Szerintem ez most a legjobb musical Budapesten – My Fair Lady a Centrál Színházban

Nem csak szerintem, ugyanis múlt pénteken, a 100. My Fair Lady előadáson adták át az Arany Kotta Díjakat a legjobb színésznő és legjobb új musical produkció kategóriában Tompos Kátyának és Puskás Tamásnak.

Októberben volt szerencsém végre megnézni, mert a jegyek rohamtempóban fogynak mindig, pedig már több, mint egy éve megy. A siker töretlen és bizton állíthatom, hogy még jó darabig az is lesz!

Eliza Doolittle, a szegény, rongyos virágáruslány egy este belebotlik a különc nyelvészbe, Higgins professzorba, aki könnyelműen fogadást köt: a lányból hat hónap alatt hercegnőt farag. A csodálatos átváltoz(tat)ás kemény munka mindkettejük számára, ám végül lehet, hogy a tanítvány felülmúlja mesterét.

Shaw fanyar-szellemes példázata a férfi és a nő örök párviadaláról Lerner és Loewe csodálatos dalaival az egyik legszebb és legnépszerűbb musical. A Centrál Színház My Fair Lady-je friss, szenvedélyes hangnemben meséli újra az ősi mesét, ugyanakkor klasszikus kiállítású előadás káprázatos látványvilággal, nagyzenekari hangzással.

Olvastam már olyan véleményt, hogy Alföldi Róbertnek elég felolvasnia egy étlapot, az is jól állna neki. Van ebben igazság. Annyira jól hozza Higgins professzort, a másokat lenéző, megalázó, megszállott, szinte őrült nyelvészt, hogy az zseniális! Akit csak a kitűzött cél vezérel – ez esetben az, hogy hercegnőt faragjon hat hónap alatt egy virágáruslányból – azt bármi áron eléri, mindegy kin vagy kinek az érzésén gázol át! Aki frakkban is tud bunkó lenni. Viszont itt, be kell valljam, nem az övé a fő érdem a sikerben – bár bőven hozzájárul -, ebben a darabban abszolút másodszereplő.

Tompos Kátya ugyanis maga Eliza Doolittle! Nem is az, hogy ő szuper a szerepre, hanem mintha neki írták volna a darabot, rá szabták a szerepet. A karakán szegénylány, fantasztikus tájszólással, amitől a hasadat fogod és fülelsz, hogy mindent érts. Egyik pillanatról a másikra tud váltani a “szerepek” között, jó példa erre a lóversenyes jelenet. Aki ráadásul kitűnően énekel – tájszólással is – és mindezt akár tánc közben.

Magyar Attila szinte a harmadik főszereplő a darabban, ő játsza Eliza apját. A nézők nem hiába éltetik külön is, mikor megjelenik először a színpadon. A játék, a tánc, a szintén fantasztikus karakterformálás, egyszerűen zseniális!

Az én külön kedvencem Verebély Iván, aki az angol királynőt alakítja. Mindig nagy örömmel tölt el, mikor a nagy színészek még ennyi idősen is játszanak, töretlenül, vidáman. Ő most 80 éves és nagyon remélem, sokáig látjuk még a színpadon!

A tánckar és a kórus fantasztikus, a zenekar a színpad alatt megbújva játszik nekünk. A díszlet fenomenális, az, hogy cipőskanállal kellett bepaszírozni, biztos vagyok, de kitűnően oldották meg, hogy hol a londoni utcán, hol Higgins nappalijában, hol a királynő bálján érezzük magunkat, vagy teázunk Higgins anyukájánál akit Borbás Gabi alakít.

Jó pár kritikát elolvastam és őszintén, nem értem a fanyalgókat. A Centrál Színház My Fair Lady-je nem akar mást, mint szórakoztatni. Azt akarják, hogy a néző jól érezze magát és kikapcsoljon majd három órára. Hogy mikor még nem is ment fel a függöny, már úgy érezzük, hogy egy régi filmet nézünk, emlékezve így Audrey Hepburn Elizájára. Puskás Tamás rendezése nem akar mély szociológiai drámát, így is egyértelműen érezhető a szegények és gazdagok közötti különbség – a gyönyörű ruhákból még inkább – az újrafordított szövegek pedig engem nem zavartak, mert az eredetiek nem égtek bele az emlékezetembe. (Bár való igaz, ez néha zavaró tud lenni, de ezen a fóbiámon én is fogok változtatni, mikor végre megnézem márciusban a felújított Józsefet a Madách Színházban.)

A Centrál Színház szórakoztatni akar, sikert akar és több száz előadást még megtartani a My Fair Ladyből, amiben biztos vagyok, hogy sikerülni is fog! Én csak szuperlatívuszokban tudok nyilatkozni és nagyon remélem, hogy még jó párszor lesz lehetőségem megnézni – ha elég ügyes vagyok és szerzek rá jegyet – a lányaimmal együtt. A nagyobbikat (9 éves) már elvittem rá és azóta is nyúz, hogy mikor megyünk újra, mert mindketten azonnal újranéztük volna, ahogy vége lett.

Ui.: És tényleg Rada Bálint (az egyik) Freddy, ahogy a Hajmeresztőben utal is rá. 😉