Az örök kedvenc Molnár Ferenc – A testőrt láttuk a Pesti Színházban

Már nem tudom, milyen darabokat néztünk meg – főleg gimnazista koromban – Molnár Ferenctől, de a Merlin Színházban biztosan láttunk anno. Valahogy Molnár Ferenc számomra mindig is azon írók közé tartozott, amit tudtam, ha beülök rá egy színházba, nem fogok csalódni. Persze, sok múlik a színészeken is, de a Pesti Színházban, ilyen szereplőgárdával egyértelmű a siker.

Pontosan három éve megy A testőr Eszenyi Enikő, Stohl András és Kern András főszereplésével és mindig teltházas. Komédia hivatalosan, de nagyon is fontos mondanivalóval, mély érzelmekkel. Olyan darab, amiben a színészeknek hatalmas lehetőségük van játszani. Kicsit dráma is. Sokat nevetünk, de nagyon sokat gondolkodunk is rajta.

Az ünnepelt színész házaspár szalonjában vagyunk. A férj, az országos hírű Színész barátjának, a Kritikusnak arról panaszkodik, hogy félti a házasságát; fél év nász után talán már meg is unta őt a felesége, a Színésznő – sőt, lehet, hogy az asszony már ki is szeretett belőle. Ilyenkor egy férfinek lépnie kell: vissza kell hódítania a feleségét. A Színész erre egy kissé bizarr, de hibátlannak tűnő ötletet talál ki: testőrnek öltözik, s így, a katonatiszt személyében kezd el udvarolni a saját nejének, illetve megpróbálja zavarba hozni, hűtlenségen kapni. El is kezdődik a nagy visszaszerző hadművelet, ám – ahogy az Molnárnál lenni szokott – nem egészen úgy alakulnak a dolgok, ahogy a Színész és a nézők sejtik…

Bevallom, én még nem láttam Stohl Andrást a színpadon eddig, pedig a filmjei alapján jó színésznek tartom. Viszont amit itt láthattam tőle, felülmúlta az elképzeléseimet. Egyszerűen zseniális, főleg ahogy a testőr figuráját hozza! A hangja, ahogy egyik másodpercről a másikra tud váltani a két szerep között, ahogy tépelődik és ostorozza saját magát, féltékenyen saját magára. Abszurd helyzet. Mindezt megosztva a baráttal, aki egyszerűen önmaga, Kern András, az egyik kedvenc színészem.

A feleség, Eszenyi Enikő pedig a díva, a szeretetre, szerelemre éhes, vad és zabolátlan, de “szinte” megközelíthetetlen színésznő, aki játszik, éjjel és nappal, szerepet és a férfi szívekkel is, mert őt a rajongás élteti. És bevallom, nem jöttem rá, hogy rájött-e a cselre. És arra sem, hogy a férj is rájött-e, hogy átverik. Hogy tényleg elhitte-e a felesége minden szavát, vagy csak szerette volna elhinni és ezért maradt a saját igaza, a lelki békéje miatt.

A darab három felvonás, de egy másodpercig sem unatkozunk, sőt, minden apró szóra, mozdulatra figyelünk, mert fontos, mély mondanivalója van női és férfi lélekről, viselkedésről, párkapcsolatokról és ezt a színészek tökéletesen átadják.