Premier előtt – Hajmeresztő főpróbán jártunk a Centrál Színházban

Több, mint húsz éve egyik kedvenc darabom a Hajmeresztő, így kapva kaptam az alkalmon, hogy ott lehessek az új bemutató nyílt főpróbáján.

Én anno már rászoktam. 1992-ben volt az ősbemutató a Radnóti Színházban, olyan kedvenc színészeimmel, mint Kern András és Görög László. A mi ifjúságunk Kardos doktoron nőtt fel és 1993-tól Privát kopót nézett, így a színházban is nyomozót alakító Kern András nem volt meglepő számunkra. Ha jól emlékszem, akkor én ötször láttam a darabot, így most nem kis izgalommal ültem be a nézőtérre. A léc nálam magasan volt, így kérdéses volt számomra, hogy az új felállás meg tudja-e ugrani. Jelentem, abszolút sikerült!

Ahhoz képest, hogy ez még csak főpróba volt és közönség előtt ez volt a második alkalom, hogy játszhattak (tegnap az első) és csak most pénteken lesz a premier, egy-egy bakit vettem csak észre. Mint mondjuk anno Mrs. Schubert kötődése is egyértelműbb volt az áldozathoz (közösen szerepeltek egy fényképen), ami most kimaradt, de lehet csak azért, mert nem adta éppen ki a jelenet.

Mert pont ez a lényege ennek a darabnak! El is felejtettem, hogy már akkor elkezdődik, mikor a nézők még csak foglalják el a helyüket, a színpadon már jövés-menés van, fodrászok és vendégek sürögnek, beszélgetnek, de érteni nem értünk semmit, mert szól a zene. Figyelni már itt érdemes és innentől kezdve végig. Ugyanis jó, ha semmi nem kerüli el a figyelmünket, mert ez mégiscsak egy krimi és mi fogjuk segíteni a nyomozást!

Bizony, már az első felvonás második felétől bevonódunk, mikor rekonstruálni kell az eseményeket és a végkifejlet is a mi kezünkben van. Bizton állíthatom, hogy ez egy olyan darab, ami tuti nem lesz kétszer egyforma! Sok múlik a színészek improvizációs készségén is, mert hiába van megírva a kerettörténet, az alap dialógusok, de a nézők okozhatnak meglepetéseket. Gondolom felkészültek előre, így leégett lábos is lesz, ha épp azt akarják látni a nézők, mint bizonyítékot. De régen akadt olyan extrém helyzet is, mikor a két nyomozó kilétét kellett a főnöküknek igazolni és akkor a színház igazgatója ment be, mint főfelügyelő.

A legnagyobb szerepe itt Simon Kornélnak van, mint a nyomozást vezető hadnagynak és mint „porondmesternek” is. Neki nem csak a gyilkost kell megtalálnia, hanem kezelni kell tudnia a nézőket és kérdéseiket, beszólásaikat. Ebben kell még rutin, mert tudott egy-két kedves néző meglepő dolgokat mondani, de nyomozónk szeme csak egyszer akadt fent kicsit, le a kalappal! Olyan rutinnal hozta a beszólások lereagálását és a nézők kordában tartását, hogy azért a darab ne akadjon meg, sőt, az ütemtervet is tartsák, mint aki már nem kevés előadáson van túl.

Majd az évek és a darab rutinja fogja hozni nekik is a saját poénokat, ami az ő darabjukhoz tartozik, mint például Tony Withcomb

… amikor Freddy-t játszottam a My Fair Lady-ben…

szövege is ütősebb lesz, ugyanis tényleg Rada Bálint játsza Freddy-t a My Fair Ladyben (pont két hete láttuk). 🙂
Vagy mikor Eddie Lawrence közli Mrs. Schubert-tel, hogy szereti a régiségeket. Ami most azért lehetett már poén, mert Mrs. Schubert karaktere idősebb itt, mint a korábbi darabban, Borbás Gabi tökéletes szenátorné.

