Szabadesés a Bábszínházban, avagy miért csak az a jó, aki beleolvad a tömegbe és nincs benne semmi különleges?

Mondtam már, hogy imádjuk a Budapest Bábszínházat? Mindig kitalálnak valami újat, érdekeset és a mesékkel tanítanak, gondolkodásra késztetnek nem csak gyerekeket, hanem a felnőtteket is, hiszen #abábnemkorosztályhanemműfaj. A most januárban bemutatott Szabadesés avagy Barnaby Brocket kalandjai a felhőkön innen és túl ismét egy érzékenyítő mese tőlük, ezúttal a másság elfogadásáról.

Különleges és fura, kiválasztott és kitaszított, küszködik és könnyen ellebeg a tömegvonzás törvényeitől sújtott embertömegek felett: ő Barnaby Brocket. Születésétől fogva más, mint bárki a környezetében. A családja nem bírja elfogadni, egy ideig rejtegetik őt, de csakhamar lemondanak róla. Így kerül ki a nyolcéves fiú a nagyvilágba, ahol számtalan különös alakba ütközik – a szó szoros értelemben, mivel általában nekik repül -, akik szintén megszenvedték, hogy különlegesek. Barnaby utazása során végig ragaszkodik ahhoz, hogy hazatér. Ám kalandos útja végén, visszatérve a szülővárosába máshogy alakulnak a dolgok, mint ahogy azt elképzelte…

Előadásunkat szeretettel ajánlom minden egyes szőke, barna, vörös, fekete, kék, zöld, hupilila, neonsárga, haragosrózsaszín frizurájú gyereknek. Jöjjenek a kicsik, a nagyok és a közepesek, a furcsák, a szuperhősök, a csodabogarak, a csendesek, a rendesek, a hangosak – azaz mindenki.

Barnaby Brocket egy különleges kisfiú, ő ugyanis születésétől fogva lebeg. Szülei, főleg az anyja, ezt nem tudják feldolgozni, még az „l” betűs szó kiejtését is megtiltják, pedig a tesók szerint is ez egy király tudomány. Rejtegetik mindenki elől, az orvosok is csak egy szenzációt látnak benne. 8 éves korában előbb egy hozzá hasonló, különcöknek fenntartott iskolába kerül, majd mivel egy tűz során menekülnie kell és így fény derül a kilétére, az anyja szó szerint útjára engedi, hagyja ellebegni a tengerparton. Így kerül Barnaby először Brazíliába egy kávéültetvényre, majd New Yorkba egy nincstelen művész mellé, majd egy különcöket felvonultató cirkuszba, hogy végül hazataláljon. De hogy tényleg az-e az otthona, az már kétséges.

John Boyne, Barnaby Brocket és a szörnyű dolog, ami vele megesett regényét Gábor Sára adaptálta bábszínpadra és Lázár Helga rendezte. 75 perc és nagylányom mondta, hogy ő nézte volna még tovább, hogy mi lett még Barnabyval, annyira jó volt a darab. Bizony, nagyon jó darab és kerek egész. Én is néztem volna még tovább a remek bábszínészi játékot, de választ kaptam minden ki nem mondott kérdésemre.

Anyaként néhol nem volt egyszerű nézni. A tipikus mindenlébenkanál szomszédok között végletekig megfelelni akaró jogász szülőpárt, pláne az anyát. Néha kinyílt a bicska a zsembemben. Mondhatnánk, hogy mint Harry Pottert a Privet Drive-on, Barnabyt is úgy dugdosták a kíváncsi tekintetek elől a lakásban, de itt ennél sokkal többről van szó. Itt ezt a saját anyja tette főleg, a lebegéssel nem csak átvitt értelemben ellökve magától. Ami furcsa, hogy semmi megoldást nem keres, amit később mások simán megoldanak, hogy nehezékkel segítsék Barnabyt a földön tartani, az neki eszébe sem jut. Mártírszerepben tetszeleg, egy gyereket okolva a félresiklott életéért. Végül teljesen eltaszítja a fiát magától igazából is. Amit ráadásul, mint kiderül, ráfog Barnabyra, hogy az ő engedetlensége miatt történt a „baleset”. Itt eszembe jutott az A.I. – Mesterséges értelem, mikor az anya kirakja a robot gyerekét egy elhagyatott helyen. Úgy lökte itt is el magától Mrs. Brocket Barnabyt, hogy repüljön amerre lát, őt nem érdekli, hogy mi lesz vele.

A családban az ellenpólusként ott vannak a tesók, akik próbálják megmagyarázni a szülőknek, hogy nincs a lebegéssel semmi gond, sőt, még segít is Barnaby minden reggel megtalálni a szétszórt, elkallódott dolgaikat így. Hangsúlyozva ezzel a gyermeki ártatlanságot, hogy ők befojásolás nélkül még bárkit elfogadnak, bármilyen másságot tudnak kezelni. Szemben a felnőttekkel.

Persze nem minden felnőtt rossz ember, Barnaby főleg jókkal találkozik, akik valamiért szintén kiközösítettek. De nem azért, mert annyira mások, hanem mert a társadalom – a saját családjuk – nem akarja őket így elfogadni, ők pedig nem akarnak beilleszkedni a szürke tömegbe. Sehol nem csúfolják Barnabyt, mindenhol kedvelik, nem tartják furabogárnak a lebegése miatt. Egyedül a cirkuszigazgató az, aki elrabolja, hogy mutogassa a többi furabogár sztárjával együtt, hogy kinevethessék a népek. Mint a „régi szép időkben”, mikor a cirkusz főleg az emberi furcsaságokra épített (és itt A legnagyobb showman szereplői ugrottak be).

Végül Barnaby hazatalál és még a gyógymód is kiderül a „bajára”, amit a szülei szorgalmaznak is, hiába látja Barnaby másként, mivel másképp élte meg a mássága miatti elfogadást. El is hangzik a „Mi vagyunk a szüleid, mi ezt jobban tudjuk, mi kell neked!” szöveg is. De tényleg jobban tudják, pláne az ilyen szülők?

Külön ki kell emeljem a színészeket, Barna Zsombort, Pallai Marát, Pájer Alma Virágot, Szolár Tibort, Teszárek Csabát, hogy ilyen sok karaktert sikerül, ilyen fantasztikusan megformálni, többféle bábtechnikát alkalmazva. Van itt bunraku, pálcás báb, maszkos játék és mikor a térdükön van egy-egy fej és úgy jelenítik meg a bevándorló munkásokat a kávéültetvényen, mint például Boriszt, azt nem is tudom hová sorolhatnám (talán szintén maszkos játék). Egyébként Borisz volt az egyik kedvenc mellékszereplőm. 🙂
És hogy még több dolguk legyen, a színpadon a helyszíneket, épületeket a fejük fölül le-fel ereszkedő kockákból, téglatestekből rakják össze.

Az előadáshoz kapcsolódik színházpedagógiai program is, amivel együtt érdemes megnézni iskolai osztályoknak, hogy utána fel tudják együtt közösen dolgozni a darabot és a mondanivalóját.