Két virtuóz színész,16 szerep, egy örök klasszikus szerelmi dráma – Büszkeség & Balítélet két színészre főpróbáján jártunk a Centrál Színházban

Jane Austen neve és a Büszkeség és balítélet, mint történet, szerintem mindenkinek ismerős, vagy legalábbis hallott már róluk.

Bevallom, én most vesztettem el a Büszkeség és balítélet “szüzességemet”. Teljesen előítéletek nélkül néztem meg a darabot, ugyanis még nem olvastam (bevallom, mást sem az Írónőtől, csak kortárs utánzatokat) és nem is láttam még e mű egyik feldolgozását sem. A történetet ismertem, Mr. Darcy nevét pedig ki ne hallotta volna, pláne Colin Firth nevével összefüggésben.
Viszont ez a darab itthon még sosem került színpadra, a Centrál Színház hazai ősbemutatót tartott ma este belőle! Mi a délelőtti főpróbán jártunk.

A világirodalom egyik legszebb és máig legnépszerűbb szerelmes regénye a Büszkeség és balítélet. A siker titka Jane Austen néha bonyolultan talányos, néha elrajzoltan nevetséges szereplőiben rejlik – akik, persze, mindvégig imádnivalóan emberiek. A Centrál Színház előadásában színre lép a bájos és eszes Lizzie, a zord és titokzatos Mr Darcy, az álmatag Jane, a kenetteljes Mr Collins, az egymást gyötrő Bennet házaspár, a csacska Kitty és a még csacskább Lydia, és valamennyi rokonuk, barátuk, ismerősük – életre keltőjük pedig mindössze két virtuóz színész, Balsai Mónika és Schmied Zoltán. Az előadás magyarországi ősbemutató – a rendező Ujj-Mészáros Károly (Liza, a rókatündér, X – A rendszerből törölve).

A Centrál Színház Facebook oldalán már mentek a találgatások és a kommentek a fotózásról készült felvételek alatt, hogy milyen ruhákban láthatók a színészek és ugye nem szentségtelenítik meg Austen világát, mert azok nem is korhű ruhák… Jelentem, megfejtettem a rejtélyt! Egyetlen ruha van a színészeken a másfél óra alatt végig, nincs átöltözés. Ellenben annál több kelléket használnak! És hogy miért? Mert Balsai Móni és Schmied Zoltán ketten játszanak el összesen 16 szerepet, sőt, nőt és férfit is játszanak mindketten! A karakterek közötti váltásokat pedig a kellékekből lehet tudni hirtelen – ami akár csak egy legyező, egy könyv, egy pár kesztyű vagy egy kabát – viszont a végére már profin tudjuk már ennyiből is, hogy melyik szereplőről van szó, ki jön, ki megy, nem is kellene megszólalniuk. Bár az igazán nagy kár lenne, mert a színészek zseniális mimikájától, állásától, ülésétől, egyszóval a játékuktól olyan zseniális ez a darab és ezért is tudják eljátszani ketten mind a 16 karaktert, a mesélővel együtt.
És hogy mire kellettek akkor azok a ruhák és fényképek? A vetített háttereknek. Ugyanis egyetlen felépített háttérrel van megoldva az egész történet és a rájuk vetített képekkel a sok-sok helyszínváltás. A különböző kori ruhák és képek pedig a falon lévő rokonok, ősök képeihez kellettek. Ebből tudjuk pontosan, hogy mikor kinek a házában járunk éppen.

A színészek és a rendezés is egyaránt fantasztikus. A darab ragyogóan mutatja be Austen világát, hogy mennyire számítottak a kapcsolatok, a jó partik, egymás megítélése, a rokoni összefonódások, a rangon aluli házasságok elkerülése. És mennyire nem volt illendő az a viselkedés, gondolkodás, ami Elizabeth Bennetet jellemezte.
Vidám és komoly darab egyszerre, rengeteg mondanivalóval és fantasztikus színészi játékkal. Aki megnézi, biztosan lesz kedvence a karakterekből, nekem Balsai Mónitól Mrs. Bennet a maga idegeivel, Schmied Zoltántól pedig Mr. Collins teljesen, tökéletesen kifigurázott kacska figurája.
De ez így elmondva semmit nem ér, menjetek és nézzétek meg! Én bizton állíthatom, hogy nem egyszer fogom megnézni, sőt, viszem a nagylányomat is, mert a My Fair Lady után ez is kedvenc darabja lesz a Centrál Színházban, ebben biztos vagyok!

Kép és idézett szöveg forrása: Centrál Színház