Színdarab ajánló: Csoda és Kósza – élő hangjáték, Örkény Színház

7b58a7a25cfdf3005c406032bcb7b109„Csoda és Kósza egy gödöllői tanyán élnek. Első ránézésre közönséges lovak, Sajó bácsi és Gyöngyi néni lovai. De szokott-e egy normális ló pizzát sütni a miniszternek, vagy épp a Marsra utazni, ha úgy tartja kedve?
Czigány Zoltán meséje a két ló, a csacska Kósza és a megfontoltabb Csoda figurájában az örök párost teremti újra, akit a mostani szülők számára Lolka és Bolka, a nagyszülőknek pedig Stan és Pan jelenthetett.”

Bevallom, kicsit szkeptikusan álltam hozzá ehhez az előadáshoz. Élő hangjáték? Az meg milyen? Nézegettem a képeket, csak ülnek a szereplők egy-egy mikrofon előtt. Szeretem én a meséket hallgatni már gyerekkorom óta, főleg az ilyen többszereplőset, mai napig megvannak a mesekazettáim, lemezeim, lányaimmal elő is szoktuk néha venni őket esténként és akkor a magnó mesél. De hogy ez színházban milyen lesz? Csak felolvassák a mesekönyvet? Lányokat is felkészítettem, hogy nem lesznek beöltözött színészek vagy bábok, ne is várják.

Izgatottan ülünk be a földszint 6. sorába, láthatjuk a már kikészített székeket, mikrofonállványokat. Körbe nézve látom, hogy nagyon vegyes a nézősereg, ovisokat is látok, meg nagyobb iskolásokat is, apukák is vannak szép számmal, nem csak anyukák. Aztán elérkezett a kezdés ideje, jönnek a szereplők, hozzák a papírjaikat, lerakják az állványukra és helyet foglalnak. A nézőtér is valamennyire világosban marad, nem sötétítenek el teljesen.
images_21867A szereplőgárda szuper: Debreczeny Csaba, Ficza István, Gálffi László, Kerekes Viktória, Máthé Zsolt, Vajda Milán, Pogány Judit, Znamenák István. Már a kezdésnél dőlünk a nevetéstől, gyerekek-felnőttek egyaránt, mert poénkodva kezdik a felolvasást, közben adják a háttérzajt is, megelevenedik az egész tanya, birka béget, madarak csiripelnek, kakas kukorékol, mindezt a színészek csinálják. Az első mese a Pizzériás, ezt olvastuk már itthon is, persze kicsit hozzá is költenek a szöveghez, de így még jobb! Pogány Judit Gyöngyi néni, nagyon jól hozza a gazdasszony figurát! 🙂 Znamenák István Csoda, Gálffi László Kósza, mindkettő tökéletes a szerepére, Csoda igazi megfontolt ló, Kósza abszolút szeleburdi. Megelevenedik az egész színpad, hiába ülnek egy helyben, de jár kezük-lábuk, fergeteges mimikával és hanghatásokkal kísérik az egész darabot. A pizza számolásnál egy kisfiú be is kiabálja a jó megoldást, meg is dicsérik érte. 🙂

5184690_86a0d3cdadd4faeaaff350934ab793cc_wmA második darab a Marsos. Ezt nem ismerjük, így nem tudjuk, hogy mire számítsunk. Arra pláne nem, hogy amikor Kósza kilövi magát a Marsra, teljes sötétségbe és csöndbe borul minden, az egész színház, majd a színpadon előbb egy világító „A” és „S” jelenik meg, majd két másik felirat, így ezt láthatjuk „A világűr csendes”. Hallom körülöttem a sok sutyorgást, ahogy a gyerekek elolvassák a feliratot. Aztán villany vissza és folytatódik a darab. A marslakó 3 fejének hangját hárman adják, befogott orral, elvékonyított hangon, közben grimaszolva. Egyszer csak a nézőtér végéből kiáltozva felrohan egy „néző”. Hogy nincs is ilyen, nem léteznek beszélő lovak, nem ilyen a Mars, persze a színészek lecsitítják, hogy ez egy mese, abban meg bármi lehetséges, képzelje csak el és ő megpróbálja, olyan fejet vágva, hogy ismét dőlünk a nevetéstől. Aztán olyan hangon mondva, hogy már látja, elképzelte, tényleg van ilyen, hogy rögtön kérdeznénk, hogy mit szívott? 🙂 (Itthon megnéztem, a „szkeptikus néző” Kákonyi Árpád volt, a színház zenei vezetője.). Folyamatos a jókedv, mellettem is hallom az apukát sokszor felnevetni, bár egy-egy poént biztos nem értenek a gyerkőcök vagy legalábbis ők nem tudják, hogy a felnőttek miért nevetnek azon, hogy a repülőt Ezeréves Kócsagnak kell elnevezni. 🙂 Persze Ildikó és Csoda is a marslakó fogságába esik, de végül ugye mindenki megmenekül, jön a zárónyihogás. Felfut a színpadra újra a „néző” egy kis szintetizátorral, hogy szerzett egy zárószámot a darabhoz, ezt elő is adja, majd a színészek is előadják kánonban. Vastaps a jutalmuk, legalább ötször tapsoljuk vissza őket.

Összegezve, ez egy fergeteges darab, gyereknek, felnőttnek egyaránt élvezetes, egyórás önfeledt vidámság, 10/10-es, abszolút ajánlom! Meg fogjuk még nézni, abban biztos vagyok!