Az O’Neil testvérek történeteit olvasva kedvünk támad rögtön repülőjegyet foglalni Snow Crystalba – Sarah Morgan trilógiájának ajánlója

Az O’Neil testvérek trilógia – Hóvarázs, Tavaly nyáron… emlékszel? és Talán majd karácsonykor – egy igazi ízig-vérig romantikus, amerikai családtörténet.

Bevallom, előítéleteim voltak, mert a Harlequin Magyarország kiadótól nem vártam éppen jó könyvet. A Júliák és Románák számomra nem éppen az igényes romantikus történetek, amikről a kiadó ismert. A borítók sem csábítottak olvasásra és csak az előítéleteim fokozódtak, az eredeti borítók sokkal jobbak, bár azok meg a Katie Fforde könyvekre hajaznak. Viszont többen is ajánlották, jöttek az ismerősök molyos értékelései és ráadásul jók! Szóval beadtam a derekam és egymás után daráltam le a könyveket.

A kerettörténete a három résznek annyi, hogy a három testvér – úgy ahogy – összefogva megpróbálja megmenteni a családi vállalkozást. A Snow Crystal Sí- és Üdülőközpont sajnos a végét járja. A fiúk apja egy éve halt meg balesetben, káoszt és csőd közeli állapotot hagyva a cégben maga után.  Az örökség őre a nagypapa, aki nem hagyja, hogy mások mondják meg, hogy irányítsa a dédnagypapa által alapított helyet.

Ide csöppenünk az első résszel, a Hóvarázzsal. Az ikrek üzleti érzékkel megáldottabb fele, Jackson felhagyva az európai cégének vezetésével, indul haza megmenteni az örökséget, ám az öregnél falakba ütközik.

„-(…..)Amikor elkezdtem átnézni a könyvelést, egy rémálomba csöppentem.
– Annyira szörnyű?
– Hátborzongató. Képzeljen el egy sztorit, amit Stephen King írt, és Hitchcock rendezett.”

Segítségül hívja New York legjobb PR-tanácsadóját, Kayla Greent, akinek jól jön, hogy az utált karácsonyi időszakra elszabadulhat a felcicomázott nagyvárosból.

„– Mindig is imádtam a kandallókat. Olyan romantikus, ahogy lobog a tűz.
– Ha az ember egyedül üldögél előtte akkor nem annyira.
– Nem leszek egyedül. Viszek magammal egy csomó DVD-t. Karácsonyra megajándékozom magam egy horrorválogatással.
– Egek, Kayla, ezt még hallgatni is szörnyű! Ki az, aki horrorfilmeket néz karácsonykor?
– Hogy ki? Én.”

Azt nem sejti, hogy az O’Neileknek a karácsony egy igazi családi ünnep, így Kayla pont az ellenkező hatást éri el magánál. Ő ugyanis gyűlöli a karácsonyt, mert arra emlékezteti, hogy 13 éves kora óta nem kellett a családjának, mindenhol nyűg volt, anyjánál is, az apja új családjánál is. És mivel kiskosztümben, magassarkakon érkezik a megbeszélésre a családdal, totál széthullik, mikor az a konyhában, családi körben zajlik. Csődöt mond, főleg miután a mindig zsörtölődős nagypapa kívülállónak nevezi. El is rohanna és fel is szállna az első gépre, de Jackson – miután jogosan kiakadva – leteremti, hogy hová dugta a profizmusát, megkéri, hogy mégis maradjon és mint egyedüli segítsége, próbálja rávenni a nagyapját a változásra, különben el kell hogy hagyják azt a helyet, ahol mindenki felnőtt.

Persze, mondanom sem kell, hogy Kayla szép lassan beleszeret a helybe és Jacksonba is és a családba is.

„– Hát, elképzelni éppen el tudom, de már ettől is rosszul vagyok. Nekem bőven elég volt az a sebesség, amit ma délelőtt a pályán elértem.
– Sebesség? – kacagott fel Tyler. – Azt aligha nevezheted annak. Hisz úgy vánszorogtál, mint egy csiga. Ha annál lassabban jöttél volna, a szezon is véget ér, mire leérsz a lejtő aljára.”

