Gyerekkorom nagy kedvence a Disney-féle Mary Poppins, lányaimmal is sokszor láttuk már együtt.

Azt az érzést vártam talán a színdarabtól is. A musical kicsit más, mint a film, ha olvasmányos emlékeim nem csalnak, akkor két könyv együtt, A csudálatos Mary és A csudálatos Mary visszatér. Ugyanis itt nem csak a végén repül el Mary Poppins, mikor minden szép és jó, hanem elhagyja a gyerekeket, mikor megfordul a szél, majd visszatér az elveszett papírsárkányon, mert szükség van rá. Ennek azért majd utána olvasunk, már nekikezdtünk A csudálatos Mary-nek, ami rögtön meglepetéssel szolgált, ugyanis a könyv megint más (több gyerek van és szegényebb a család).
Van egy-két olyan dal, színhely, szereplő is, ami a filmben nem volt. Mint például Mr. Banks régi dadája, akit mindig emleget és aztán kiderül, hogy egy szipirtyó volt, mikor Mrs. Banks felkutatja és felfogadja a gyerekek mellé.

Bevallom, kicsit vegyesek az érzéseim. Nem mondom, hogy nem fogjuk még megnézni párszor, de szeretném más szereposztással. Mindegyik főbb szerepre háromféle szereposztás van, szeretném megtalálni azt, akire a legjobban illik. 🙂

Amikor láttuk, Mary Poppinst Oroszlán Szonja játszotta éppen. Nekem ő valahogy nem teljesen illett a szerepre és énekben sem volt teljesen tökéletes, kicsit kevésnek éreztem. Azért bevallom, a szentimentalista énem elmorzsolt egy-két könnyet a Madaras asszonyos résznél és a végén, mikor elrepült felettünk nézők felett.

Berti Csonka András, George Banks Dunai Tamás volt, aki jól hozta a rémült gyereket, mikor megjelent Andrew kisasszony, “a kanalas rém”. Számomra ők jó választások a szerepekre, Csonka András is olyan egyéniség nekem, mint a fiatal Dick Van Dyke, igazán jól tud “bohóckodni”. Dunai Tamás pedig igazi nyárspolgár figura, de nagyon jól mutatja be Banks átalakulását szerető apává.

Winifred Banks Gallusz Nikolett volt, bevallom, nekem kicsit modoros, erőltetett volt a karaktermegformálása. Valahogy inkább játékosabb, könnyedebb előadást várnék tőle a szerephez.

Az egész darab egyébként szokás szerint fantasztikus, ahogy ez egy Madách-os musicalnél már megszokott színvonal.

Rengeteg a kisebb szerep is, egy-egy színész több szerepet is játszhat. Így nagy örömömre szolgált, hogy Lőte Attilát két szerepben is láthattam, mindkettő abszolút ráillik. Az egyik Bumm tengernagy a másik pedig a Bankigazgató szerepe. Több, mint 80 évesen szeretnék én is ilyen energikus lenni, mint Ő, minden tiszteletem!

A díszletek hatalmasak, gyönyörűek. A tánckar és kórus szokás szerint vérprofi, a kedvenc táncos jelenetem, a kéményseprős fantasztikusan van megoldva háztetőn, házban, mindenhol. 🙂

A zenekart pedig csak halljuk, de a már ismert dalokat kedvünk van rögtön együtt énekelni a színészekkel.

Köszönöm az élményt! Így bőven a 200. előadás után és sok száz előadás előtt biztos vagyok benne, hogy még jó párszor megnézzük és visszaváltozunk 3 órára gyereknek.