Nem csak Harry Potter rajongóknak kötelező: Legendás állatok és megfigyelésük

– Ez most nem álom!
– Miből jött rá?
– Nincs nekem ennyi fantáziám!

Szerencsére Rowling anyónak van! Ezer hála és köszönet érte és azért, hogy David Yates rendezővel együtt újra elhozták nekünk a varázslóvilágot! És itt még nincs vége, még 4 részt terveznek a sorozathoz, de ez egy másik történet lesz.

Most nem MMU (Mickey Mouse Után), hanem HPE (Harry Potter előtt) kb. 70 évvel járunk a ’20-as évek Amerikájában, ahová szép nagy hajón érkezik Göthe Salmander. (Az ő könyvéből fog majd Harry Potter tanulni a Roxfortban.) Táskájában valami motoszkál, ami persze el is szabadul, sok más állatkával együtt. Természetesen főhősünk véletlenül elcseréli a táskáját egy magnixszel (mugli, csak az amerikaiak így hívják). Rátalál egy lefokozott Auror és beviszi a helyi Varázsbűn Üldözési Irodába, ami itt az Egyesült Államok Varázskongresszusa, azaz MACUSA (Magical Congress of the United States of America). Ezzel máris indul a kalamajka. Lesz itt boszorkányüldözés, amihez gyűjtik a második salemi sereget, átokszórás és varázslóviadal, elszabadult varázslények és obskulusok, feldúlt és romba döntött New York.

Bevallom, halvány lila fogalmam sem volt, hogy mit lehet kihozni egy 80 oldalas könyvecskéből.

Ez konkrét egy ismeretterjesztő tankönyv, felsorolva a sok-sok varázslényt és hogy hogyan kell velük bánni. Viszont a bemutató alapján nagyon vártam a filmet, de bőven várakozáson felül teljesített! 2 óra varázslat! 3D-ben éri meg leginkább megnézni, mert például mikor bemászunk Salmander bőröndjébe és feltárul előttünk a varázslényei világa, az valami egyszerűen lenyűgöző és hihetetlen! Szinte megérinthetjük mi is az állatokat! Amihez nagy kedvünk is lenne, mi is megsimogatnánk őket. Kérünk is karácsonyra egy furkászt és egy bólintért! 🙂
Ja, a könyvről is esik szó, a végén, hogy Salmander szeretné kiadatni, amit összegyűjtött az évek során róluk. Merthogy nem irtani, hanem védeni kell őket.

Fantasztikus díszletek, öltözetek, frizurák. Ezra Miller például felismerhetetlen. A színészi játékról nem is beszélve, a boszorkányüldöző anya (Samantha Morton) és családja ördögűzős tekintete, a kislány (Faith Wood-Blagrove) kántálása hátborzongató, de zseniális! Eddie Redmayne mimikája és félszeg figurája pedig tökéletesen jeleníti meg a tipikusan különc mágust, tudóst és Dumbledore-kedvencet. Graves (Colin Farrell) szándékairól lehetnek sejtéseink, de a végén felbukkanó meglepetés vendégtől leesett az állam (a frizurájától meg pláne).

Tina (Katherine Waterston) szürke kisegérből sikeresen lesz nagy varázsló (akarom mondani, boszorkány), nővére Queenie (Alison Sudol) pedig tehetséges legilimentor és én is szeretnék úgy összedobni egy rétest, mint ő! Az a vacsorázós jelenet külön a kedvencem volt. 🙂 Jacob Kowalski (Dan Fogler) pékségéhez pedig szívesen gyűjtenénk itt is szerintem pénzt, hogy megnyithassa.

Ezek után tűkön ülve várjuk a 2018-ra beharangozott második részt. Addig is még párszor megnézzük ezt és hagyjuk magunkat ismét elvarázsolni pár órára.