CineFest 2016 – Captain Fantastic

Ennél idén már nem lesz jobb. Az ismétlést még holnap eléritek!

 

Mélyen az északnyugati partvidék erdőségeiben, a társadalomtól távol él egy apa, aki annak szentelte életét, hogy hat gyermekéből különleges felnőttet neveljen. De egy tragédia arra kényszeríti a családot, hogy kilépjenek a maguk teremtette paradicsomból. A külvilággal való szembesülés azt is jelenti, hogy az apának át kell gondolni a szülőségről, és a gyerekeinek átadott tudásról vallott nézeteit.

captain-fantastic-1021x580

 

Eddig a Captain Fantastic rövid, hivatalos tartalma, én pedig még mindig a hatása alatt vagyok, és próbálom összeszedni a gondolataimat, de nagyon nehéz. A képsorokat látva annyi húr pendült meg bennem, komoly feladat csokorba szedni.

 

Szülőnek lenni nem könnyű feladat, ráadásul csak évtizedek múlva derül ki, helyesen hoztunk-e döntéseket. Hogyan neveljük egészséges, életrevaló egyéniségeket? Jó döntés-e, ha csapatban jól együttműködő, de önálló, a sorból minden szempontból kilógó emberpalántákat ültetünk a fogyasztói társadalom kizsigerelt földjébe?

 

Mentális betegséggel megküzdeni nem könnyű feladat, és gyakran torkol tragédiába minden próbálkozásunk. Vajon tudjuk-e ma már, mi történik egy ilyen beteg testében-lelkében? A gyógykezelés-e a megoldás, vagy vannak hatékony alternatív módszerek? Ez egyáltalán létező probléma-e, vagy csak újabb civilizációs tünet?

 

Megbirkózni egy szülő elvesztésével nem könnyű feladat, de a család, ha igazi, erősebb kötelék, és nincs az a nehézség, amely szétszakítsa. Létezik még ilyen család a modern nyugati társadalomban?

 

web1_160715_edh_captfantastic_m-1024x682

 

Adott egy apa, aki hite szerint mindent megtesz gyermekeiért. Lenyűgöző módon sarkallja fizikai és szellemi határaik feszegetésére őket. Jó lenne hinni, hogy vannak még ilyen apák, őszinték, hitelesek… A Viggo Mortensen által alakított Ben habár következetes, mégis emberi módon tud kételkedni önmagában, és önvizsgálatot tartani: túl intelligens ahhoz, hogy makacs legyen. Túlságosan talpig férfi ahhoz, hogy önző legyen.

 

movies_captainfantastic

 

A gyerekei pedig? A fiatal színészeket egytől-egyig csak dicsérni lehet, remélem fogjuk még látni őket. Köztük van Samantha Isler (az Odaát Amarája), Nicholas Hamilton (akit hamarosan az It újabb verziójában láthatunk), George MacKay (Bill Turcotte – 11.22.63) is, de kollektív munka, ahogy erőfeszítés nélkül érik el, hogy egyetlen pillanatra nem merült fel bennem, hogy nem testvérek. Nekik köszönhetően sodor magával a történet, rohanunk végig egy biztos kézzel vezetett érzelmi hullámvasúton 118 percen át.

 

Matt Ross színész második rendezői próbálkozása úgy foglalkozik mély témákkal, hogy ragaszkodik a valósághoz, és egyetlen percig nem süthető rá az érzelgősség bélyege, mégsem naturalisztikus ábrázolásmódot választ, eközben nem veszti el hitelességét, egyensúlyozni képes az európai és amerikai filmművészet alapvető különbségeinek mezsgyéjén.
Szívesen írnám, hogy görbe tükröt tart a tengerentúlnak, saját hazájának, de ez a tükör nem görbe, csupán tükör… És sajnos számunkra is egyre több mondanivalója van. A rács melyik oldalán vannak a bolondok? Csak azért, mert valaki másként gondolkodik, kilóg a sorból, mert elég bátor ahhoz, hogy másként éljen még nem biztos, hogy nincs igaza. Még nem biztos, hogy a sorba visszakalapálandó, tévelygő cölöp.

annalisebassocaptainfantasticphotocallrlncfenh8crl

 

Amikor a néző azon kapja magát, hogy karfát szorítva drukkol, hogy a gyerekek a legjobb döntést hozzák meg, mintegy igazolva, hogy beért szüleik munkájának gyümölcse… És a Sweet Child of Mine című Guns ’n’ Roses dal többé soha nem fogja ugyanezt jelenteni számára… Vagy azt, hogy a szíve szakad az amúgy a film egyetlen hibájaként felróható kompromisszum miatt – akkor tudja, hogy ilyen filmélmény nem várja minden sarkon.

 

Verdikt: nézze meg mindenki, akinek szíve van. Vagy önálló gondolatai, és kételkedik önmagában. Aki szülő, gyerek, netán mindkettő. Pazar, mély, elgondolkodtató.