Bár Az élet könyve 2014-es, nálunk nem is játszották a mozik, egyedül a HBO adta le, én sajnos nem hallottam róla. Most rábukkantam és rákattantunk a gyerekekkel.

A Coco-t is imádtuk, én is, felnőtt fejjel, de ez még inkább szól talán a felnőtteknek (és akkor én nem vesézem ki, hogy miután a Coco 3 évvel később került bemutatásra, milyen hasonlóságokat tudunk felfedezni, miket koppintott a Disney innen…).
A gyerekek is bőven találnak benne követendő példát, megszívlelendő tanácsot, de ez nem az a mézes-mázos Disney mese. Nem kell félni, nem rémisztő, nem ijesztő, 6-os besorolást kapott. A legfontosabb, hogy a mexikóiak – számomra varázslatos – halottak napi kultúrája itt is megmutatkozik. Sőt, a producer, Guillermo del Toro (A víz érintéséből lehet ismerős a neve) is nagyon ügyelt arra, hogy érintetlenül, hígítatlanul adják át a mexikói kultúrát.

A történet alapja egy fogadás La Muerte és Xibalba között. Mivel Mexikó a világegyetem közepe és annak a közepe San Angel, egyértelmű, hogy alatta van a Nem-feledettek földje, aminek az uralkodója La Muerte, akinek a teste cukorból van. Ezalatt terül el az Elfeledettek földje, aminek az uralkodója Xibalba, akinek a teste kátrányból van. Ők egyébként egy szerelmespár és imádnak egymással fogadni, nem ez lesz az első alkalom. Kiválasztják hát San Angel két ifjúját, Manolot és Joaquint, akik ugyanabba a lányba, Mariaba szerelmesek. Mivel Xibalba már nagyon unja a kopár, sivár helyét, így a fogadás tétje az, hogy ha az ő választottja, Joaquin nyer, helyet cserélhet La Muertével. Természetesen egy gonosz sosem játszik tisztán…

Az élet könyve egy egész estés, 3D-s számítógépes animációs, kaland-musical-komédia, melynek rendezője Jorge R Gutiérrez, akinek – bár már más rajzfilmjei is vannak -, ezeknek a karaktereknek a kidolgozottsága, a poénjai sokkal, de sokkal jobban tetszenek. Azt hinné az ember, hogy tényleg bábfigurákat lát, pedig csak a technika varázsa, de kitűnő. Ahogy a dalok is, amiket Gustavo Santaolalla és Paul Williams szerzett, magyarul is nagyon jól szólnak, fülbemászók.
Azért külön pacsi, hogy itt is fő motívum, hogy egy bikaviadal végén nem kell megölni a bikát!