Kedves Család!

Jelentem nem érezzük a lábunkat, illetve pont ez az, hogy érezzük. Azt, hogy van és fáj. Eddig se mentünk keveset, de ma rátettünk jó pár lapáttal.

Sőt, le is égtem! 29 fok volt. Árnyékban.

Vonattal elmentünk Comoba. A tó gyönyörű! Elsétáltunk egy nagy fém szökőkútig. Majd visszasétáltunk a Siklóhoz. Ez sokkal jobb, mint az otthoni, gyorsabb és így is 7 perc kell neki, mire felér Brunate-ba. 600 méter szintkülönbség van a két vége között.

Ezt tetőztük még vagy 150 méterrel, hogy felmásztunk a hegy tetejére a világítótoronyhoz. Ott még 143 lépcsőn feljutva (meg 2 Eurót kifizetve) léphettünk ki az erkélyre. Jó is az ilyen fóbiásnak, mint én! De egy jó fényképért mindent!

Miután vissza legyalogoltunk a faluba (túracipő nélkül ide egyébként nem érdemes jönni), elindultunk megkeresni az általunk vízesésnek hitt helyet (a tábla teljesen olyan). Útközben szebbnél-szebb villákat láttunk. Az út végén leltünk egy csapból csordogáló forrást (ennyit a vízesésről…). Viszont a kilátás kárpótolt minket a fiaskóért.

A Siklónál találtunk újabb tekerőst, ez 50 centesre nyomta a képet. Tekertem egy siklósat, majd leereszkedtünk vissza Comoba.

A várost bejártuk, a Dómba nem lehetett sajnos bemenni.

Csak hogy elmondhassuk, hogy az olasz tésztát is kipróbáltuk, hagytuk magunkat beinvitálni az egyik étterembe. Az adag nem volt nagy, de érdekes módon pont jóllaktunk vele és nagyon finom volt.

Elfáradtunk, kidőltünk.

Holnap folyt.köv.

B&M