Balatoni hol-mit: Siófoki gyros mustra

Régebben Siófokon, ha annyit mondtunk, hogy gyros legyen az ebéd vagy vacsora, akkor egyértelműen indultunk le a kikötőbe a Matrózba.

Sajnos az évek folyamán a gyros ára feljebb, a mérete pedig összement, 850,- Ft volt tavaly, szerintem ez idén sem változott. Mondjuk jól kinőtték magukat, nagy étterem lett belőlük és hatalmas tévén lehet nézni a Forma 1-t vagy focimeccset. Úgyhogy ott tavaly már inkább rántott sajtot ettünk.

IMG_20160715_154620Régebben is voltak mellette egyéb éttermek is, de valahogy sosem figyeltünk fel rájuk, aztán pár évvel ezelőtt ők is újítottak, fejlődtek, bővültek. Tavaly a Mustafa kemencés gyrosát kóstoltuk meg és teszteltük a Ramirezét is. Mindkettőé nagyon finom, tartalmas, bőven jól lehet lakni belőle.
Mindkét étterem akciózik elő- és utószezonban, 2 gyros + 2 üdítő 750,- Ft, viszont azok a gyorsok valahogy kisebb pitából készülnek szerintem, mint a normál.
A kemencés gyros a Ramirezben 1100,- Ft volt tavaly, azt idén még nem kóstoltuk újra.

IMG_20160715_154552A Mustafa is bővült idén, az éttermi soron a sarki nagy üzletet vették meg és kinti-benti része is van, ahová le lehet ülni, de még így sem volt hely július közepén 3 körül. Így maradt a kézben elvitel a szemközti Jókai-parkig és ott leülni a fedett padokra.

Az árakat majd pontosítom még legközelebb, mert csak sikerült a blokkot kidobnom, de a gyros-tál 1590,- Ft, a kemencés gyros (ami emberes adag a helyben készült zsömlével), a box  és a Dürüm pedig 800,- Ft , ha jól emlékszem. Hamburgert ne kérjetek, mert mi megpróbáltuk és közölte a szakács, hogy azt most nem fog csinálni, mert akkor be kéne mennie és sokáig tartana, addig meg nem tud kint kiszolgálni. Érdekes hozzáállás, ha egyszer kint van a választható kaják között, de szerencsére a gyerek meggyőzhető volt a gyros boxszal.

IMG_1211Update, mai eset (július 20.). Miután kiszállva a kocsiból (hogy a család forduljon egyet, mert ott parkolni ugye nem lehet, lent meg fizetős és 5 percért nem fizetnénk, ha nem muszáj) egyedül mentem oda a full üres pulthoz és rendeltem egy kemencést, egy boxot és egy Dürümöt, kaptam a “Nem semmi” megjegyzést, majd az összeállítás alatt volt ideje a szakácsnak kocsányon lógó szemekkel megnézni két csajt, mindezek mellett most is úgy éreztem, hogy örüljek, hogy kiszolgál, csakúgy, mint az előző esetben, mikor nem csinálta meg a hamburgert. Itthon ráadásul konstatáltuk, hogy a Dürümben lévő hús egy része eléggé szenesre volt sütve, szóval egyáltalán nem értem, amit egy másik cikkben olvastam, hogy a siófokiak mind ide küldenek mindenkit gyrosozni.

Konklúzió, számunkra marad inkább a balatonföldvári Marina, bennük még sosem csalódtunk. (Cikk hamarosan.)
Aki viszont erre jár és még nem kóstolta a kemencés gyrost, az tegye meg, abban eddig még nem csalódtunk, maximum le kell nyelni a szakács flegma kiszolgálását.

 

A másik teszteltünk most a Pizza KARAVÁN siófoki étterme volt, házhozszállítással. Nem a leggyorsabb, mert telefonon egyfolytában foglaltak voltak, így inkább neten adtuk le a rendelést, de kb. másfél óra alatt, ingyen kiszállítással megkaptuk. Pizzával már tavaly teszteltük őket, akkor is finomnak ítéltük, ezért is ajánlottam most barátnőmnek, hogy rendeljünk onnan, bár ő gyrostálat akart enni, hát, mondom majd kiderül, az is van náluk. Én azért egy adag sonkás pizzagolyót is rendeltem, az még mindig nagyon finom, 10 db 1350,- Ft. A gyrostál 1190,- Ft és barátnőm bevallása szerint sokkal jobb volt, mint a Mustafás, inkább a pesti Béke-térihez hasonlította (aki tudja, hogy az milyen, az tudja, hogy az tényleg finom). Bármily meglepő, gyrost egy pizzázóban is lehet enni, sőt!

Szóval egyértelmű, hogy Siófokon ha gyorséttermi kajára vágyunk, a pénztárcánkra is figyelünk és még jól is akarunk lakni, akkor nem a Mekdönci a cél.

Tavalyi tapasztalat, de szerintem idén sem lesz ez másképp:
Ami nekem már az idegesítő kategória, az a parti hajsza. A kikötői parkoló ugye fizetős, figyeljünk rá, mert már tavaly is éjfélig kellett dobálni, 320,- Ft/óra. Még szinte meg sem álltunk a kocsival, de már egy önkéntes ablakpucoló esett neki és hőbörgött, hogy elzavartuk. Az étteremhez vezető 200 méteren 3 hajózási cég embere csapott le ránk, hogy ugye megyünk velük sétahajózni, ezek után a pincérek hajbókolnak és unszolnak, hogy ugyan már, üljünk le enni. Értem én, nekik kell a borravaló, én meg éppen nem akarok ott ücsörögni. Ez egy szimpla júniusi vasárnap délután volt, csúcsidőben, este ez még durvább, azzal spékelve, hogy akkor még parkolóhely sem biztos, hogy akad.