Ted Chiang novelláskötete leszámol a sztereotípiákkal, avagy a nőknek is van helye a tudományos életben!

Ted Chiang neve méltán hangzik ismerősen a tudományos-fantasztikus műfaj szerelmeseinek, többek között az Életed története című novellája szolgált alapul a tavalyi év nagy durranásának, az Érkezésének. A legismertebb írása mellett másik hét, legalább ugyanilyen horderejű műve jelent meg az Agave könyvkiadó gondozásában egyazon kötetben: Érkezés, Életed története és más novellák címmel.

A kötet kissé olyan, akárcsak egy alkímia laborban kotyvasztott elegy, amely egyrészt tudomány, filozófia, vallástörténet és pszichológia (olykor mitologikus elemek is felbukkannak). A novellák elkülönülnek egymástól, nem bonyolult összjátékról van szó, sokkal inkább az emberi elmében korszakoktól függetlenül fel-felpislákoló kérdéseket veti fel fiktív, maga teremtett világában. Joggal merülhet fel a kérdés: Mitől is olyan egyedi ez a könyv? Mi többet adhat, mint a sci-fi műfajában született hasonló alkotások? A nyugati filozófia, tudományos kutatások és teóriák vezérfonalából szövi a legkülönfélébb nézőpontokat, nem elcsépelt didaktikus módon, az írások mély rétegeiben sorakoztat pro- és kontra érveket észrevétlenül belesimulva a szövegbe, így válik egyszerre olvasmányossá és izgalmassá a könyv. Az írások mellett a szerző szán pár oldalt a jegyzeteire, amelyben anekdotákat mesél, milyen apró momentumokból pattant ki egy-egy novella alapötlete.

Ugyanakkor számomra a novellák sava-borsát mégiscsak az adja, hogy a nők milyen módon jelennek meg a kötet hasábjain. A gyengébbik nem képviselői a tudományos közegben éppoly’ jól helyt állnak – legyen szó matematikáról, nyelvészetről vagy csupán a jövőt meghatározó morális és etikai kérdésekről -, mint az erősebb nem képviselői. A kínai-amerikai szerző teljességgel lecsupaszítja a női tudósokról alkotott sztereotípiákat és új köntösbe öltöztette azokat, ezzel megteremtve a XXI. századi női tudóst (aki nem csak egy férfi árnyékában tevékenykedik). A női szereplők bátrak, mernek dönteni, tévedni, mégsem dobják sutba női mivoltukat. Nem „másolják le” a férfiak viselkedési formáit, egyszerűen csak nők maradnak, akik abban a tudományos miliőben is képesek korszakalkotó felfedezésekre, vagy rálelni világrengető összefüggésekre. A kötet három műve szerveződik leginkább a női tudósok köré: Nullával való osztás, Életed története és a Szépségvakság: dokumentumműsor.

A Nullával való osztás, ahogy a címe is előre vetíti egy matematikus világába kalauzol, Renée-be.

Szereplőnkkel első ízben a pszichiátrián találkozunk, aki egy sikertelen öngyilkossági kísérlet után hagyja el a gyógyintézményt a férje oldalán. A matematika, mint egyfajta vallás jelenik meg Renée életében, ami biztos pontként funkcionál az emberi mibenlét megértésében. A fátum tragikuma, míg a karrierje szárnyal, egy megdöbbentő matematikai összefüggés az egész létértelmét megkérdőjelezi. A tudomány biztos, racionális magyarázatokkal szolgáló talapzata meginog és darabokra hullik. Leginkább saját maga előtt próbálja legitimizálni a reláció létjogosultságát, miközben ennek a belső tébolynak nem csak a talapzat látja kárát, hanem az élete is.

Az Életed története hazai berkekben a legismertebb novellája (terjedelméből adódóan akár kisregényeknek is lehetséges tekinteni). Filmadaptációja pedig több kategóriában is verseng az Oscar-díjért.

A történet főhőse egy nyelvész professzor, akit megbíznak, hogy vegye fel a kapcsolatot az idegenekkel, akik a Földre szálltak. Ez a negyedik típusú találkozás eltér az eddig ismertektől. Formabontó módon nem csupán szénalapú, hasonló fiziológiai adottságokkal rendelkező idegenekre korlátozódik. Olyasfajta lényeket feltételez, amik teljesen más felépítéssel és fizikai adottságokkal rendelkeznek, így teljesen újszerű kommunikációs eljárás kidolgozását igényli a kapcsolatfelvétel. Valós, nem csupán a fikció szintjén létező nyelvészeti tézisek bevonásával és továbbgondolásával veszi fel a kapcsolatot és tudja meg: miért jöttek a Földre? Az írás egyik legérdekesebb vonása, nem csak az, hogy egy női tudós, vagyis nyelvész fejleszti ki ezt a módszert, hanem magát a bölcsészettudományokat is újrapozicionálja, egyfajta létjogosultsággal vértezi fel.

Végül, de nem utolsó sorban a Szépségvakság egy dokumentumfilm szerűen konstruált írás, amely a talán nem is annyira távoli jövőben játszódik.

Vajon milyen lenne egy olyan világban élni, ahol nem a külső jegyek határoznák meg az ember értékét? Milyen lenne olyan közegben felnőni, ahol a gyerekek nem űznének gúnyt a szeplős bőrből, a szemüvegből, a kövérségből vagy bármi másból? A nyugati – mondhatni gazdag, legalábbis a Föld lakosságához mérten -, társadalmakban a vizuális kultúra szépen lassan besettenkedett a mindennapokba, olyan képet és elvárásokat állítva az emberek elé, amelynek csak kevesen tudnak megfelelni (már ha meg tudnak), miközben az ember valódi értékei, érdemei felett elsiklanak (vagy magát a szépséget is az érdem pátoszára emelik). Nos, ebben a chiangi világban a társadalomnak két pólusa van: akik mesterségesen blokkolják a szépség érzékelését (ergó nem képesek különbséget tenni szép és kevésbé szép emberek között), illetve azok, akik épp olyan jól érzékelik ezeket a különbségeket, mint mi magunk. A moralitás, etika, biológia, neurológia húrjait pengető „zenekar” minden tagja más-más érveket szólaltat meg, amely alapvetően egy egyetemi vitából bontakozik ki és válik egy, az egész nyugati társadalmat megmozgató „hidegháborúvá”, és ahogy a háborúban minden fegyvernemet be lehet vetni, úgy ebben az esetben sem ódzkodnak megtenni bármilyen lépést.

A kínai-amerikai szerző következő könyve, egyben a második novellás kötete, csupán csak 2018-ban várható. Addig is az évek során folyóiratokban publikált egy-egy írása közül tud csipegetni a hazai közönség.