Mi is a Brass Cirkusz?

A mozgás – látható zene.
A zene – mozdulatok hangja.
A mozgás elmuzsikálható.
A zenét láttatni lehet mozdulatok által.

JÁTSSZUNK? – JÁTSSZUNK!

…És elkezdtünk játszani. A zenészek a hangokkal, dallamokkal, a pantomimes a mozdulataival, gesztusaival, képeivel. Aztán megmozdultak a zenészek és zenélni kezdett a pantomimes.
Megszületett egyfajta varázslat…
Mi, hatan magukkal visszük a néző gyereksereget különféle képzeletbeli csodavilágokba: ez alkalommal egy varázscirkuszba.

Zene zendül, harsona harsan, dob dönög – egy lendületes indulóra bevonul a zenekar: öt rézfúvós és egy dobos. A fergeteges belépőt követően kezdődhet a világraszóló előadás.
Méhes Csaba pantomim művész és a Brass in the Five zenekar elővarázsolja a cirkuszvilág felejthetetlen figuráit: bűvészt, illuzionistát, bohócot, állatidomárt, kötéltáncost, cirkuszi lovakat,  félelmetes tigrist… 
Egy órányi  vidám játék, önfeledt móka és nevetés, vérpezsdítő élő brass muzsikával.

Rendezte: Méhes Csaba és Takács Tibor

Előadja Méhes Csaba és a Brass in the Five:

Méhes Csaba – pantomim, comedy
Monoki Attila – trombita
Simai László – trombita
Koppányi Béla – harsona
Soós Péter – kürt
Takács Tibor – tuba

A véleményem:

Tavaly láttuk a Thália Színház Mikroszkóp Színpadán.
Méhes Csaba ismerős lehet a nézőknek a tévéből is, mert szerepelt a Hungary’s Got Talent-ben.
Abszolút gyerekeknek való a darab, 6-10 éves korosztálynak. Kisebbeknek nem, én vittem a 4 évest is, de félt, illetve hangos volt neki a zene, az volt a baja.
Beszéd nincs benne semmi, csak imitálva van (mondjuk síppal a szájában „beszél” a bohóc), így a 7 éves lányok folyton kérdezték, hogy most mit mond?
A zeneszámok nagyon jók, én mondjuk szeretem a jazzt és a swinget, így tőlem nem áll távol a fúvószene, viszont a darabot úgy kell nézni, hogy gyerekeknek szól, felnőtteknek ez azért néhol bárgyú. A trombitások öltöznek be lónak, parádéznak ügetésben, lépésben és „nyerítenek” a trombitával. A tubás pedig tigrisbundát húz és morog a hangszerén. Végig szól a muzsika.

Bevonják a gyerekeket is egy-két mozzanatba vagy éppen a tubatigris és „Pampalini” kergeti egymást a sorok között. Amit esetleg hiányolok az az, hogy hátha megismerkednének a gyerekek kicsit a hangszerekkel, így lehetne utána 10-15 perc esetleg, hogy megcsodálhassák a csillogó-villogó hangszereket.

Egyszer jópofa, de nem fogjuk újra megnézni, viszont van nekik egy másik előadásuk is, A rézerdő lakói, arra még elmennénk.