Mi is beleszámítottunk férjemmel a premier hétvégés adatokba, így rajtunk is múlt a második hely. 🙂 Idén ez volt a Bálint napi film számunkra (ismét nem az annak kikiáltott Szürke).

Olvasgatom azóta a kritikákat. Van, aki nagyon lehúzza, van akinek nagyon tetszett, abszolút megosztó a film, bár úgy nézem, hogy a pozitív fogadtatás a több. Nekünk nagyon tetszett. Sírva röhögtem néhol, sőt, volt, hogy lemaradtam valamiről, mert nem hallottam az előző poén által kiváltott röhögéstől. Együtt vinnyogott a mozi és ez rég volt már, bármilyen filmen.

Lehúztak még egy bőrt az ötletről? Le, de megérte. És olyan színészekkel tűzdelték még meg, akik még hiányoztak a palettáról, akik vették is a poénokat és simán parodizálták akár saját magukat is. Mindenki tisztában van Stohl Buci történetével, így a C-kategóriás színész, Kokó névvel, mondhatni ott van a szeren. Nagy Ervint pedig csak még jobban kedvelem, amiért ezt az alakítást hozta. Meglátom a lyukacsos trikóban és már vinnyogok a röhögéstől és a fülemben cseng „Csinálom a köcsögöket.” poénja.

Elsütöttek minden szexista, terhesnős, szőkenős, börtönös, idiótás poént? El, de nem tudok haragudni, egyikért sem, hiába hepciáznak néhány kritikában. Egyik poénnál sem álltam fel puffogva, hogy „Na de ilyet már hogy képzelnek?!”, hanem dőltem a röhögéstől, mert egyszerűen jól álltak ezek a poénok a filmnek. Nem kell mindent mellre szívni, főleg mások helyett.
Sőt, Hujber Feri fekete humorát kifejezetten értékeltem, a Borsod-Abaúj-Zemplénen szintén kifeküdtem a röhögéstől. Az meg, hogy Kovács Lehel ilyen macsót játszik, szintén hatalmas piros pont, majd csak elfelejtem végre, hogy csak a Munkaügyekhez kössem a karakterét. Ráadásul, hogy Dögléggyel együtt ők Lolka és Bolka… 😀

Aki nem látta a második részt, annak nem ütnek akkorát az East-West poénok. A Magányos csónak Stohl András interpretációjában valami fantasztikus volt (a hangjáról nem is beszélve). Nagy Ervin pedig a férfikarral kiegészülve a másik üde színfolt volt.

Ami pedig a filmen végigvonuló altesti poénokat illeti, azt már anno Emilio Esteveztől a Haláli fegyverben megtanulhattuk, hogy „Lenni kell minden filmben egy dramaturgiai, funkció nélküli férfiseggnek.” Na itt volt, nem is egyszer, hanem többször, több is és még funkcióval is bírtak. Elővarázsolható belőle akár egy vipera (szintén utalva a második részre, már ami a viperát illeti), vagy Rezsó falánk szemeit elnézve a szappankeresős akciónak is lenne funkciója. Azért a jelenetért egyébként le a kalappal a színészek előtt, hogy bevállalták. Gondoltam lesz rajtuk filmes tanga, de nem, férjem felvilágosított, hogy nem a szemem káprázott, mikor pixeleket láttam, hanem volt mit kitakarni, befigyelt néhány himbilimbi is. 🙂

Tompos Kátyát hiányoltam a filmből, kár, hogy ilyen kevés szerepet kapott. Szegényt ráadásul a nem működő 1-es Terminál előtt rakták ki a kocsiból Baláék, forgalommal szemben megállva. 😀

Az, hogy nagyjából mindenki maradt a saját, jól megszokott karaktere és hogy az elmúlt 10 évben nem történt szinte semmi változás, egyáltalán nem volt gond számomra. A színészeket elnézve onnan vették fel a szálat, ahol az a második résznél abbamaradt, olyan, mintha csak egy év telt volna el, senki nem változott számomra és ez pont így volt jó. Na jó, Timi karaktere kissé idegesítően szőkenősebb lett és Ákos is kispöcsű, amit azért negatívumként értékelek, nem voltak ők ennyire ilyenek.

A film végét látva viszont a számomra másik idegesítő rész értelmet nyert, ami Pokorny Lia és Ónodi Eszter szoborkeresős, szőnyegenpihegős része volt. Azt akkor nem értettem, hogy minek kellett bele, mondom az nem lehet, hogy Lia itt a szerepben átmegy leszbibe, hát mit akarna egy terhes nőtől? De utólag már okos az ember, több részletben is. Biztos vagyok benne, hogy jó pár újranézés után lesz meg minden poén és részlet itt is.

Összességében számomra hozta, amit vártam tőle, nagyon jól szórakoztam, könnyesre röhögtem magam, sőt, volt, hogy már a hasam fájt. Kiváló szereplőgárda, jó rendezés, igazi magyar film. És persze a Kék Majom sem maradhatott ki. 🙂