„A család olyan, mint egy vastag párna, merengett el Kayla. Egy puha tollréteg, mely felfogja az élet fájdalmas csapásait. Mert a sorscsapásokat senki sem kerülheti el, de ha az embert szerető rokonok veszik körül, akkor a fájdalmat kevésbé érzi.”

„– Felvágnád a pulykát, Walter?
(….)
– Szerintem inkább Sean vágja fel – nyújtotta a kést az unokája felé Walter. – Ő a sebész.
– Ha a szakvéleményemet akarjátok hallani – kezdte Sean – , rossz hírem van. Ez a madár soha az életben nem áll többé lábra.”

„– Mennyi idős volt, amikor először lejött erről a dombról?
– Sílécen? Hároméves.
– Viccel?
– Nem. Későn érő típus voltam. Tyler kétévesen lejött itt. Még emlékszem, milyen kétségbeesetten ordított neki szegény apám, hogy: „Kanyar, kanyar!´”. Tyler meg nyílegyenesen leszáguldott, és közben visszakiabált: „Miért?´”. Nem értette, minek kacskaringózni, ha az ember egyenesen is mehet.”

A második kötet, a Tavaly nyáron… emlékszel? főszereplője az ikerpáros orvosdoktor fele, Sean, valamint az üdülőközpont séfje, Elise ​Philippe.

Elise életét Jackson mentette meg, mikor egy bántalmazó házasságból kimenekítette Párizsban. A férfin kívül senki nem tud Elise előéletéről, csak annyit tudnak, hogy kitűnő szakács és bárhol megállná a helyét. Elise mégsem hajlandó Snow Crystalt elhagyni, sőt, a tavon lévő régi csónakházból készül kávézót nyitni, ezzel is növelve a hely forgalmát és így próbálja ő viszonozni Jackson tettét.

Előző nyáron egy éjszakára már összeszűrte a levet az ikerpáros másik felével, Sean-nal, de azóta kerülik egymást, sőt, Sean az egész családját, mert nagyapjával egy szörnyű veszekedése volt az apja temetése után. Ám mikor a nagypapát kórházba viszik szívrohammal, Sean is autóba ül és hazarohan. Majd szép lassan ott is marad, főleg Elise miatt. Bár nagyon nem érti, hogy leendő sógornője, Kayla miként tudja feladni a jól menő életét és állását New York-ban, szép lassan az ő vérkeringése is átáll Snow Crystalra és elgondolkodik a változáson.

„A boldogsághoz több kell, mint egy érdekes munka. Kiegyensúlyozott élet, az kell hozzá. Hogy az embernek a munkája mellett otthona és családja is legyen. És nekem megadatott ez az ajándék.”

A  harmadik rész, a Talán majd karácsonykor, a legifjabb O’Neil testvér, Tyler és gyerekkori barátjának, Brennanak szárba szökő szerelméről szól.

Brenna a fiúkkal nőtt fel, a szülei tiltásának ellenére mindig kiszökött és együtt lógott a fiúkkal. Főleg Tylerrel, akivel csak ő tudta tartani a tempót és tudja a mai napig is, pedig Tyler többszörös világkupa bajnok.

Viszont Tyler többé nem versenyezhet. Egy bajnokságon hatalmasat bukott, a térde nem bírja a terhelést. A versenyek, régi barátok egy kínzással érnek fel neki, hogy ő már nem lehet ott. A trófeáit is dugdossa és soha nem néz meg egy felvételt sem a versenyeiről.

Tetejébe egy éve egyik percről a másikra megkapta a most már 13 éves lányát, akiért anno hiába harcolt, így az apaszerepet is tanulhatja. Jess rajong az apjáért, feltett szándéka, hogy a nyomdokaiba lépjen és ő is világbajnok műlesikló legyen, valamint össze akarja az apját boronálni Brennával.

Az összeboronáláson ügyködik Kayla is, aki tudja, hogy Brenna gyerekkora óta szerelmes Tylerbe, de a férfi úgy látszik vak és nem lát a szemétől, így kicsit segítenek össznépileg, és összeköltöztetik egy időre őket.

