Nagyszüleink receptjei nyomában – Darálós keksz

Gyermekkorom ízeit idéztük meg tegnap este. Nagyon rég nem ettem házi darálós kekszet. És mennyivel finomabb, mint a bolti!

Nagymamám készítette ezt mindig nekünk, egy egész vájlinggal mindig, mert úgyis gyorsan elfogyott. Az ő receptje sajnos nem tudom, hogy merre lehet, de megpróbáltam keresni egy hasonlót, illetve olyanra módosítani, amilyen az övé lehetett.
Nálunk csak vaníliás készült, mert gyerekem csak azt eszi ki a bolti zacskóból is. Aki sötét színűt is akar, annak felezni kell a tészta adagot és kakaóporral színezni.

Hozzávalók:

  • 70 dkg liszt
  • 25 dkg vaj
  • 4 tojás
  • 3 csomag vaníliás cukor
  • 1 csomag sütőpor
  • 25 dkg porcukor

A puha vajat a cukrokkal habosra keverjük, majd hozzáadjuk a tojást és alaposan összedolgozzuk. Ezután jöhet a többi hozzávaló (van, aki citromhéjat is tesz bele, gyerekem nem szerette volna). Én még egy kis vanília aromát adnék hozzá, legközelebb kipróbálom úgy is. Ha kakaósat is készítesz, akkor a vaníliás cukrot akkor add hozzá, amikor ketté vetted, kakaóporból pedig 2 evőkanállal.

Jól össze kell dolgozni a tésztát, majd legalább fél órára hűtőbe tenni. A húsdaráló kekszkinyomós feltétjén aztán jöhet a formázás, darabolás. Sütőpapírral bélelt tepsibe sorakoztattam őket és 180 fokra előmelegített sütőbe toltam. Sütőfüggő, hogy mennyi idő alatt készül el, 15-20 perc között. Így első kísérletre nekem a 20 perc sok lett, eléggé kopogós lett. 17 perc kellett neki, amiből 12 percnél átfordítottam a tepsit, hogy egyenletesen megpiruljanak mindenhol. A kakaóson nehéz meglátni, hogy mikor lesz kész, úgyhogy azzal óvatosan!

3 tepsi lesz ennyiből. Vigyázat gyorsan fogy! Gyerekem a suliba vitte a nagyját, mint szülinapi osztogatós sütit (szerencsére sikerült itthonra is mentenem belőle a reggeli kávém mellé), és úgy jött haza, hogy jöhet az újabb adag, másnapra is van rendelésem az osztálytól. 🙂