Könyvajánló: Kazuo Ishiguro – Ne engedj el…

Nem mostanában olvastam, de mai napig élesen emlékszem rá. Felkavaró, elgondolkodtató.

827979_5Kiadó: Carthaphilus
Kiadás éve: 2011
Oldalszám: 302
Fordította: Kada Júlia
Eredeti ár: 2990,- Ft
Besorolás: Disztópia, filmadaptáció

 

Fülszöveg:

Különös körülmények között nevelkednek a világtól elzárt magániskola, Hailsham növendékei. Noha minden szempontból kitűnő nevelést kapnak, tanáraik mintha egyszerre tartanának tőlük és szánnák őket. A diákok megtanulják, hogy különlegesnek számítanak, és hogy kiváló egészségük megőrzése nem csupán önmaguk érdeke, hanem a társadalomé is. Ám furcsa módon a külvilágról, melyet majdan szolgálniuk kell, szinte semmit nem tudnak. S ahogy múlnak az évek, az idillinek tetsző elszigeteltségben lassan ráébrednek, hogy az egyre gyakrabban megtapasztalt félreértések, zavaró ellentmondások hátterében sötét titok bújik meg.
Az egykori diák, Kathy, harmincas évei elején idézi fel hailshami emlékeit, amikor felbukkan az életében két régi iskolai barátja, Ruth és Tommy. Miközben megújul és megerősödik barátsága Ruthszal, parázsló tinivonzalma Tommy iránt pedig szerelemmé kezd érni, az elfojtott emlékek nyugtalanítóan a felszínre törnek, s a visszatekintés felismerései következtében a barátoknak újra szembe kell nézniük a gyermekkoruk hátterében rejtőző igazsággal, mely egész életüket meghatározza. Ám a drámai őszinteségű szembesülés talán túl későn érkezik el mindhármójuk számára, kapcsolatuk szövevényének szálait már nem bogozhatja szét megnyugtatóan.
A „Napok romjai” szerzőjének megtévesztő egyszerűséggel kibontakozó remekműve rendkívüli érzékenységgel tárja elénk a remény és az elfogadás, beletörődés időtlen drámáját. A visszafogott nyelvezet csalóka látszata mögött páratlan érzelmi mélység rejlik, melyet kiaknázva Ishiguro merészen újszerű megközelítésben vizsgálja egy napjainkban igen aktuális társadalmi kérdés erkölcsi szempontjait.

A regény számos nyelven óriási sikert aratott, 2005-ös megjelenését követően rövid időn belül több jelentős irodalmi díjat is elnyert, és a Time magazin beválogatta a száz legjobb angol nyelvű regény közé.

Én és a könyv:

Egyszerűen beszippantott. Le kell szögeznem az elején, ez egy disztópia (=elképzelt negatív jövőkép), így aki nem szereti az ilyen típusú könyveket, annak nem ajánlom. Viszont abszolút hihető disztópia, akár igaz is lehet.

A könyv főszereplői klónok. Itt is élhetnek közöttünk, ki tudja, hogy már most nem így van?
Már az elején Spielberg A.I. filmje jutott eszembe és végig olyan érzéssel olvastam, mint ahogy azt a filmet néztem. Főleg az a jelenet volt előttem, amikor az anya lelket ad a robotnak, ahogy azok a szemek megtelnek élettel (mai napig kiráz a hideg, ha arra a jelenetre gondolok), itt is megtelnek a szereplők élettel, élménnyel és igenis van lelkük!

Számomra nem a klónozás a hátborzongató, én nem hiszem, hogy úgy néznék rájuk, mint például a Madame. Nem iszonyodnék tőlük, mert ők is emberek, miért is ne lennének azok? Épp ezért háborodom fel, hogy mi az, hogy őket konkrétan arra „tenyésztik”, hogy donorok legyenek? Hogy annyira felkészítik ezért őket lelkileg és ezt sulykolják beléjük a kezdetektől, hogy eszükbe sem jut, hogy igenis megvalósíthatják az álmaikat? Rögtön letörik őket, hogy dehogyis lesznek ők színészek, irodisták! Nekik elrendelt sorsuk van és ők ebbe beletörődnek. Mitől lennének ők másmilyenek, mint mi? Mi kell ahhoz, hogy ennyire feladja magát az ember és egy ismeretlen erő hatására beletörődjön az előre elrendelt sorsába?

A könyvből film is készült, de mindenképp előbb az olvasást ajánlom. Bevallom, én még nem mertem megnézni, mert már így a bemutató alapján teljesen hozza azt a hátborzongató érzést, amit a könyv kiváltott bennem.

Lássuk egy kicsit a történetet:

Kathy meséli el nekünk az életét. Tárgyilagosan mesél a mostani életéről, tarkítva az emlékekkel, kezdve a gyerekkorral, ami egy szimpla bentlakásos intézet is lehetne. Sokáig nem is tudjuk, hogy kik ők és miért vannak ott. Megtudjuk hogyan élnek, kik tanítják őket, hogy az adományozásra készítik fel őket, de hogy ez mit jelent, az csak később lesz számunkra világos. A tinédzserkorukról is olvashatunk, hogy hová kerülnek, mivel foglalkoznak, ha kikerülnek az iskola falai közül, hogyan próbálják meghosszabbítani a rájuk kiszabott időt. Végül pedig megtudjuk, hogy mi is az az adományozás, mi az ő életüknek a célja.

Kedvenc szereplő(k): Kathy és Tommy, a kapcsolatuk miatt.

Kedvenc idézet:

– (…) be akartuk bizonyítani, hogy egyáltalán van lelketek.
(…)
– Miért kell ilyesmit bizonyítani, Miss Emily? Volt, aki azt hitte, hogy nincs lelkünk?
– Megható látni, mennyire megdöbbentél, Kathy. Ez bizonyos értelemben azt jelenti, hogy jó munkát végeztünk. Ahogy mondod, miért kételkedne bárki abban, hogy van lelketek? De be kell vallanom, kedvesem, nem ez volt az általános vélekedés, amikor sok évvel ezelőtt munkához láttunk.”

Értékelés: 9/10
Csak azért nem teljes pontszám, mert valószínű nem fogom újra elolvasni. Ez talán a komor, kicsit nyomasztó hangulatának tudható be, de ez egy abszolút olyan könyv, ami mély nyomot hagy az emberben.

ne-engedj-el

kazuo-ishiguro-012-1A szerzőről:

Kazuo Ishiguro 1954-ben született Nagasakiban. A családja 1960-ban költözött Angliába. 1978-ban diplomázott, majd 1980-ban mesterkurzust végzett kreatív írás szakon. Ő az egyik legnépszerűbb kortárs angolnyelvű fikció író, miután négy Man Booker díjra jelölték és 1989-ben nyert is a Napok romjaival. 2008-ban a Times 32. helyre sorolta az “50 legnagyobb brit író 1945. óta” listáján.