Tetszik, hogy Mikey Thomas nyomozó karaktere itt most komolyabb, macsóbb, nem olyan szerencsétlen, mint elődjéé. Janicsek Péter jól hozza a komoly zsarut, aki kemény és tökös. Ez némi szerepváltozás, anno Mike Thomas diák volt csak a hadnagy mellett, most már társ. És tényleg megmossák a haját az elején, ezt is elfelejtettem! 🙂

Vári-Kovács Péter Edward Lawrence karaktere is hihetőbb régiségkereskedő számomra, jól hozza az angol „úriembert”.

Pálfi Kata Barbara de Marco-jának haja teljesen kék, mert az övé talán még jobban fázik, mint a korábbi Barbaráké és saját statisztikám szerint ő készülhet a legtöbbször a „gyilkos szerepére”. Jól is hozta most is, sőt, nekem jobban is tetszett, erőteljesebben jött át a karakter, mint régen.

Összességében elmondhatom, hogy a Centrál Színházas Hajmeresztő is megvett magának és biztos vagyok benne, hogy itt is többször meg fogom nézni, talán megdöntve a korábbi ötös rekordomat is. A szereplők és a darab fejlődése mellett kíváncsi vagyok a „többi gyilkosra” is, mert Tony Withcomb aranyos pofija például mindig kevésszer van gyanúsítva. 😉
Jót tett a darabnak az ősbemutató után 25 évvel a vérfrissítés, poénokban, díszletben, kellékekben. Itt már CD van kazetta helyett, LouisVuitton bevásárlótáska Michael Jackson ernyő helyett és Tony Shwarzenegger helyett Ryan Gosling után epekedik.

Paul Portner svájci író eredeti darabját egyébként egy Bruce Jordan nevű amerikai színész – aki anno Tony Whitcombot alakította – átírta és azóta lett ilyen bűnügyi társasjáték. Az eredeti mű címe Shear Medness, amit még a mai napig játszanak a washingtoni Kennedy Centerben, ahonnan az ötlete a magyar változatnak származik. A magyar Hajmeresztő cím is a Radnóti Színház előadásának köszönhető és Bálint András rendező-igazgatónak.

Néhány szó pedig végezetül a leendő nézőkhöz, sajnos a tapasztalat beszél belőlem…

  • Ha már egyszer színházba megyünk, felejtsük el a mobilunkat, de tényleg! Legyen kikapcsolva, vagy ha lusták vagyunk, vagy feltétlenül szükséges a bekapcsolt állapot, a némítás a rezgésre is vonatkozzon! Baromi idegesítő és bunkó dolog, pláne fontos részeknél, hogy belezizeg valaki mobilja (főleg, ha az illető még észre sem veszi és hagyja, hogy vagy tizenötöt berregjen).
  • Ne akarjuk tönkretenni a darabot! A szereplőknek – és főleg Simon Kornélnak – előre megírt koreográfiája van erre is, az író felkészítette őket a „lebuktatós” nézőkre, hogyan kell leszerelni az olyanokat, akik már látták és esetleg a darab kijátszására játszanak, direktbe kérdeznek. Ne rontsuk el mások örömét!
  • Ne akarjunk mindenáron szerepelni! Igen, ez egy olyan darab, ahol lehet, mi is hozzászólhatunk, véleményt mondhatunk, kérdezhetünk. De csak normális kereteken belül! Ne legyünk bunkók, akaratosak, „jópofik”, mindenlébenkanalak. Zavaró. Nagyon. Tényleg csak akkor kell felszólalni, mikor kérdeznek. De ez nem titok, a szabályok előre le vannak fektetve, ehhez csak tartani kell magunkat.
  • Ha már lement a „közös rész” és ismét sötétbe borult a nézőtér és jön a végjáték, onnantól kezdve ismét csönd! Komolyan! Onnantól már csak normális megnyilvánulás az elfogadott, mint pl. a nevetés. A véleménynyilvánítás, közbedumálás nem.