Az együtt töltött idő alatt kiderül az is, hogy Brenna tud segíteni Jessnek, mert anno őt is szekálták a suliban, mint most Jesst, valamint, hogy miért utálja Brenna anyja az O’Neil-eket és miért nem hajlandó elfogadni, hogy a lánya síoktató náluk. Valamint, hogy Tyler tényleg annyira nőfaló volt-e, mint amit összeírtak róla anno az újságok.

Szerintem nem árulok el nagy titkot, ha megsúgom, hogy a könyv végére Tyler-nek is felnyílik a szeme, hogy nem csak a régi barátság miatt lát vöröset, mikor más hívja randira Brennát.

„- Ma este családi vacsora lesz, ugye nem felejtetted el? Mindenki ott lesz, még Sean bácsi is.
Tyler felnyögött.
– Csapatértekezlet és horrorvacsra egy napon? Kinek az ötlete volt ez?
– A nagyié természetesen. Aggódik miattam, mert nálad lakom egy olyan házban, ahol a sört leszámítva semmi nincs a hűtőben.”

„- Jól bánok a késsel, mint tudod. Ki volt az, aki bántott? Áruld el a nevét, és esküszöm, kifilézem az illetőt.
Brenna boldogtalan képpel bámulta az edzőgépet. Lebukott. Nem tudta tovább titkolni az érzéseit. A barátnői a veséjébe látnak.
– Tylerről van szó…
– Őt is szívesen kifilézem, ha megbántott, ne félj! – fenyegetőzött Elise.”

Meglepően tetszett a sorozat, bár a második részben Elise kicsit az idegeimre ment. Kell néha ilyen is,  mármint ilyen szerelmetes sorozat, havas, teles, mikor egy forró csokival a kezedben begubózva olvasod a sorokat, úgyhogy az értékelésre az első mondjuk 8/10, a második 6,5/10, a harmadik szintén 8/10. Nem újraolvasós, de kellemes szórakozás.
Az egyetlen negatívum, amit mondhatok a sorozatra, azok a szexjelenetek. Sajnos hozták a füzetek stílusát és nem bírtam elvonatkoztatni, hogy olyan, mint az elhanyagolt háziasszonyok fantáziálásai leveskavargatás közben.

Viszont a történetek jól kidolgozottak, és ha nem számítom Elise eltúlzott karakterét a második részben, akkor az elsőben és a harmadikban kompenzált, így mondhatom, hogy a karakterek is nagyon tetszettek.

Nem szeretem a telet. De komolyan! Ki nem állhatom, főleg az itteni latyakos, szutymákos időjárást, ahol a hó legjobb esetben is mutatóban van (idén télen még úgy sem volt, csak egy napot). A könyveket olvasva Snow Crystalba viszont azonnal mennék és túráznék a vízeséshez, szánoznék kutyával és lovakkal is, sőt, még lécet is húznék a lábamra (30 év után) újra.

Természetesen itt is felkerült egy újabb tétel a bakancslistámra, az pedig a kutyaszánozás.

„Amikor kintről, a bejárati ajtó elől fura zaj hallatszott, a lány felkapta a fejét.
– Hát ez meg mi volt?
– Ez? – emelkedett fel Jackson is az asztaltól. – Ez a fuvarod hazafelé.
– Nem kell fuvar, szívesen gyalogolok. 
– Én valami másra gondoltam. Valami sokkal izgalmasabbra. 
Kayla a nyaka köré tekert a sálját, aztán kinyitotta az ajtót. 
– Nahát! Kutyák?
– Kutyaszántúra a holdfényben. Az egyik legromantikusabb közlekedési mód télen.
– De Jackson…
– Igazi túristalátványosság és remek szórakozás – vélte Elizabet, aki az ajtóhoz lépett, és kiintegetett Danának. – Nem mehet haza anélkül, hogy ki ne próbálná, kedves. Higgye el, nem fogja megbánni!
Jackson észrvette, hogy Kayla ezúttal sem a „kedves”megszólítástól, sem az asszony ölelésétől nem rettent meg, hagyta, hogy Elizabeth a vállára tegye a karját.
Rábámult a kutyaszánra, és aztán végre-valahára a férfira emelte a tekintetét. 
– Szóval kutyaszánon megyünk – állapította meg elfúló hangon. – Látom, nem adod fel. 
– Fogalmam sincs, miről beszélsz. Ez egyszerűen csak része a Snow Crystal-élménynek.
Némán suhantak az éjszakai tájon, jól előkészített, kijelölt nyomvonalon haladtak. Az erdő csendjét csak a kutyák hámjának neszezése törte meg, az állatok lihegése, illetve a surrogó hang, amit a szán hallatott.
A bársonyosan fekete égbolton csillagok szikráztak, s a holdfény szászszorosan vissztükröződött a hófehér havon, amitől az egész táj ezüstös fénybe borult.”

