A Netflix elmeséli nekünk a Mikulás legendájának születését – Ismerjétek meg Klaust!

Sokan próbálkoztak már a karácsonyi ajándékozás, a Télapó/Mikulás mítoszának magyarázatával, utoljára Matt Haig – A fiú, akit Karácsonynak hívnak könyvében olvastam róla, de most a Netflix elhozta számomra az eddigi legjobb eredettörténetet. Ez a Klaus!

Nem csak gyerekmese! Annál is inkább, mert családilag ültünk előtte és izgultuk végig mindnyájan az egészet. Ha idén csak egy karácsonyi történetet néztek meg, ez legyen az!

Érkezik Smeerensburgba egy fiatal postás, akit a gazdag apja – aki egy neves postásfamília feje – büntetésből küld oda, hogy megtanulja, hogy nem csak léhűtésből és pénzszórásból áll az élet.
A szigeten baromi hideg van, a postahivatal romokban, a lakók furcsák és harcban állnak egymással (mint a Capulet-ek és Montague-k). Az egyetlen pártatlan személy, a tanítónő is kissé becsavarodott, mert tanítvány híján (a szülők nem akarják iskolába járatni a csemetéiket) halárusítással foglalkozik és (nem)kissé hibbant. A „kedves” szomszédok nem képeslapot küldenek egymásnak, hanem nyilakat. Szóval itt kell teljesítenie Jespernek a papa feltételét, hogy 6000 levelet kézbesítsen egy év alatt, különben ugrik az öröksége.
Ám egy nap kezébe kerül egy kisgyerek szomorú rajza, amit kis csellel akarna neki visszaadni: 1 penny és ő kézbesíti, végtére is, ő egy postás! Ez persze meghiúsul, mert jön a zordonat apa két csupafog dobermannal és Jesper eliszkol. A levélgyűjtésről viszont nem tesz le, így a sziget eldugott részébe is elkirándul, ahol a magányosan élő favágó lakik, Klaus. Akinek az otthona telis-tele van maga gyártotta játékokkal. Kinézetre meg nagydarab, szakállas, mogorva ember. Jesper véletlenül nála hagyja a kisfiú rajzát.
Klaus éjnek idején Jesperre bíz egy csomagot, hogy juttassa el a kisfiúnak, amit végül a kéményen keresztül abszolvál, a gyermek pedig gazdagabb lesz egy játék békával. Másnap pedig elkezdik a gyerekek írogatni a leveleket Klausnak, Jesper unszolására végül mindegyik. Még az is, aki nem tud írni, mert megkérik a tanárnőt, hogy segítsen nekik. Az események még csak innentől indulnak be igazán, de lelőni nem akarom az egészet.
Megtudjuk, hogy hogy jöttek a képbe a rénszarvasok, miért kerül szén a rossz gyerekek zoknijába és honnan is tudja Klaus, hogy kik a rosszak és a jók.
Persze az ármány és a cselszövés sem maradhat el, de abban is biztosak lehetünk, hogy mindenki elnyeri a méltó büntetését/jutalmát.

Egyszerűen varázsol az egész film és nem csak a történettel. Imádom a rajztechnikát, hogy a spanyol rendező, Sergio Pablos mert visszanyúlni a gyökerekhez, azoknak a meséknek a 2D technikájához, amiken mi felnőttünk! Nem véletlen, bár hiába ismertebb a neve a Gru miatt, részt vett anno a Notre Dame-i toronyőr, a Herkules és a Tarzan megalkotásában is. Szerette volna megmutatni, hogy hová is fejlődhetett volna ez a technika, ha a Disney-Pixar vonal nem vált, de hiába házalt, mindenhonnan kosarat kapott. Végül a Netflix lecsapott a filmre és be is jelentették, hogy 2019 karácsonyára be is mutatják. A hivatalos 15-i Netflix premier előtt egy héttel jó pár moziban is bemutatták, hogy Oscar-díjra is pályázhasson. Szerintem minden esélye megvan rá!

Több érdekessége is akad a filmnek, amikről a rendező egy interjúban mesélt.

Először egy kéményseprőben gondolkodott, ebből lett végül a postás karaktere. Kellett, hogy ez a valaki ne legyen feddhetetlen, legyen valami morális kérdés, amit meg kell oldani. Itt például ugye abszolút önző cél vezette eleinte Jespert, a levelek megszerzése. Amik végül a komminukáció segítői is lettek.

Smeerenburg egy valóban létező város (a második ‘s’ hiányzik), innen jött a sziget neve. Pablos-nak nagyon tetszett a smeer szó hangzása is, de szereti, ha a filmjeinek valami tényleges valóságalapja van. Ez a hely pedig központi szerepet játszó bálnavadásztelep volt az 1600-as években. Ma már kihalt és csak romokat és a megkövesedett bálnaolaj maradványokat lehet találni.

A számi (lapp) kislány úgy jött a képbe, hogy kellettek valakik, akik a „manók” lehettek a Mikulás mellett. Kap a számi kislány is ajándékot, cserébe pedig ugye a szülők (is) jönnek segíteni. Az öltözékük is lehet ugye hasonló.
Nem csak emiatt, de Margu a film egyik főszereplője. A karaktere nélkülözhetetlen Jesper átalakulásában. A film egy pontján Pablos rájött, hogy nem beszélhetnek ezek a népek angolul, hiába úgy írták az alap történetet. Ez sokkal jobban működik, ha csak számiul beszélnek. Kellett keresniük egy kis számi lányt, aki felmondja a szöveget. Egészen a norvégiai Tromsø-ig utaztak, hogy megtalálják Neda-t [Labba]. Kapcsolatuk nagyon hasonló volt, mint Jesper-é és Margu-é, mert szintén nem beszélték egymás nyelvét. Tehát ezt az egész felvételt fordítás és utánozás útján kellett végrehajtaniuk. Sok tapasztalat került így bele a filmbe, mikor elkezdték Margu és Jesper közötti beszélgetéseket, amelyek annyira központi szerepet kaptak a történetben.

Csak angol előzetest találtam, de a film szinkronosan fut a Netflixen. Kedves, ironikus, vicces, igazi családi mese. Ne hagyjátok ki! És ne feledjetéket, egy igazi, önzetlen jótett újabb jótettet szül! 🙂