Buongoirno!

Tanulunk ám olaszul, legalább köszönni tudjunk. Bár így összezavarjuk őket, hogy utána meg angolul folytatjuk. Ma az egyik tukmálós árus rögtön jónapotozott, miután rájött, hogy magyarok vagyunk. Na az ilyenekből sok van, nem kell odafigyelni rájuk, magyar szót viszont nem hallunk.

Ma lejártuk a lábunkat. Délelőtt megnéztük az „Utolsó vacsorát”, na nem a miénket, hanem a da Vinciét. Érdekes volt, fotózhattunk is, rögtön kerestem a V-t rajta, mint Robert Langdon. A másik freskót is lefotóztam ami ott van, arról nem is hallottam eddig, pedig nagyjából egyszerre készültek. Kínai csoport volt velünk egy időben beosztva, így nem kaptunk grátisz idegenvezetést.

Átsétáltunk a Sforza kastélyba, ott körbejártuk a parkot. Ott is sok teknős van a tóban, meg sok kínai esküvő a parkban. Aranyhaj meg itt született szerintem, a palota plafonja tele van a csillagjaival. Volt érme tekerés is, úgy látszik az olaszok is ismerik. Lett is egy dómos 2 centesem, mert itt 1 Euró az ára és a 2 centest rongálhatod vele.

Elmetróztunk a helyi kanálisokhoz, ehettünk volna amszterdami sültkrumplit, de inkább ettünk olasz fagyit. 2,8 EUR volt a két gombóc, ami otthon négy lett volna, így meg is volt az ebédünk.

A villamost csak erős idegzetűeknek ajánlom. Az egy kocsis retrókkal rallyznak a vezetők, azt hittük felborul a kanyarban. De az ajtókat már akkor nyitják mindegyiken, mikor még gurulnak.

Kibumliztunk a San Siro stadionhoz is. Körbe is jártuk, mert azt hittük rá van ott is írva a neve, de nem. Ki hiszi így el, hogy az az?

Ott már csak arra volt erőnk, hogy felüljünk a villamosra és bambuljunk kifelé, így néztünk várost. Ki is pécéztünk így egy üzletet, aminek a kirakata tele volt ínycsiklandó pizzával, így ott gyorsan meg is vacsiztunk. Nagyon finom volt.

Mára ennyi, arrivederci!

B&M