnék ki senkit, annyira nagy hatással van rám ez az egész.

Bea: – Nektek van-e saját ékszeretek?

Gabi: – Nekem van a fiúk hajával. A tejről lemaradtam.🙃

Ági: – Nekem is van, bár a kisebbtől még nincs, csak a nagytól. De a nagynak is őrzök még anyatejet, így lesz is még, nagyon nagy tervem van vele. 🙂

Gabi: – Én készítek apáknak, papáknak ékszert, vagy kulcstartót. Az talán nem olyan direkt. Volt már tejjel kombinált férfi karkötő is.

Bea: – Gabi, van külön jelentése a Nemnem Design-nak? Honnan jött a név?

Gabi: – Nemnem név: addig variáltam, és próbáltam vmi eredetit találni, míg elegem lett. A világon minden foglalt.
Egy reggel kávézás közben megint agyaltam…-Nem, nem…ez sem jó.- mondtam. És akkor…tadaaaam. Nemnem. Ez jó lesz.
🙃
Nem volt foglalt. Aztán pár hónap múlva rákerestem.
NEMNEM CLOTHES. Fülöp- szigetek. Az állami egyetem volt hallgatói számára gyárt pólókat. Király.
NEMNEM DESIGN. Arab nyelvterület…nem derült ki hol. Mohamed Al- Nemnem grafikus oldala. A saját nevével. Francba!
😁😅🤣
Írtam mindkét oldalnak, hogy gáz van. Semmi válasz. Aztán maradt a Balda Gabi Anyatejékszer Műhelye. A Nemnem megmaradt, mert az első netes cikk utal rá. Maradok, aki vagyok. Az a legegyszerűbb! 🙂

Bea: – A hajat nem is tudtam, hogy az is mágikus. Erről tudnál kicsit írni?

Gabi: – Ősi rontások…csupa haj, tej, vér, izzadság…
Nem feltétlenül rontás…főleg kötés, ami a mai napig jelen van…
Csak lehet, nem tudatos. Sokat koptunk az idővel.
Az ősi tudás viszont a génjeinkben öröklődik tovább…ez biztos.

http://www.thesecret.hu/blogok/secret-people/rontas-osidokben-avagy-ahogyan-nagy-anyaink-csinaltak

Ha belegondolsz: miért alszik minden első szerelmes a párja összeizzadt pólójával? Mert ott vannak a molekulái benne.
Ez olyan szép.

Bea: – A férfiak meg mindig élvezik, ha a nők az ő ruhájukat hordják. 😊

Gabi: – Erről beszélek.

Most, hogy megvolt a Tv2-s interjú…gondolkodtam.
A hamvakról… ha bármelyik gyerekemmel vagy a férjemmel történne valami…én nem gondolkodnék, ékszert készíteni a hamvaikból…és viselném.
Mindig tartottam a haláltól a halottaktól.

Bea: – Ez egyfajta feldolgozás lenne neked? Így végül mindig veled lennének, azért?

Gabi: – Nem…közelség. Így van.

Amikor a középiskolai kedvenc angoltanárnőm 34 évesen agydaganatban meghalt…imádtam…az anyukájával élt.Mindig iszonyatosan sokat röhögtünk.Miatta lettem tanár….a betegsége alatt az anyukája tartotta benne a lelket humorral.
A hamvasztása után hazavitte…
Előtte sosem értettem volna meg.
Akkor igen.
Azóta értem, mi a kötődés…az el nem szakadás utáni vágy…anya..gyerek…élet…halál.

Bea: – A mi generációnk egyébként szerintem már máshogy áll hozzá a halálhoz. Én a haláltól nem is tartok, de mivel hiszek a lélekvándorlásban, valami felső erőben (ha nem is konkrétan az angyalokban, hanem inkább szeretteink vigyázó tekintetében), így pl. én sosem fotózok temetőben. De számomra nem is az a fontos, hogy el legyen temetve valaki. Apukámat tavaly a kis-Dunán úsztattuk el. Ő sem akart temetést. De nem is ezen múlik szerintem, hogy kire hányszor gondolunk, vagy hogy kötelességből kijárjunk a temetőbe…

Gabi: – Én hamvasztás után ventillátoros temetést szetetnék! 🤣🤣🤣 Komolyan.
Vagy hagyok nyomot magam után lelkekben..vagy utána meg minek ez a cirkusz…

Bea: – A Facebook csoportban láttam, hogy mostanában folyamatosan intézed a szabadalmazást. Eddig is tervben volt, vagy most kellett sürgősen a másolók ellen?
Meg láttam, hogy kiírtad, hogy aki azt hiszi, hogy tanfolyamon van, az rossz helyen jár.

Gabi: – Nem értem, hogy ha valaki időt, energiát és pénzt öl valaminek a kikísérletezésébe, arról miért gondolják mások, hogy merő jóindulatból odaadom nekik. Gyakran keresnek minket Ágival-olykor szinkronban – a receptért.
A receptem az enyém. Nem tudják másolni, nem nyilvános.

Az új minták, amiket megalkotok, azok pedig nem kerülnek nyilvánosságra, míg műnyilvántartásba nem veszik és formatervezési mintaoltalmi eljárás alá nem vonja a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala. A nevem lesz végül a saját védjegyem és márkanevem egyben. Erről szól a branding…saját holmik, saját márkanév alatt.
Ami nem másolható.

Ez nem az első televíziós szereplés volt…és nem egy netes cikk is napvilágot látott. Azt érzem, a fiatalabb korosztály hozzá van szokva, hogy nem kell agyalnia semmin. Nem szükséges a saját befektetett energia a dolgok megtanulásához.

Minden fönt van a neten. Innen üzenem: hogy á, dehogy!

És hol marad az ember önbecsülése, ha nem saját maga présel ki magából valamit, aminek örülhet, hogy igen, képes vagyok rá!

De lehet, bazi öreg vagyok 44 éves…vagy bolygót tévesztettem.

Bea: – A másik nagy probléma úgy látom, az emberi türelmetlenség. Most is láttam, hogy mindig mindent kiírtál, mégis egy-egy posztodból éreztem, hogy nem hagynak a népek dolgozni, alkotni és egy csomó időd megy el feleslegesen azzal, hogy duplán-triplán kommunikálj.

Gabi: – Az emberek sokfélék… Nekem is sokféle lelkiállapotom van… ennek a tetején evezek, vagy próbálok megfelelően evezgetni…bonyolult az ember. Ebből kell kihoznunk a legjobbat

Bea: – Nagyon szépen köszönöm a beszélgetést! Kívánok sok-sok megrendelőt Nektek és sok boldog Anyukát, akik az általatok készített ékszereket hordják!

This slideshow requires JavaScript.

Ha kedvet kaptatok hozzá, hogy Ti is készíttessetek ékszert, akkor az alábbi linken tehetitek meg. Itt tudtok csatlakozni az oldalak csoportjaihoz és leadni a rendeléseteket.

Péter-Dakó Ági, Emlék Ékszer:
https://www.facebook.com/emlekekszer/

Balda Gabi Anyatej Ékszer Műhelye:
https://www.facebook.com/groups/baldagabi/?source_id=1984608471760276