És hogy a fülszövegek se maradjanak el:

Hóvarázs

Kayla Green csak egy dolgot szeretne karácsonyra: hogy a szeretet ünnepe mihamarabb véget érjen. A sikeres PR-tanácsadó ugyanis ki nem állhatja a piros masnikba, csillogó üveggömbökbe, fenyőágakba öltözött várost, a rénszarvasszánon érkező Mikulást pedig nagyjából annyira várja, mint a félévente esedékes látogatást a fogorvosnál. Így aztán kapóra jön neki egy év végi munka. Jackson O’Neil megbízza, hogy találjon ki egy reklámkampányt a családi vállalkozás, a festői környezetben lévő Snow Crystal Sí- és Üdülőközpont számára. Kayla boldogan hagyja ott New York karácsonyi forgatagát abban reménykedve, hogy az isten háta mögötti erdei szállásán egyetlen fényfüzér, karácsonyfa vagy mézeskalács figura sem szúrja majd a szemét. De csalatkoznia kell: már a legelső találkozás az O’Neil famíliával rádöbbenti, hogy Snow Crystal egyáltalán nem az a hely, ahol el lehet bújni a karácsony és a család elől…

Tavaly nyáron… emlékszel?

Elise ​Philippe különösen rossz passzban van. Nemcsak hogy füstbe mennek a Csónakház kávézó megnyitására vonatkozó tervei, ráadásul még Sean O’Neil is hazatér Vermontba, és vonzóbb, mint valaha. Múlt nyáron együtt töltöttek egy emlékezetes éjszakát – olyan emlékezeteset, hogy Elise kis híján felülvizsgálja az „egy férfi – egy éjszaka” szabályt, mely szerint az életét éli.
Sean O’Neil, a neves sebész nagyjából olyan szívesen jön haza Snow Crystalba, mintha a fogát húznák. Csakhogy vészhelyzet van, és nem mondhat nemet: a családja kérésére kénytelen visszatérni, és megfogni a munka végét. Odahaza rengeteg emlék várja – no meg Elise Philippe, az üdülőközpont éttermének francia szakácsnője, akinek ajka még mindig olyan puha és édes, mint a híres francia édesség, a csokoládéhab.
A férfit nagyon csábítja a gondolat, hogy megismételjék Elise-zel az együtt töltött szenvedélyes éjszakát, de tudja, ha ez megtörténik, sokkal nehezebb lesz elhagynia az égig érő hegyek és a végtelen erdők birodalmát, legyenek bármilyen emlékezetesek is a lány csókjai…

„Magával ragadó és szívet melengető történet, amelytől az ember kedvet kap, hogy újra látogatást tegyen Snow Crystalban.”
Publishers Weekly

Talán majd karácsonykor

Tyler O’Neil sílesiklásban verhetetlen, de apaként elég messze van még az aranyéremtől. Hogy bebizonyítsa kamasz lányának, Jessnek, mennyire szereti, a világ legszebb karácsonyát szeretné megrendezni neki. A Snow Crystal Sí- és Üdülőközpont, az O’Neilek családi vállalkozása pompás keretet biztosít az ünnepnek, de a részletek kidolgozásában Tyler segítségre szorul. És ki más segíthetne neki, mint Brenna, a gyerekkori jó barát, aki a síterepek mellett az ünnepi dekorációk útvesztőjében is remekül eligazodik. Mindhárman -Tyler, Brenna és Jess – titkon szívből vágynak szeretetre, szerelemre, igazi családra, s talán karácsonykor valóra válnak az álmok…